BOSTON CELTICS
ahogy Galambos László látja
Érkezett: Jermaine O’Neal , Shaquille O’Neal, Delonte West, Avery Bradley (draft: 1/19)
Távozott: Rasheed Wallace (visszavonult), Tonie Allen (Grizzlies), Brian Scalabrine (Bulls), Shelden Williams (Nuggets)
Tegye fel a kezét az, aki a tavalyi, végigcsoszogott, végigszundikált alapszakasz után a döntőbe várta a Celticset? A hazudósok is letehetik.
Pedig ennek lehettünk tanúi, és elmondhatjuk, hogy nemcsakhogy a döntőig jutott a gárda, hanem komoly esélyese is volt a bajnoki címnek.
Idén kétség nem fér hozzá, hogy ugyanez a célkitűzés. Annyi különbséggel, hogy az amúgy is eléggé öregek otthona-szerű allűrt tovább erősítették. Rasheed Wallace ugyan, megérezvén a technikaik áradatának baljós előszelét, visszavonulásával lejjebb tornázta az átlagéletkort. A képbe azonban belerondított Kendrick Perkins térdsérülése, ami legkorábban februárban engedi pályára lépni.
A vezetőség nem kívánta az alapszakasz egészében Glen Davis párnás vállaira rakni a centerposzt mind a 48 percét, ezért íziben szétnéztek a szabadügynökpiacon. A tekintetük meg is akadt két daliás legényen, az örökifijú, gyűrűcsináló behemóton, Shaq, és a még mindig elég jó csajnak tűnő, örök ígéret Jermaine O’Nealon. Leszerződtetésükkel mindenki legnagyobb örömére a centerposzton ásítozó luk befedésre került.
Nate Robinson teljesítményétől sem estek ájulásos kómába az öltönyösök, így adtak egy esélyt a veszedelmes mentális állapotnak örvendő egykori Keltának, Delonte Westnek is.
És persze, még időben magukhoz kötötték a most már csak Kicsit Nagy Hármas két oszlopos tagját: a nyáron Ray Allen és Paul Pierce is új szerződést írt alá csapatával.
Hogy mire lesz elég négy közeljövőbeli Hall of Fame-er, a jelzőkkel lassan megközelítőleg sem jellemezhető Rajon Rondo irányítása alatt? Keleten a pályaelőnyre (1-4 hely) biztos. Onnan pedig jósolgasson, aki tavaly még nem jósolt.
Várható kezdőcsapat: Rondo-Allen-Pierce-Garnett-S.O’Neal
NEW JERSEY NETS
ahogy Galambos László látja
Érkezett: Derrick Favors (draft: 1/3), Damion James (draft: 1/24), Troy Murphy (Pacers), Quinton Ross (Wizards), Jordan Farmar, Anthony Morrow, Travis Outlaw, Johan Petro
Távozott: Courtney Lee (Rockets), Yi Jianlian (Wizards), C.D Roberts (Bucks), Bobby Simmons, Jarvis Hayes, Keyon Dooling, Tony Battie, Josh Boone, Trenton Hassell, Chris Quinn
Sejtettük, hogy a Nets elmúlt szezonja nem lesz egy végeérhetetlen méznyalás, de minden idők legrosszabb nyeretlenségi sorozatának „elérése”, egy edzőmenesztés, és egy 12-70-es alapszakasz-végeredmény minden várakozást alulmúlt.
Ennélfogva az idei nyár eseményesnek ígérkezett.
Első lépésben a csapat zökkenőmentesen intett búcsút New Jerseynek, és a következő két szezonban Newarkban fogja boldogítani a helyi kosárszerető lakosságot, lélekben már az épülő brooklyni csarnokban pattogtatva.
Másodjára kellett egy edző, aki feledtetni tudja Vanderveghe hát… félprofi edzői kvalitásait. A szerencsés befutó Avery Johnson lett, a harcias, védekezésorientált törpe, aki nem mellesleg Harrissel dolgozott már együtt, nem is keveset. Érkezése talán a legkomolyabb erősítés, amit a Nets a nyáron elkönyvelhetett. A nagy remények, a nagy várakozások, melyek ezt a nyarat kísérték, ugyanis a porba hullani látszódtak.
Kezdődött azzal, hogy a förtelmes mérleg ellenére is csupán a 3. választási pozíciót pottyantotta a Fortuna a csapat ölébe. Amivel élve az elrettentően fiatal, csupán 19 éves erőcsatárt, Derrick Favorst választották. Még nem tudni, hogy a benne rejlő képességek pontosan hová fogják őt belőni a Sean Williamstól Kenyon Martinig terjedő skálán, de az látható, hogy az ő választásával a csapat a középtávoli jövőre helyezte a csapatépítés fókuszát.
Majd, nem kívánván lemaradni a Miami által diktált roster space versenyben, megváltak az összes lejáró szerződésű játékostól, majd odaadták Yi-t a Wizardsnak egy kisebb zsák dinnyeillatért (meg Ross-ért).
Ám az elérhető sztárok egyre fogytak, a keret pedig üresen tátongott. Mikor már David Lee is ott tartott, hogy inkább a halál (vagy a Warriors), mintsem egy 12-70-es csapat, beletörődtek, hogy a várt „nagy ugrás” elmarad. Helyette a kisebb lépések következtek; így gazdagította a keretet Outlaw (a védelmet acélosítandó), Farmar(bevethető csereirányítónak), Morrow(a triplavetés fegyverével gazdagítva a támadóarzenált) és Petro(mert hát… na igen).
Prokorov nagyvonalúságára jellemző, hogy végül mégsem maradt érdemi erősítés nélkül a gárda: egy Houstont és Indianat érintő cserében távozott az amúgy jól bevált Courtney Lee, és érkezett a rutinos magas, Troy Murphy. Ezzel a húzással a Nets színesebb lett a „lepattanószerzés a gyakorlatban” kifejezéssel.
Nagyratörő tervek idén sincsenek. Az utolsó rájátszást érő hely megszerzése mézes álom, belátható, hogy a fiatalokból álló csapat összeszokása, fejlődése, és a tavalyi győzelmek számának megduplázása (-triplázása, stb) bőven elegendő célkitűzés.
Várható kezdőcsapat: Harris-Morrow-Outlaw-Murphy-Lopez
NEW YORK KNICKS
ahogy Sárdi Bence látja
Érkezett: Amar’e Stoudemire (Phoenix), Raymond Felton (Charlotte), Anthony Randolph, Ronny Turiaf, Kelenna Azubuike (mind Golden State), Roger Mason Jr. (San Antonio), Timofey Mozgov (Khimki Moszkva), Landry Fields (draft 39.), Andy Rautins (draft 38.), Shawne Williams (Dallas)
Távozott: David Lee (Golden State), Chris Duhon (Orlando), Al Harrington (Denver), Eddie House (Miami), Tracy McGrady (Detroit), Sergio Rodriguez (Real Madrid), JR Giddens, Earl Barron
Amikor Donnie Walsh 2008 áprilisában átvette a Knicks vezetését, egyértelműen a 2010-es nyarat célozta meg, mint az újjáépülés első lehetséges pontját. Ennek céljában a New York legutóbbi két idénye a rossz szerződések kipucolásáról és a sztárvárásról szólt.
A dolgok viszont nem éppen a tervezettek szerint alakultak az elmúlt holtidényben. Holott két maximum szerződésnyi helye volt a Knicks-nek, csak egyet tudott elhozni a nagy halak közül. Őt Amar’e Stoudemire-nek hívják, aki azon nyomban kijelentette: „A Knicks visszatért!”. Miután tisztává vált, hogy LeBron inkább beáll a sorba délen, mintsem vállalná a NYC királya szerepkört, Walsh a B-tervhez nyúlt. David Lee egy sign-and-trade ügylet során Golden State-ben kötött ki, cserébe pedig érkezett a nagy potenciált rejtő Anthony Randolph, a csupaszív Turiaf és a jól dobó és védekező Azubuike.
Mike D’Antoni edző rendszeréhez szükséges egy jó irányító. Éppen ezért került gyorsan pont a legjobb szabadügynök státuszú játékmester, Raymond Felton szerződésére. Fontos megemlíteni Timofey Mozgov leigazolását is. Az orosz óriás eddig minden várakozást felül múl, és remek fizikai adottságai mellé párosuló munkamoráljának köszönhetően már is a kezdőötösben találja magát, hisz jó védőmunkája miatt ideális párja Stoudemire-nek.
A New York tehát miután lemaradt James-ről, tovább építette jövőjét. A rendszer két legfontosabb posztján található Felton és Stoudemire, előbbi egyre inkább kezd beleszokni új pozíciójába, Amar’e pedig ég a bizonyítási vágytól, hogy megmutassa Nash nélkül is képes megállíthatatlan támadójátékra. A Madison Square Gardenben rengeteg tehetséget sikerült köréjük felhalmozni: Gallinari már idén fontos része lesz a csapatnak, Douglas pörgős játékával meglepetést okozhat, Chandler csendes kiegészítőként fog tevékenykedni, Randolph-nak papíron fekszik a rohanós rendszer, az újonc Fields meglepően sokoldalú játékot nyújtott eddig, Mozgov pedig ha elkerüli a faultproblémákat, akár top10-es újonc is lehet.
Az idény főbb kérdései: Miként működik majd a Felton-Stoudemire kapcsolat? Képes lesz-e valamelyik fiatal tartós jó teljesítményre? Sikerül-e megtalálni a kezdő dobóhátvédet? (jelenleg Douglas, Walker, Fields, Chandler, Mason és Azubuike is esélyes a posztra) Megoldódnak-e a lepattanózási problémák? Lesz-e nagyobb átalakítás szezon közben, avagy érkezik-e Anthony (vagy Paul)?
Jelenállás szerint a Knicks, ha összeáll akár még a Playoff második körébe is bejuthat. Viszont, ha Amar’e csődöt mond vezérként, akkor akár még a 30 győzelem se lesz meg. Az igazság valahol a kettő között lehet, azaz .500 körül lesz a NYK és becsusszan a Rájátszásba.
Várható kezdőcsapat: Felton-Douglas-Gallinari-Stoudemire-Mozgov
PHILADELPHIA 76ERS
ahogy Takács Dávid látja
Érkezett: Tony Battie (New Jersey Nets), Andres Nocioni, Spencer Hawes (Sacramento Kings), Craig Brackins, Darius Songaila (New Orleans Hornets), Evan Turner (draft, 1/2)
Távozott: Rodney Carney (Golden State Warriors), Samuel Dalembert (Sacramento Kings), Willie Green, Jason Smith (New Orleans Hornets)
Egy egészen siralmas szezon után (27-55), rögtön az utolsó alapszakasz-mérkőzést követő napon fellélegezhettek a Sixers szurkolói: Eddie Jordant elbocsátotta a vezetőség. A vezetőedzőt rengeteg kritika érte Philadelphiában eltöltött mindössze egy szezonja alatt: szervezetlenség, érthetetlen felállások és cserélgetések, és nem utolsósorban kommunikációs hiányosságok.
A 76ers szurkolói számára jó hír lehet, hogy a nyári mozgások alapján végre körvonalazódni látszik egy irány. A menedzsment igyekezett fiatal játékosokkal megerősíteni a csapatot, miközben lemondtak néhány értékes veteránról. Utóbbiak közé sorolhatjuk az örök alulteljesítő Samuel Dalembert-t, és a mindig profi hozzáállású Willie Greent. Különösen Dalembert távozása lesz nagyon érzékeny veszteség a Sixers számára, hiszen a csapatban gyakorlatilag nem maradt olyan magasember, aki valamennyire is őrizni tudná a palánk alatti részt. Ennek következtében a Philly várhatóan könnyen sebezhető lesz a festékben, és rengeteg kosarat fog kapni az ellenfél megszerzett támadólepattanói után.
Az érkezettek listáját kezdjük a ’73-as draft első választottjával: Doug Collins ezúttal edzőként érkezik (vissza) a Testvéri Szeretet Városába. A korábban szakkommentátorként is dolgozó szakember igen tapasztalt edző, jó pedagógus hírében áll, és filozófiája szerint ő alkalmazkodik csapatához, és nem fordítva.
Collins elsősorban a védekezésre helyezi a hangsúlyt, és igyekszik majd a gyorsindításos stílusra alapozni a támadójátékot. Erre meg is lesznek az alapemberei, hiszen a keret telis-tele van olyan játékosokkal, akik nagy hatékonysággal rohannak át az ellenfél szétesett védelmén. Felállt védelem ellen viszont kevésnek tűnik a Sixers.
A gárda egyik legégetőbb hiányosságát hosszú távon talán orvosolni tudja a 2010-es draft második választottja, Evan Turner. Az Ohio Egyetem korábbi sztárja ugyanis alkalmas lehet a franchise player cím elhódítására Philadelphiában. Egyelőre azonban úgy tűnik, még csupán csereként számítanak majd rá, és csak a későbbiekben kívánják a mélyvízbe dobni. A friss szerzemények közül Andres Nocioni akár fontos kiegészítőemberré is előléphet majd, míg Darius Songaila és Tony Battie csupán epizódszereplők lesznek. A fiatal Spencer Hawes elsősorban támadásban képzett center, de aligha nő majd fel a kezdőcenterek iránt támasztott elvárásokhoz, míg az újonc Craig Brackins a közeljövőben akár nagy „durranás” is lehet, egyelőre azonban sokat kell még csiszolni a játékintelligenciáján és olyan alapterületeken, mint például a védekezés.
Összességében nehéz szezon elé néz a Sixers, és annak szurkolótábora, de nem szabad elfeledniük: amit ma elvesztenek, azt holnap duplán kaphatják vissza, vagyis a rendkívül fiatal játékosok tapasztalatszerzése feltehetőleg ebben a szezonban még nem eredményez jelentős teljesítmény-javulást, viszont a későbbiekben – Turner és Holiday kiteljesedésével, Iguodala kellő támogatásával, és a jelenleg a liga egyik legponterősebb padját alkotó kiegészítőemberekkel (Lou Williams, Marresse Speights, Jodie Meeks, valamint Thad Young) – sokkal nagyobbat merhetnek majd álmodni.
Várható kezdőcsapat: Holiday-Iguodala-Young-Brand-Hawes
TORONTO RAPTORS
ahogy Molnár Ádám látja
Érkezett: David Andersen (Houston), Leandro Barbosa (Phoenix), Linas Kleiza (Olympiakos), Julian Wright (New Orlenas), Ed Davis (draft, 1/13), Solomon Alabi (draft, 2/20), Joey Dorsey (szabadügynök), Ronald Dupree (szabadügynök)
Távozott: Chris Bosh (Miami), Hedo Turkoglu (Phoenix), Marco Belinelli (New Orleans), Antoine Wright (Sacramento), Rasho Nesterovic (Olympiakos)
Nem fogok köntörfalazni, még annak ellenére sem, hogy a Raptors sorsát a szívemen viselem: a szezont kétféleképpen abszolválhatják a kanadaiak. Az első lehetőség, hogy valami isteni csoda folytán megtanulnak védekezni, szétdobják a ligát, és nyolcadik utasként beszottyolják magukat a Keleti rájátszásba. Na, ez a hurráoptimista, ugyanakkor teljességgel valószínűtlen opció. A második az Toronto-hívőként brutális horror, de a családi ékszert is rátenném, hogy mégis ez lesz a befutó. 2011 áprilisának idusán katasztrófa történik az interweben: a szopoalarc.hu nem a megszokott tartalommal várja majd a törzsközönségét (ihletett napjaimon engem is), hanem a Raptors site-jára navigál, ahol a „faceload” és a régiúj „Got milk?” reklámkampány menüpontok közül választhatnak majd a kosárbuzik…
Bosh elment. Először gatyába, aztán Miamiba. Ha nem sikerült egyedül, hát megpróbálja két vezérürüvel a napsütötte Floridában, ahol az adókedvezményeiből még a testvére eltartására is futja. Hálistennek Colangelo belátta sokadik hibáját is, és a tavaly megváltóként várt, azóta a pizzásdobozát is százdollárosokból hajtogató Turkoglut is postázta délre, Barbosa sebessége és stílusa talán jobban idomul majd a Young Gunz fiatalos kosárlabdájához. Hogy a multinacionális vonal ne haljon ki teljesen a fenti urak távoztával, a brazil mellé még elcsaklizott egy hórihorgas nigériai sámánt is a drafton, és megszerezte azt a Linas Kleizát, aki az augusztusi VB egyik legjobb egyéni teljesítményét nyújtva vezette a dobogó harmadik fokáig a litván válogatottat. A Bosh által előidézett huszonpontos és tizenpattanós űrt hivatott betölteni a nyári játékosbörzén a 13. helyig csúszó, de roppant tehetséges Ed Davis, aki egy felhozó meccsen megsérült, úgyhogy az MVP-skandálásokra néhány hetet még várni kell.
A Raptors harmatos lesz idén, de emellett egy borzasztó szerethető, és látványosan pattogtató csapat. Erről majd az a galeri gondoskodik, akikről korábban már szóltam, akik Young Gunz gyűjtőnév alatt forrtak igazi egységgé. DeMar DeRozanban óriási potenciál lakozik, csak ki kell szabadítani a szellemet a palackból – a drukkerek egyértelműen tőle várják a legkomolyabb kiugrást. Amir Johnson a zsíros szerződését kezdheti megszolgálni, míg Weems megmutathatja, hogy tavalyi produktuma az első lépcsőfok volt egy szép emelkedőn. Jack keresztapaként magasodik föléjük mind a 191 centijével, hogy napközis tanárbácsiként terelgesse őket azon az úton, amin már tavaly, Bosh árnyékában elindultak.
Jelmondat az évadra: Harrison, csomagolj meleg ruhát!
Várható kezdőcsapat: Calderón-DeRozan-Kleiza-Evans-Bargnani
Szerző: NBA1.hu
Dátum: 2010. 10. 26.