Elsőbálozó vagyok ugyan, de nem éppen rutintalan. Ez járt a fejemben akkor, amikor sikerült megegyezésre jutnom AirCanadával és hivatalossá vált, hogy az újonc nethuszárok együttes erővel rohamozzák majd meg a „Hivatalos Szerkesztőségi Találkozó” névre keresztelt vedelő-meccsnéző pontvadászat ötödik fordulójának a tetthelyét. A sajtón keresztüli üzengetés és a szponzorokkal való egyeztetés előrevetítette, hogy az álláspontok nehezen közelednek majd egymás felé: „Nem gond, ha 12 után pár perccel fut majd be a vonatom Kecskemétre? – Nem.”

Az állomásra érve gyorsan feltűnt, hogy egyenesen az internet homályából közelít felém egy majd’ két méter magas monstrum, így az amerikai rappereket megszégyenítő ötperces köszönés után rögvest belevethettük magunkat a kecskeméti underground életbe. Egy ebédet és a rosszul sikerült magyar-román női kézilabda-mérkőzést követően mérhetetlen agresszióval közelítettük meg a busszal érkező és a pályaudvaron szelíden álldogáló Oscart, de a chicagói főszurker páratlan orgánuma megelőzött minden a Pistons-Bulls mérkőzésre irányuló gúnyos élcelődést.

A csapat a kecskeméti sportkomplexum (az egyszerűség kedvéért hívjuk inkább istállónak) előtt gyülekezett és a rövid telefonos navigáció után („Odatalálok, van térképem!”) teljes létszámban várta, hogy legyen valami.
Nem lett. Az aznapra kiírt Univer-MEAFC másodosztályú kosárlabda-mérkőzés pályaválasztói jogát felcserélték a csapatok, így meccset nézni ugyan lehetne, de csak Miskolcon. Az elkeseredésnek Szvesnyikov vetett véget és szibériai kiképzőtiszteket megszégyenítő határozottsággal ismertette az új programot: „Akkor gyerünk enni!”

Rövid vitatkozást követően („Tavaly is abban a pizzériában voltunk, nem?”) kikötöttünk egy vendéglátó egységben és egy rendelés (Szves: „Milyen pizzát is kérjek a lasagne mellé?”) után elkezdődhetett a sztorizás. Fórumos viták végeláthatatlan sora, ki kit ver meg a fantasy-ben, ki milyen módszerekkel számítja ki a még futóban levő párharcok részeredményeit (Excel-mágia). Lew és Gami mindenféle érthetetlen közbeszerzésekről és e-önkormányzatokról társalgott, de ahogy egyre nagyobb hangerővel kezdtük sorolni a weboldal történetében mérföldkőnek számító dátumokat, szépen abbahagyták. Az étel-ital gyorsan fogyott, úgyhogy szép lassan témát váltottunk: „Van a nővéreméknél sör, bor, pálinka, de most kéne eldönteni, hogy mikor ugrunk le egy közértbe feltölteni a készleteket, mert lassan bezár minden.”

Irány tehát Lew nővérének a lakása! DVD-játszó van, videómagnó útban, Dallas-Phoenix kazetta Szvesnél. Cuccolás, pezsgőbontás, blaci legújabb könyvének a szétosztogatása, kinek névre szólóan, kinek nem: „Örüljél, hogy ingyen kaptad, wazz!”
Kazetta be, pohár a kézbe, aztán döntsétek szépen el, hogy Steve Nash dobóirányító vagy passzoló legyen a közeljövőben és találjátok ki, hogy mit mondott az alapvonali center a körtecenternek! Megbeszéltük azt, hogy a MIP idén csakis Boris Diaw lehet és azt is, hogy Diop nevét helyesen Diszádzsáná Dzsopnak kell ejteni, de a Kidd-Jackson-Mashburn-Braxton szerelmi négyszög örökzöld és digitálisan felújított, kiszínezett változata sem tudta azt megakadályozni, hogy előbb a Dallas-Phoenix, később egy klasszikus Portland-Phoenix, majd egy kevésbé klasszikus Golden State-Utah mérkőzés lényegüljön át háttérzajjá. AirCanada igyekezett visszarángatni a társaságot a valóságba azzal, hogy egészen valószínűtlen végkimenetelű fogadásokat kötött: „Ha ebben a negyedben meglesz a húsz pont a Utah-nak, akkor iszunk!” A vedelés persze nem maradt el, stílszerűen egy buzzer beater döntött a maradék pálinka sorsáról. Igaz, hogy a második negyed elején kiderült, az első játékrészben az egyik akció után több pontot írtak be a Jazz neve mellé, mint kellett volna és így a valóságban tizenkilenc ponttal fejezte be a Utah azt a tizenkét percet, de ez már senkit sem zavart.

A másik mérkőzés is tartogatott meglepetéseket. Sokszori hosszabbítás, nézőgyilkos csata, de sem ez, sem Sabonis látványos passzai nem tudták megakadályozni Szvest abban, hogy a meccset a sokadik túlórára mentő Chapman fegyelmezetlenségéről ejtsen pár szót: „Volt még öt másodperc, miért dobta el? Különben is egy lábról dobta egy kézzel és ráadásul emberről!” A szakmai jellegű program kellős közepén aztán megéhezik a társaság, az élen természetesen Szvessel. Jól jön a zsebrevágott nyomtatott étlap a pizzériából. A rendelés ezúttal nehézkesen megy, mivel a házigazda nem boldogul a saját házszámával: „Csak annyit tudok, hogy Fecske utca…” A problémát Oscar oldja meg, aki elsősorban a házszámot megnézni, másodsorban egy cigarettát elszívni megy le. A kiszolgálás persze csapnivaló, a fél órás limitet túllépik a kajáldások. Szves az éhségtől kínozva néha-néha ránéz a meccsre is, és meglepett arcot vág, amikor észreveszi, hogy a pizzériából elhozott mini-étlapon nem szerepel a csapatok összeállítása.

Miután a videózást megunta, a pótvacsorát pedig elköltötte a társaság, a VIVA zenetévé segítségével elemzésre kerül a mai magyar popzene, ezzel egyidőben pedig terítéken egymás zenei kedvenceinek a kollektív gyalázása. Szerencsére senki sem sértődött meg, így hajnali háromkor a legnagyobb egyetértésben kezdődhetett meg a nap fénypontját jelentő szurkolás. Mobiltelefonról lelesett részeredmények, kommentek, szurkolás a sikeres fantasy-szereplésért (ez olykor még a kedvenc csapatok sikerénél is fontosabb volt), néha-néha egy elejtett csereötlet.

Hajnali fél öt felé már eléggé fáradt volt a társaság ahhoz, hogy nyugovóra térjen, hiszen másnap (?) megmérkőzik a tartalékos NBA1.hu TEAM a kecskeméti Capricornsszal! Elég az a 3-4 óra alvás, tízkor találkozó ugyanitt? Persze!

Vagy mégsem…Bandukolás haza a fagyos kecskeméti éjszakában, az épp aktuális helyszínen (aluljáró, erdő) játszódó horrofilmek felemlegetésre vagy amikor már nagyon hideg van, akkor frísztálj szövegelés a következő évi Fila Rap Jam-re való felkészülést elősegítendő.

Felébredni természetesen a csapat egyik felének (vajon melyiknek?) nem sikerült, de a tervek megvannak: egy ugyanilyen banzáj nyáron, a döntő idején a fővárosban!

Szerző: Mihály Balázs

Dátum: 2006. 01. 10. 10:56