Mint azt ahogy a cím is sejteti, a következő pár sorban az olyan Pekingben szereplő fiatalokról lesz szó, akik akár egy NBA csapat nagyobb fogaskerekeként is funkcionálhatnak a jövőben.

Ricky Rubio – A spanyol irányító neve bizonyára egyáltalán nem ismeretlen. Néhányaknak az olimpia előtt sem volt az, de a többség (köztük jómagam is) mégis a spanyol válogatottban látta őt először játék közben. Ha röviden kéne összefoglalnom a róla kialakult képet, egy szó azonnal beugrana: szenzációs. Jobban átgondolva, a „nagyobb fogaskerék” jelző könnyen lealacsonyítóan hathat Rubio esetében. Pekingi számai ugyan nem különösebben kiemelkedőek, a pályán látottak engem teljességgel meggyőztek. Félelmetesen gyors keze és szemfülessége kevesebb, mint 19 perc alatt, több mint 2 labdalopást eredményezett meccsenként. Emellett páratlan játékintelligenciája és kitűnő védőmunkája erős hiánycikk a Liga majdnem minden csapatában. Ha ezekhez hozzáteszem, hogy még mindig csak 17. életévét tapossa, az előbbi pozitívumok kb. öttel megszorzódnak. Persze, a dobásain van mit dolgoznia, kiváltképp a triplákon, és izmosodnia sem ártana, de erre bőven van még ideje. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megmondjam: ennek a kölyöknek van jövője és az összes NBA-fanatikus nevében csak remélni tudom, hogy a 19-et betöltve jelentkezik a Draftra 2010-ben.

Hamed Ehadadi – Habár az iráni center pontos nevével nem vagyok tisztában (Ehadadi/E. Hadadi), tehetsége nagyságával annál inkább. Kétségkívül válogatottja legjobbja volt az egész torna során, méghozzá annyival, hogy több csapat érdeklődését is sikerült erőteljesen felkeltenie. Egy 220 cm-es magasemberre manapság fokozottan nagy a szükség, különösen, ha még egy kis tudás is szorult az emberünkbe. Legnagyobb erőssége nem titkoltan a félrehulló labdák begyűjtése, az egész olimpián egyedüliként volt képes 10 lepattanó fölött átlagolni (11,2 egész pontosan), majdnem három egész labdával többet összeszedve ezzel, mint a második Nowitzki. Középtávolija ugyan nem emelkedik P.J. Brown-i magasságokba, de hellyel-közzel onnan is veszélyes, méreteihez képest pedig korrektül büntetőzik. Atlétikusságban van mit javulnia, ahogy a palánk alatti helyezkedés gyakorlására is fordíthatna néhány edzést, de lesz ideje formába jönni a Grizzlies színeiben, akik a jogi problémák megoldódása után megállapodtak vele. A kis Gasollal harcban lehet a második számú center szerepéért, de egy-két szezon még kellhet hozzá, hogy komolyabb szintre lépjen.

Patrick Mills – Nem tudom ki hogy van vele, de az ausztrálok negyeddöntőbe jutása számomra kisebb meglepetésként hatott. Valószínűleg én sem számoltam Patrick Mills-szel, aki szinte teljesen váratlanul volt a válogatott legjobbja. Ezzel természetesen nem akarom lealacsonyítani a 2006-ban az év ausztrál játékosának választott pontgyáros érdemeit, de kutya legyek, ha előzetesen bárki is hitte, hogy ez az ifjonc 22 ponttal terheli majd az argentinok gyűrűjét, később pedig 20-szal a Redeem Teamét. Mégpedig így történt, a kis auszi némi túlzással akkor tört a gyűrűre, amikor akart, úgy kerülgetve többek közt Kobe Bryantet vagy Dwyane Wade-et, mint holmi földbe betonozott oszlopokat. Fürgeségét látva az ember akaratlanul is elgondolkodik, hogy vajon tényleg nincs-e ellenfele Usain Boltnak 100-on. Ha a festék biztosítva van, akkor sem érdemes szem elől téveszteni, mert bizony távolról is betalál. Mégha nem is az a kifejezett first-pass irányító, jól kezeli a labdát, önzetlen és nehéz helyzetekben a hátán képes vinni a csapatát. Néha azonban sokat időzik egy döntés meghozatala előtt, túl sokáig pumpálja a labdát úgymond és reménytelen helyzetekből is inkább ráemeli a gyűrűre. Hosszú karjaival viszont könnyen maga előtt tartja az emberét a védőoldalon és nem fél a kisebb-nagyobb ütközésektől. Jelenleg a kaliforniai Saint Mary’s egyetemen készül a második szezonjára, de látva milyen nagy fejlődésen ment keresztül a válogatott tagjaként, akár már jövőre is egy NBA csapatban találhatja magát.

Carlos Morais – Ha Afrikából származó játékosokra gondolunk, a többségnek bizonyára erős fizikumú felhőkarcolók jutnak eszébe, akik 10 perc alatt több labdát ütnek el, mint a legtöbb röplabdás. Morais azon kevés fekete kontinensről származó kosarasok egyike, aki nem paramétereivel, hanem technikai képességeivel játszhatja be magát a Ligába. Olimpio Ciprianonak, az angolaiak abszolút első emberének sérülésével ráhárultak az elsőszámú pontszerző feladatai, és egyáltalán nem teljesített rosszul. Legjobb meccsét ki más, mint az Egyesült Államok ellen gurította. Nem kis szerepet vállalt akkor, hogy a döntőig az amerikaiak Angola válogatottját verték a legkisebb különbséggel az összes ellenfelük közül. 190 cm-es magassága ellenére alulméretezett dobóhátvédnek lehet nevezni, mintsem irányítónak. Passzolási képességeit figyelembe véve inkább bíznék egy kecskére pár kg káposztát, mint egy csapatot rá. Igazán nagy erőssége a dobás, méghozzá bárhonnan a félpályán belülről. Ami esetleg eltántoríthat egyes csapatokat, hogy 22 éves kora ellenére sokan már a fejlődési plafon közelébe teszik, de szerintem NBA-körülmények között bőven tudna még hova javulni. A hírek szerint a Team USA elleni produkció elég önbizalmat adott számára, hogy kipróbálja milyen is egy játékosbörze, de ha neadjisten megesne az a szégyen, hogy nem kel el, Afrikában biztos helye van, mint a kontinens legjobb csapatának egyik legjobbja.

Brad Newley – Mills mellett az ausztrálok másik reménysége illetve meglepetése, aki viszonylag egyenletes játékával szintén generált önmaga számára egy kis nemzetközi figyelmet. Az NBA mondjuk tényleg nem áll tőle messze, hiszen a Rockets tavaly az 54. választási joggal hozta el a Draftról, azonban a kiábrándító nyári ligát követően a nem garantált szerződéséről kiderült, hogy valóban nem garantált, ezért esélytelen próbálkozások helyett inkább Európát választotta. Megbízható tripladobó, aki gyakorlott a védők kijátszásában és villámgyorsan képes ráemelni a labdát a gyűrűre. Ha szükséges még betöréseket is vállal, legtöbbször sikerrel és nem szenved önbizalomhiányban. Ritmusváltásaival pedig könnyen meg tudja zavarni az ellenfeleit. Védekezése túlságosan átlagos, mi több gyenge, ellenben rengetek benne a kiaknázható lehetőség és nagyon korrekt csereember lehet belőle, bármely csapatban. A meggyőző pekingi szereplése után joggal várja a visszajelzéseket Houstonból és még egy Görögországban eltöltött szezon után elképzelhető, hogy kap egy újabb lehetőséget.

Szerző: Doma Tamás

Dátum: 2008. 08. 28.