A Golden State Warriors számára az egész év a megújulásról szólt. Megpróbáltam boncolgatni azokat jelentős változtatásokat, amik nagy hatással voltak a bajnokcsapatra.
Terv I: A Lee-Green csere
A szezon előtt Steve Kerr úgy döntött, hogy Draymond Green fog David Lee helyén kezdeni, amely lépés létfontosságú volt játékuk javításában.
Az ihletettebb napjain kintről is veszélyes Greennel a Warriors sokkal jobban szét tudta húzni az ellenfél védelmét, gyorsabb tempójú, sok passzos üzemmódba kapcsolhattak, mely által a meccs ritmusa az egész idényben az ő kezükben volt. Green beállásával a védelem is megszilárdult, hiszen mindazt a piszkos munkát elvégezte, amire a puhább Lee nem lett volna képes.
A 67 alapszakaszbeli győzelem nem csak Steph Curry MVP szezonjának köszönhető, ennek a számnak elérésében kulcsfontossága volt a Legtöbbet Fejlődött Játékos és az Év Védője díjakról épphogy lemaradó Greennek.
Terv II: A Bogut-faktor
A rájátszásban mindaddig nem volt semmi gondja a Warriorsnak, míg a Grizzliesszel szembe nem kerültek.
A sokkal magasabb, fizikálisabb mackók eleinte kemény falatnak bizonyultak, mivel három meccs után 2-1 arányban vezettek. A magassági fölényüket úgy érvényesítették, hogy minden labdát belőttek a festékbe a Gasol – Randolph párosnak, akik dominálták a palánk alatti területet, egyben lassították a játék tempóját – ezzel kiölve a Warriors attakjának egyik fő alkotóelemét.
A negyedik meccs előtt Steve Kerr egy aprónak tűnő, de jelentős változtatást eszközölt. Andrew Bogutnak új feladatot talált ki: Marc Gasol helyett Tony Allent kellett fognia. Mivel Allent szabadon lehetett hagyni a hárompontos vonalnál, ezért gyakorlatilag öt a négy ellen tudott a Warriors védekezni, hiszen az ausztrál be tudott segíteni az ellenfél magasaira, amely meggátolta Gasolék festékbeli lubickolását.
Hozzá kell tenni, hogy Green és Barnes is remekül tették dolgukat a sokkal magasabb ellenfeleik ellen, amely nélkül az egész misszió kudarcba fulladhatott volna. A Dubs rákényszerítette a Grizzliest, hogy Allen aktív része legyen a támadásainak, kihagyott dobásai után pedig ismét fel tudták gyorsítani a meccs ritmusát, melynek eredményeként temérdek hárompontossal fel is őrölték a Grizzliest a következő három találkozón.
Terv III: Iguodala és a small ball
A döntőben majdnem ugyanaz ismétlődött meg, mint a Memphis ellen. A Golden State három meccs után ismét 1-2-vel állt.
Ekkor megint csak időszerű volt a változtatás, így Bogut ezúttal kikerült a kezdőből, helyét pedig Andre Iguodala kapta, aki már korábban is hatékonyan védekezett LeBron James ellen – de eddig csak a padról jutva lehetőséghez. A negyedik meccsen a Golden State Iguodalával mindkét oldalon javult, hiszen piócaként tapadt LeBronra, mellette Green és Barnes besegítésével vették el Jamestől az egyszerű dobóhelyzeteket, akinek a párharc második felére át kellett alakítania játékát.
Bogut padra ültetésével az igazi small ball érvényesült, hiszen a 201 centi magas Draymond Green volt a legmagasabb játékos a Warriorsnál. Méretbeli hiányosságaikat a Curry, Thompson, Iguodala, Barnes, Green ötös a kinti dobásokkal kompenzálta. A LeBron – Mozgov tengely, amely – mint a Memphis esetében is – a festékben múlta felül a Harcosok csapatát, továbbra is hátán cipelte a lovagokat, ám a Cavs belement a hárompontos versenybe, a Warriors kisemberei viszont (az egész alapszakaszhoz hasonlóan) eredményesen léptek ki a periméterre zavarni, ezáltal tompítva a clevelandi kiegészítők hatékonyságát. Ennek a gyümölcse egy 4/27-es hárompontos mutató és 21 pontos vereség lett.
Az ötödik meccsen David Blatt úgy döntött, hogy a Warriors saját fegyverét próbálja ellenük fordítani. Timofey Mozgov a feldobás után nem sokkal a kispadon találta magát (egyben az egész találkozón csak 9 percet lehetett pályán), magasemberként pedig az egy szem Tristan Thompson küzdött. Beindult a small ball a Cavs részéről is, mely hatására az első félidőben sokkal fluidabb lett a játékuk, egyben sokkal több hárompontost vállaltak el, ám a második játékrészben a Warriors védelme elsöpörte a Cavs próbálkozását. LeBronék alacsonyabb szerkezetét kihasználva a megélénkült Green vezérletével a festékben is felül tudott kerekedni az oaklandi együttes.
Az idei szezon utolsó találkozóján Blatt ismét komoly perceket biztosított Mozgovnak, ám nagyjából az ismétlődött meg, mint a negyedik meccsen. A Cavs a Splash-tesókat ugyan jól hatástalanította, de a Warriors védelme olyan lehengerlően muzsikált, hogy a tömérdek eladott labdájuk miatt a Cleveland nem tudta ezt kihasználni.
Iguodala az egész alapszakaszban nem lépett kezdőként pályára, ám a döntőben való kezdetésének meglépése zsinórban három győzelmet, és ami még fontosabb, bajnoki győzelmet ért.