Az NBA csapatok kereteinek változását és az előttük álló idényre vonatkozó kilátásaikat foglalja össze az nba1.hu.
Atlanta Hawks
Érkezett: Al Horford (Florida, draft 1/3), Acie Law (Texas A&M, draft 1/11)
Távozott: Royal Ivey (Milwaukee), Sztaniszlav Medvegyenko (???), Dijon Thompson (Európa), Matt Freije (Európa), Esteban Batista (Maccabi Tel-Aviv, Európa), Cedric Bozeman (???)
Már majdnem egy évtizede annak, hogy a Hawks utoljára betévedt a rájátszásba. Lassan a szurkolóik is kezdik megszokni ezt az állapotot, amelyet mi sem jelez jobban, mint a tavalyi hazai idénynyitón „nyomorgó” bruttó 3000 néző. Az idei év talán más lesz. A jelek legalábbis bíztatóak, hiszen az első drafthelyeket eldöntő sorsoláson „jól szerepelt” a franchise és a későbbi játékoskiválasztón sem vallott kudarcot.
Bíztató az, hogy Fortuna a sólymok mellé állt, továbbá az is, hogy a csapat gyenge pontjaként egyre többet emlegetett vezetőség a hiányosságokat egyértelműen pótolta Al Horford és Acie Law kiválasztásával. A két újonc azonnali segítséget jelenthet a keletieknek, legfőképp Horford, akit felépítése a centerposzton való játékra is alkalmassá teszi. Sőt, az egymást követő két egyetemi bajnoki címből fakadó tapasztalata miatt rögtön a kezdőcsapatban találhatja magát. Az irányító Law-t kiforrott játéka és a kulcsfontosságú szituációkban bemutatott hidegvére repítheti rövid úton a kezdők közé.
A ligában nincs még egy olyan csapat, amelyik ennyire tehetséges, sokoldalú és egymást tökéletesen kiegészítő csatárokat tudna felsorakoztatni. Győzni akaró, az előszezon alapján motivált alakulat az Atlanta sikerre éhes fiatalokkal teletűzdelve és néhány viszonylag rutinos játékossal megtámogatva.
Amennyiben az idén elkerülik a csapatot a tavaly problémát okozó sérülések, az esetenként a nagyobbak dolgát is megnehezítheti, és versenyben lehet az utolsó, még rájátszást jelentő keleti pozícióért.
Várható kezdőcsapat: Speedy Claxton / Joe Johnson / Josh Smith / Al Horford / Zaza Pachulia
Charlotte Bobcats
Érkezett: Jason Richardson (Golden State)
Távozott: Brandan Wright (Golden State), Brevin Knight (Los Angeles Clippers), Jake Voskuhl (Milwaukee), Alan Anderson (Európa)
A Bobcats gárdája három éve töretlenül fejlődik és a következő lépcsőfok eléréséhez, a rájátszásba jutáshoz, az elmúlt három év hiányposztját, a hátvéd pozíciót kellett minőségi játékossal feltölteni. Egy gólzsákra volt szükség, egy olyan játékosra, aki képes eldönteni a kétes kimenetelű meccseket. Na és persze egy bizonyítottan jó játékosra, nem ígéretre.
A hiúzok praktikusan gondolkodó menedzsmentje nem is tétlenkedett, rögtön a draft napján megszerezte a kívánt kosarast. Ugyanis egy „projekt” magasember (Brandan Wright) draftolása helyett, inkább elcserélte választási jogát Jason Richardsonra. Az új szerzemény nemcsak egy a nyugati főcsoport mércéjével mérve is kiváló játékos, hanem mind munkamorálját, mind személyiségét tekintve is tökéletesen illeszkedik a charlotte-i franchise önmagáról kialakított arculatába.
Ugyancsak az előszezon elején a csapat bebiztosította jövőjét, amikor korrekt, de nem eltúlzott összegekkel marasztalta két legfontosabb szabadügynökét Gerald Wallace-t, Matt Carroll-t.
A szurkolók a rájátszást vizionálták, a vezetőség örömmámorban úszott és mindenki úgy gondolta, ennél jobb már nem is lehet. Nem is lett. De rosszabb igen.
Még az előszezont megelőzően, hosszú interjúztatást követően kiválasztott és „a következő Avery Johnsonnak” kikiáltott új edző, Sam Vincent játékszisztémájával kapcsolatban számos kérdés merült fel. Az NBA szinten tapasztalatlan és sokak szerint kevés tehetséggel megáldott tréner a divatos small ball rendszerben a „fusd szét az ellenfél agyát” taktikát játszatná szívesen csapatával. Ehhez ugyan a gárda összetétele alapján megvan a kellő robbanékonyság, a végkimenetel mégis kétséges egyelőre.
Ráadásul a kétes edzői teljesítményen túlmenően is gyülekeznek a sötét felhők a csapat körül. Az elmúlt három szezon rákfenéje, az iszonyatosan sok sérülés továbbra is kínozza a hiúzokat. Sean May (aki eddig sem volt a megtestesült vitalitás és akinek ennek ellenére meghatározó szerepet szánt Vincent edző az új szisztémában) fél évig gondolkozott azon, megműtesse-e a térdét vagy sem. Végül néhány nappal az előszezon előtt úgy döntött kés alá fekszik és rögtön ki is derült, ennek hála ebben a szezonban már nem is lép pályára. Adam Morrisontól mindenki grandiózus javulást várt és ő ennek megfelelően végig is dolgozta a nyarat. Az előszezonban messze a legjobb csereembere volt a Bobcatsnek, de egy ott szerzett szerencsétlen térdsérülés miatt az ő szezonja is idő előtt végetért. A csapat centere, Primoz Brezec az első két évben mutatott teljesítményéhez szeretne visszatérni, hogy feledtesse tavalyi „végkimerülős” vergődését. A kezdet azonban nem túl biztató, miután az előszezon nagy részét kihagyta, családi okokra hivatkozva.
Várható kezdőcsapat: Raymond Felton / Jason Richardson / Gerald Wallace / Emeka Okafor / Primoz Brezec
Miami Heat
Érkezett: Ricky Davis (Minnesota), Mark Blount (Minnesota), Daequan Cook (Ohio State, draft 1/21), Anfernee Hardaway, Alexander Johnson (Memphis), Joel Anthony (UNLV)
Távozott: James Posey (Boston), Antoine Walker (Minnesota), Jason Kapono (Toronto), Eddie Jones (Dallas), Gary Payton, Michael Doleac (Minnesota), Wayne Simien
Egészen az előszezon utolsó hetéig meglehetősen kétséges volt, hogy a tavalyi csúfos „égést” követő elszánt, nyári fogadkozás vajon elég lesz-e arra, hogy a Miami új idénye máshogy alakuljon, mint az előző. A két évvel ezelőtti bajnoknak nem csak azzal kellett szembesülnie, hogy legfontosabb embere, Dwyane Wade az új idény első néhány hetében harcképtelen lesz, hanem azzal is, hogy a csapattól távozók helyére nemigen sikerült senkit sem igazolnia. Smush Parker szerződtetése logikus, mégis meglehetősen „fapados” megoldásnak tűnt azok után, hogy Maurice Williams (Milwaukee) szerződtetése kátyúba esett. Sőt, a később megkörnyékezett és az ugyancsak Milwaukee-ban pattogtató Charlie Bell is követte csapattársa példáját, így a Miamitól kapott szerződéstervezettel végül ugyanazt érte el, mint Williams: magasabb fizetést a tavalyi állomáshelyén.
A nehézségeket csak fokozta a csapat tulajdonosának intelme, amely szerint a költségeket csökkenteni kell a minél nagyobb luxusadó elkerülése végett. A maradását csak nagy várakozást követően bejelentő Pat Riley vezetőedző így kénytelen-kelletlen a „régi” módszereihez folyamodott és amellett, hogy leigazolta a saját állítása szerint közel tíz év után újra „tünetmentes” Anfernee Hardaway-t, a liga perifériáján kívül eső területekről szemezgetett abban a reményben, hogy ismét talál valakit vagy valakiket, akikből kitartó munkával NBA-játékost faraghat. Úgy tűnt tehát, hogy a Miami legfőbb reménye az egészség és a motiváltság lehet az új szezonra, „húzós” nyári szerzemények nélkül.
Az elmúlt években biztos tempódobóvá fejlődő és emellett rendkívül látványosan játszó Davis komoly támasza lehet a Wade átmeneti hiányában a támadóoldalon majdnem teljesen egyedül maradó Shaq-nek, később Wade-del kiegészülve pedig a liga legrobbanékonyabb mezőnyduóinak az egyikét alkothatja. Blount a meglehetősen koros O’Neal-Mourning centerpárost tehermentesítheti némileg, míg Haslem cseréjeként a négyes poszton is bevethető. Nem mellesleg mindketten sokat profitálhatnak abból, hogy Wade és Shaq „árnyékában” lényegesen könnyebb az élet. Ahhoz, hogy ezt a lehetőséget az öncélű játékra hajlamos Davis is maximálisan átérezze, Riley-nak azért még futnia kell néhány tiszteletkört.
Várható kezdőcsapat: Jason Williams / Dwyane Wade / Ricky Davis / Udonis Haslem / Shaquille O’Neal
Orlando Magic
Érkezett: Rashard Lewis (Seattle), Adonal Foyle (Golden State)
Távozott: Grant Hill (Phoenix), Darko Milicic (Memphis), Travis Diener (Indiana)
Tavaly mérföldkőhöz érkezett az elmúlt években, így az új szezonban is fiatal játékoskerettel kiálló Magic: a Dwight Howard vállain nyugvó alakulat három év szünet után kvalifikálta magát újra a rájátszás küzdelmeibe. Bár a Detroit különösebb nehézségek nélkül véget vetett a kalandnak, ez nem vetette vissza a floridaiak lelkesedését, hanem fokozta azt és a tavalyihoz képest komolyabb célkitűzést fogalmaztak meg a vezetők. Nem véletlenül, mert az Orlando az elmúlt nyáron kellően jó anyagi helyzetbe került ahhoz, hogy egy „naggyal” erősíthesse meg játékoskeretét. A végeredmény messze nem lett olyan mutatós, mint amilyenre a várakozások alapján számítottak a mágikusok hívei, mivel Billups helyett végül Rashard Lewis került Orlandóba, ráadásul a játékos képességeihez mérten meglehetősen sok pénzért. Az összképet Grant Hill és Darko Milicsics távozása csak tovább rontja, azonban hiba lenne súlyosan alábecsülni Howardékat.
Az új fiúval kiegészülve ugyanis még mindig komoly fejlődési lehetőség van az Orlandóban, még akkor is, ha ez az előzetesen vártakhoz képest jóval lassabban is mutatkozhat majd meg, nem utolsósorban azért, mert tavaly óta rendkívül megerősödött a keleti konferencia mezőnye. A sikerek legfőbb letéteményese természetesen továbbra is a dinamikusan fejlődő Howard lesz, aki ugyan végül nem kapott maga mellé Billups-szintű társat, de a már emlegetett Lewis-szal és két tavalyi fegyverhordozójával, az elsősorban a pontszerzésben jeleskedő Jameer Nelsonnal és a „hagyományosan” jó kezű Türkogluval együtt veszélyt jelenthet kis túlzással bárkire. Viszont a fiatalos lendület komoly rutin nélkül aligha lesz elég arra, hogy a Magic a saját csoportját megnyerje és ténylegesen jó pozícióba kerüljön az alapszakasz végén. A rendkívül sűrű mezőnyben még az sem elképzelhetetlen, hogy a tavalyi keleti nyolcadik hely újbóli megszerzése sem lesz kimondottan könnyű feladat a számukra.
Várható kezdőcsapat: Jameer Nelson / Keith Bogans / Hedo Türkoglu / Rashard Lewis / Dwight Howard
Washington Wizards
Érkezett: Nick Young (USC, draft 1/18), Dominic McGuire (Fresno State, draft 2/47)
Távozott: Jarvis Hayes (Detroit), Calvin Booth (Philadelphia), Michael Ruffin (Milwaukee)
Nemcsak a nyár, hanem már a tavalyi szezon nagy veszteseinek az egyike is volt a fővárosi alakulat, amelyben éppen az idény végére sérültek le tömegesen a kulcsemberek. Bár Gilbert Arenas és Caron Butler azóta felépült, a szakmai stáb továbbra is töretlenül bízik Eddie Jordan munkájában, amely ugyan jónak tűnhet annak fényében, hogy az elmúlt években rendre a rájátszásban szerepelt a csapat, azonban a Wizards meglehetősen gyenge védekezése és a támadásban mutatott ponterős, mégis fantáziátlan és jórészt egyénieskedésen alapuló játéka valószínűleg az edző számlájára is írható.
A többi keleti csapat játékoskeretében bekövetkezett változások gyakorlatilag kivétel nélkül rontják a Washington esélyeit, már ami a rájátszásba való bekerülést illeti. A gondokat csak tetézi, hogy a kispad tűzereje megkopott Jarvis Hayes távozásával, a palánk alatt is számításba vehető emberek közül pedig éppen az az Etan Thomas vált ki, aki korlátolt képességei ellenére is egyike annak a néhány Wizards-játékosnak, aki nem csak és kizárólag a támadóoldalon képes érvényesülni. Az egyetlen pozitívum talán az lehetne, hogy Gilbert Arenas tervei szerint a következő nyáron kipróbálja magát a szabadügynök-piacon. Ez a lehetőség általában látványos hatással van az adott játékos azévi teljesítményére, azt viszont nehéz megjósolni, hogy a fantasztikus képességű hátvédnél ez egyet jelent azzal, hogy ezentúl többet áldoz a csapatjáték oltárán vagy esetleg végleg kiszabadul Jordan edző irányítása alól. A bökkenő csupán annyi, hogy majdnem teljesen mindegy is, melyik verzió lép életbe, mert ha a Washington azt a játékot preferálja majd idén is, amelyet az elmúlt három évben előnyben részesített, akkor Arenas zsenijével vagy anélkül, de roppant nehéz lesz a rájátszásba jutniuk.
Várható kezdőcsapat: Gilbert Arenas / DeShawn Stevenson / Caron Butler / Antawn Jamison / Bredan Haywood
Szerző: Szabó Levente
Dátum: 2007. 10. 31.