A 2010-es draftra (feltehetőleg) jelentkező egyetemi játékosok seregszemléje a kiscsatárokkal folytatódik. 2009-es drafton meglehetősen gyér volt a kínálat a hármas fronton, a 2010-ben azonban minőségi bedobókból sem lesz hiány, sőt evolúciójuk tovább tart.
Az újtipusú hármasok méretesek, atletikusak, fizikailag erősek és jól dobnak. Rendkívül sokoldalúak, két alfajuk ismert. A „swingman” dobóhátvédként is remekül funkcionál, míg a „cornerman” erőcsatárokhoz méltó agresszivitással megy be a palánk alatti darálóba, és gyűjtögeti a lepattanókat is.
A tisztesség kedvéért jegyezzük meg, hogy „fajtiszta” formában egy alfaj sem létezik, és időnként fel-fel tűnik még a régi típusból is egy-egy példány. Ennek megfelelően tekintsük át a lehetséges kínálatot.
[Használati útmutató: A végzős játékosok * lettek jelölve]
A hátvéd-csatár hibridek prototípusa Wesley Johnson* két évet lehúzott az Iowa State-en, kihagyott egy szezont, majd bombaformában tért vissza immáron a Syracuse narancssárga színeiben. Kiforrott személyiség, jó versenyző típus. Atletikus, magas (201 cm), finom keze van (a triplái életveszélyesek), és védekezésben sem elveszett, jó gyári munkásként blokkol és szedi a pattanókat. Röviden: Top5-ös választás.
A másodéves Al-Farouq Aminu is szintet lépett. James Johnson és Jeff Teague elhagyta a Wake Forestet, ő maradt, és még jobb játékos lett, pedig már tavaly is top14-be (lottery) jósolták. Az egyetemi bajnokság legjobban lepattanózó kiscsatára, remek dobásblokkoló, labdaszerző, aki erőcsatárként is megállja a helyét. Ponterős és fáradhatatlan, de a triplák szórása és a labdakezelés nem az erőssége.
Johnson, James, Aminu (balról, jobbra)
Damion James* (Texas) sok csatát megélt, megbízható, fegyelmezett csapatjátékos. Inkább fegyverhordozó, mint vezérbika típus. Fizikailag és szellemileg is kész az NBA-re. Atletikus, erős, jól dob, szükség esetén alulméretezett négyesként is bevethető. Bár láttunk már karón varjút (alá Sam Young), stabil elsőkörös választásnak tűnik.
Ami Texasban James, az az UConn csapatában Stanley Robinson*, csak egy kicsit nagyobb és szikárabb kiadásban. A fáradhatatlan motor, akire az edző mindig számíthat. Sokoldalú, atletikus, kőkemény védő, és távolról is veszélyes. Aki őt választja, az nem zsákbamacskát vesz.
Kyle Singler (Duke) több szempontból is kilóg a sorból. Ha kell hátvéd, ha kell erőcsatár, de leginkább bedobó. Afféle mindenes típus, de a középszerű védekezése és gyorsasága miatt mégsem értékelik igazán nagyra. Technikailag nagyon képzett, mozgékony, dob, passzol és lepattanózik. Észjátékos, aki űzi-hajtja a csapattársait, csak néha hajlamos eltűnni a mezőnyben.
A másodéves Devin Ebanks impresszív játékot mutat a West Virginia csapatában, sokoldalúságára jellemző, hogy remekül megfér a hasonló poszton játszó Da’Sean Butler*rel. Ihletett napjain Rudy Gay-szerű játékot produkál. Jól dob, passzol, és pattanózik, de a távoli dobásai ritkák és vérszegények. A másik komoly hibája, hogy sérülékeny.
Singler, Robinson, Ebanks (balró, jobbra)
Luke Babbitt (Nevada) a kakukktojás a felsorolásban. A másodéves játékos amolyan régivágású bedobó. Kevésbé atletikus, de piszok jól dob. Kár, hogy nem „K” betűvel kezdődik a neve, mert akkor tökéletesen beleillene a Kapono, Korver vonulatba.
A többiek: Nemanja Bjelica (Red Star Belgrad), Paul George (Fresno), Elias Harris (Gonzaga), Raymar Morgan* (Michigan State), Quincy Pondexter* (Washington)
Folyt. köv.
Szerző: Farkas Dénes
Dátum: 2010. 03. 01.