Kosárlabda. Ez a sportág sokáig kizárólagosan amerikai uralom alá tartozott. Bárki képes felidézni momentumokat, amikor ezek a nagy, gyors és ügyes (többnyire) USA felirattal ellátott mezű szuperatléták felmossák az ellenféllel a parkettát.

Ám az utóbbi évtizedben megfigyelhetőek voltak a hanyatlás jelei. Idén a tendencia három fiatalembernek hála folytatódott. Az öreg kontinens triplázott! Kiknek is köszönhetően? Az olasz Andrea Bargnani, a német Dirk Nowitzki és a francia Tony Parker hozta el nekünk, európaiak számára a büszkeséget. Aki még nem jött volna rá, idén először lett európai a draftelső, az alapszakasz és a döntő legértékesebb játékosa is!

Nem mellékesen megérdemelten!

A vajkezű taljánt sokan bustnak hitték, ám ő minden kételkedőre rácáfolt és zöldfülűsége ellenére a Raptors feléledésének egyik kulcsa volt. Ha a vakbele is úgy gondolta volna, akkor bizony most lehet, hogy nem Brandon Roy vitrinjében csillog az Év Újonca díj…

Mindent elmond a Dallas alapszakaszáról, hogy izgulhattak a „72-10 Bulls” tagjai is, hiszen a Nowitzki vezette Mavs november 9. és március 11. között 52 győzelme mellett mindössze 5 vereséget gyűjtött össze. „Dirkules”-nek azonban nehéz idényvége volt. Előbb a kiéhezett Golden State mit sem törődve az alapszakaszgyőztes ellenfél kilétével, ellentmondást nem ismerve ütötte el Cuban gárdáját a további küzdelmektől, majd egy héttel később Nowitzkinek új szobát kellett építenie miután megkapta ennek a liga MVP-jének járó elismerést is. Az új szoba neve beszédes: trófeaszoba.

Ma hajnalban kihirdették azt, amit Eva Longoria valahogy már időtlen idők óta tudhatott: Tony Parker a döntő legértékesebb játékosa. Egy dolog futott át abban a pillanatban az agyamon: Vajh’ hányszor skandálta a kis francia számára a közönség az „MVP! MVP! MVP!” rigmust? A Spurs hátvédje szinte kifogástalan utószezont tudhat maga mögött. Olyan gyorsan robbant be az élvonalba, amilyen gyorsan ő maga szokott a védelembe. Parker valószínűleg a Kengyelfutó gyalogkakukk című mesén nőtt fel, hisz elkapására/megállítására sokszor annyi esélye volt az ellenfél védőinek, mint szegény Prérifarkasnak áhított zsákmányának elejtésére.

Azt hiszem jogosan dagadhat a mellünk, hisz mégiscsak történelmet írtak a tág értelembe vett földijeink a tengerentúlon (miért tenger, ha óceán választ el minket?). A világversenyek után már a saját ligájukban sincsenek biztonságban az amerikaiak.

Dátum: 2007. 06. 15.