Pár év kihagyás után a két csapat ismét összefutott egymással, ezúttal viszont nem a szellős első körben mérkőznek meg, hanem a nyugati főcsoport megnyeréséért és az ezzel együtt járó döntőben való szereplésért folyik a harc.
A Csendes-óceáni (Pacific) csoportban brillírozó két csapat közös múltjáról regényeket lehetne teleírni, így a rendkívül szórakoztató alapszakasz derbik helyett most csak az egymás elleni rájátszás múltról esne szó. Hogy a veterán szurkolóknak is kedvezzek, ugorjunk vissza 1993-ba.
Az első körben a nyolcadikként kiemelt Lakers rögtön meglepte az alapszakasz első Suns-t. Az első találkozón Sedale Threatt 35, illetve a mostanában állást kereső Byron Scott 22 pontja eredményezte a 107-103-as végeredményt. A második derbin Paul Wesphal fiai egy sokkal lassabb, fizikai mérkőzést játszottak az alapszakaszban megszokott pörgős játék helyett, ám Scott és Vlade Divac vezérletével a Lakers ismét egy hajszállal jobb volt.
Az arany-lilák két idegenbeli sikerrel mehettek vissza Los Angelesbe, ahol egy győzelem is elegendő lett volna a továbbjutáshoz és a hatalmas meglepetéshez (akkor még az első kört 3 győzelemig játszották). A harmadik találkozón minden lehetőség megvolt erre, ám a 27 pontot jegyző Charles Barkley-ra nem volt ellenszer. A negyediken a Suns nem ismert kegyelmet, az év legjobb játékosának megválasztott Barkley mellett a mostanság Celtics GM-ként tevékenykedő Danny Ainge volt az aduász, a csapatok pedig visszatérhettek a sivatagba a sorsdöntő ötödik találkozóra. A rendkívüli ütközet hosszabbításra ment, ahol Dan Majerle triplái és Kevin Johnson sziporkázása végül Suns továbbjutást eredményezett. Mint később kiderült, az arizonaiakat csak Michael Jordan Chicago Bullsa tudta megállítani.
A következő táncig hét évet kellett várni, ahol is a Jason Kiddel és Penny Hardaway-jel (vagy ahogy akkor hívták őket: Backcourt 2000) felálló Suns hiába jutott túl a Tim Duncant sérülés miatt mellőzni kénytelen San Antonio Spursön, a Shaquille O’Nealt és Kobe Bryantet már soraiban tudó későbbi bajnok 5 meccs alatt kiütötte őket.
A sokak által legemlékezetesebbnek kikiáltott összecsapásra 2006-ban került sor. A heroikusan megnyert első derbi után a Lakers egy idegenbeli sikerrel elvette az ekkor már kétszeres MVP, Steve Nash által vezetett Suns pályaelőnyét.
A harmadik találkozón a Suns félidei hátrányából nem bírt visszajönni, így a negyedik ütközetet kötelező jelleggel kellett megnyerniük. Erről természetesen Bryantnek más volt a véleménye, a rendes játékidőben először egyenlített, a hosszabbításban pedig egy feldobást követően a dudaszó pillanatában megnyerte a mérkőzést.
A szíven döfött napocskák az ötödik találkozón kiütéssel nyertek, az előnytől Raja Bell kissé elragadtatta magát, egy-két könyököst adott vissza Kobe-nak, mikor nyakánál fogva lerántotta a földre.
Bellt a liga eltiltotta a hatodik találkozóról, a helyére beugró Leandro Barbosa magasság különbséggel küzdhetett a hollywoodi sztárbedobóval. Bryant kihasználta fölényét, egészen 50 pontig jutott, ám hiába dobta sorjában emberfelettibbnél-emberfelettibb hármasait, Tim Thomas hidegvérű triplájával a Suns hosszabbítást harcolt, ott pedig Boris Diaw vezérletével precíz győzelmet aratott. A hetedik találkozó a hatalmas elvárások ellenére viszonylag hamar eldőlt, a Suns már a félidőben uralta a mérkőzést, végül 31 pontos (mindenidők legtöbbje hetedik meccsen) csapást mért Phil Jackson együttesére.
A revansra sokat nem kellett várni, 2007-ben a két csapat ismét összefutott, ám a Lakers csak a harmadik találkozót tudta megcsípni, a negyediken Nash 23 gólpasszára, az ötödiken Shawn Marion aktivitására nem volt válaszuk.
Míg a tavalyi év a Lakersnek a bajnoki cím megnyerésének sikerét, addig a Sunsnak a rájátszásról lemaradás kudarcát hozta. Most a két csapat ismét egymással szemben áll, a Lakers zsinórban harmadszor szeretne döntőbe jutni, a Suns pedig 1976 és 1993 után, újabb 17 év elteltével szeretne nyugat legjobb csapata lenni.
Szerző: Kun Zsolt
Dátum: 2010. 05. 11.