A Detroit-Cleveland párharc Rettenthetlenje nem a Wallace, hanem a Gibson nevet viseli. A Cavs fiatal csereembere zsenge kora ellenére túlélt már néhány megpróbáltatást pályafutása során.

17 éves korára Amerika egyik legígéretesebb hátvédpalántájának tartották, középiskolás válogatott volt, sőt még a hírhedt 2004-es McDonald’s All-American zsákolóversenyen is résztvett (amit egy nő, Candace Parker nyert meg) olyan vetélytársakkal küzdve meg, mint Josh és JR. Smith.

Gibson viszonylag korán elkötelezte magát a neves Texas egyetemre, ahol kezdő irányítóként repülőrajtot vett. Ezt tükrözték az akkori mock draftokban elfoglalt pozíciói is, rendre az első kör közepére, nem ritkán az első 10-be prognosztizálták. A kezdeti eufóriát aztán lassan felváltotta az a felismerés, hogy Gibson nem irányító, amely abból a megfigyelésből volt kikövetkeztethető, hogy nem irányít. Így aztán Gibson csillaga lassan süllyedni kezdett, ázsiójának az sem tett jót, hogy a Texas 2005-ben már a March Madness első körében búcsúzott.

A kritikai hangok a játékos második egyetemi évében tovább erősödtek, olyannyira, hogy néhányan Gibsont tették azért felelőssé (Rick Barnes edző mellett), hogy LaMarcus Aldridge-ot nem képességeinek megfelelően használja a Texas. A csapat mindennek ellenére az NCAA elitjébe tartozott, a Big12 konferencia döntőjét meglepetésre vesztette el a Kansas ellen, míg a March Madness negyeddöntőjében csak Tyrus Thomas és Glen Davis LSU-ja állította meg őket.

Az időközben a mock draftok 2. körébe visszacsúszó Gibson komoly dilemma előtt állt. Egyrészt rajta kívül a teljes kezdőcsapat búcsút intett a Texasnak (Aldridge és Tucker jelentkezett a draftra, Paulino és Brockman végzett), másrészt elkötelezte magát a Longhorns-hoz egy újabb középiskolás válogatott irányító, DJ Augustin. Mivel ekkor már tudott dolog volt, hogy Durant is narancssárga mezbe öltözik, Gibson még a meggyengülő Texasban sem lehetett volna első számú opció, sőt a kezdő státusza is veszélyben forgott a jobban passzoló Augustin miatt.

Némi morfondírozás után Gibson behunyta a szemét és fejest ugrott a mélyvízbe: ő is jelentkezett a draftra.

A medence aljáról csak a 2006-os draft 2. körének 42. helyén bukkant fel levegőért kapkodva, mikor is a Cleveland lefoglalta a játékjogát.
A kitűnő munkamorálú Gibson elszántan lépett a profivá válás rögös útjára, és a nyári táborok végére nemcsak az edzői stáb, hanem maga LeBron James is meg volt győződve róla, hogy a Cavs Gibson személyében értéket túrt ki a kukából.
Gibson fokozatosan harcolt ki magának egyre több játékidőt, február már átlagban 20 percet töltött a pályán és szorgalmasan behajigálva az open jumpereket pontátlaga elérte a 8-at. Gibsonról lehetett tudni, hogy gyors, ügyes és jól dob, de pályára kerüléséhez a védekezésmániás Mike Brown szemében a pálya másik oldalán is fel kellett nőnie a feladathoz.

Az NBA történetében nem ritka, hogy egy domináns játékos oldalvizén jól elevickélhet egy némileg egyoldalú, de jól dobó kisember. Gondoljunk csak Jordan mellett B.J. Armtrongra, Shaq és Kobe mellett Derek Fisherre vagy Shaq mellett a jelenleg szintén clevelandi Damon Jonesra. Daniel Gibson a Detroit elleni 4. meccsen szerzett 21 pontjával hangolta magát a történelemkönyvekbe kerülésre, ahova aztán véglegesen a 6. mérkőzésen írta be magát a beszórt triplákkal, amelyekből az utolsó negyed elején beesett 3 eldöntötte az addig kiegyenlített meccset.

A draft idején elhangzó aranyszabályokból az egyik a következőképpen hangzik: ha irányítófizikumba oltott dobóhátvéd vagy, ne táplálj vérmes reményeket az NBA-karrieredet illetően, hacsak nem te vagy Allen Iverson vagy Ben Gordon.

Vagy Daniel Gibson?

Dátum: 2007. 06. 04.