A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.

Jelenlegi mérleg: 20-14

Kezdőcsapat: Jrue Holiday/Jodie Meeks/Andre Iguodala/Elton Brand/Spencer Hawes

Mi történt idáig?

Aki idén is középszerű, ízetlen játékot várt a Philadelphia 76ers-től, annak bizony csalódnia kellett. Bár a csapat mérlege a jelenlegi, ötmeccses vereségsorozatnak köszönhetően már kevésbé tűnik impozánsnak, ugyanakkor tegye fel a kezét, aki gondolta volna a szezon előtt, hogy féltávnál a Sixers meggyőző előnnyel vezeti majd az Atlanti-divíziót.

Persze a Philly sorsolása meglehetősen könnyed volt, így bőven volt lehetőségük arra, hogy megfelelő formába lendüljenek, de ehhez az is kellett, hogy a csapat valamennyi játékosa kiváló fizikai állapotban kezdje meg a szezont. A Sixers legnagyobb erőssége tulajdonképpen a csapategység. Igaz, hogy nincs igazi sztár a csapatban (bár Iguodala idén először mehet az All-star gálára), de a Philly kapcsán láthatjuk, mennyit számít az, ha egy csapatnál valóban nagy az összhang és a játékosok nemcsak szeretik az edzőjüket, de hallgatnak is rá. A tavalyi év edzője választás második helyezettje, Doug Collins ugyanis újra hatalmas elszántsággal látott munkához, miképpen a cél immáron a playoff második köre. A koncepció az volt, hogy az előző szezonban már jól begyakorolt figurákat és sémákat alkalmazza a Sixers továbbra is, azaz a folyamatosságra, stabilitásra építettek, és úgy tűnik, hogy ez bevált módszernek bizonyult, főleg a védekezés terén, ahol a kapott pontok számát tekintve a legjobban állnak.

Ha a játékosok közül kellene kiemelnünk valakit, akkor a választás egyértelműen Andre Iguodalara esik. Iggy idei sikerét a kevesebb néha több szólásmondással lehet magyarázni: a rendkívül komplex kiscsatár ebben a szezonban támadásban kevesebbet vállal, a betöréseket, a játék szervezését szívesebben engedi át a társaknak (elsősorban a jobb labdavezető Holidaynek és Williamsnek), ő maga pedig inkább a leindításokra és az üres dobóhelyzetek értékesítésére koncentrál, és természetesen a védekezésre.

Az előbb említett Holidayt nagyon sokra tartják az edzői stáb tagjai, ám ebben a szezonban egyértelmű visszaesés tapasztalható a játékában. Nem elég, hogy a védekezése gyengébb lett, bizony támadásban is raklapnyi távoli kettest vállal ahelyett, hogy a gyűrűt agresszívabban támadná és több helyzetet teremtene magának és társainak is. Bár Jrue-nak jó keze van távolról is, annyira még nem, hogy ezeket a sokszor ritmus nélkül felemelt távoli dobásait pontokra válthassa. A totálisan felesleges eladott labdái még mindig benne vannak a játékában, melyek után nagyon gyakran vezényel rohanásokat az ellenfél.

Ha a siker letéteményeseiről beszélünk, okvetlenül meg kell említeni a philadelphiai kispadot is, amely a liga egyik legponterősebb második sora, köszönhetően főleg Lou Williams és Thaddeus Young fantasztikus játékának. Előbbi a 76ers legjobb clutch dobója és egyáltalán, pontdobó játékosa, utóbbi meg nem dőlt hátra a nyári, kényelmes szerződéshosszabbítás után sem (5 év/42 millió), és remek atletikus képességeit egyre nagyobb tapasztalatával fűszerezve értékesíti a helyzeteit, még ha a távoli tempója továbbra is változó sikerességű.

Mi várható ezután?

A fentebb sorolt pozitívumok ellenére nagyon jól jön a Sixersnek a szünet, hiszen – főleg a magasembereknél – nem kevés a sérülés. Ha Spencer Hawes végre vissza tudna térni, és újra abban a formában játszana, ahogyan a szezont kezdte, a 76-osoknak nagyon jó esélyük lesz a playoff második körére. Nélküle azonban kissé vékonynak tűnnek magas posztokon, pláne úgy, hogy Elton Brand sem mai gyerek már, ráadásul ő is összeszedett egy vissza-visszatérő hüvelykujj-sérülést. Hiányukban a Nik Vucevic-Lavoy Allen rookie páros egyelőre karcsúnak látszik a jobb csapatok ellen, de mindketten komoly NBA-játékosok lehetnek a későbbiekben.

Szintén gond lehet akkor, ha a csapat újra elkezd kapitulálni a szoros meccsek véghajrájában. Bár Lou Williams a jobb clutch játékosok között van számon tartva, nem egy varázsló, és mindig neki sem mehet be a sorsdöntő dobás. Collins mesternek ezekre az esetekre is ki kell találnia egy másik alternatívát.
Holiday talán az edzői dorgálás hatására változtat a támadójátékán, és ezzel megkönnyítheti a pontszerzést mindenki számára, de a Philly egyértelműen csak akkor fog szintet lépni, ha franchise playert szerez, vagy nevel ki. Elég valószínűtlen, hogy még a cserehatáridőig ilyen kaliberű játékost szerezzenek, ám a szezon után talán már nagyobb lehet a mozgolódás, főleg ha Spencer Hawes és Lou Williams sorsa eldől. Holiday egyelőre nem úgy néz ki, mint aki egy fenomenális támadójátékossá tudná kinőni magát (de persze még nagyon fiatal), Evan Turner pedig a csapat 8. embereként kezd a középszerűségbe süllyedni.

A Philadelphia hagyományosan jól szokott szerepelni az all-star szünetek után, ebben is bízhatnak a szurkolók, és tulajdonképpen reális cél az Atlanti-divízió meghódítása és a második kör elérése, de a Bulls-Heat páros ellen alig lehet esélyük a komolyabb vágyakra. Talán majd jövőre.

Szerző: Takács Dávid

Dátum: 2012. 02. 25.