Bár elsőre sokan kétkedve fogadták a bejelentést, végül csak igaza lett a Milwaukee Bucksnak, amikor leigazolta Brooklynból a vezetőedző Jason Kiddet. A korábbi kiváló irányító új életet lehelt abba a franchise-ba, amely nem sokkal korábban a liga legrosszabb mérlegével (15-67) zárta az alapszakaszt. Bátran kijelenthetjük, hogy a 2014/15-os alapszakasz meglepetéscsapata volt a Bucks.

Pedig a keret nem változott sokat, ráadásul már decemberben, mindössze 25 meccs után kidőlt a szezon további részére az 1/2-es Jabari Parker, Larry Sanders váratlanul visszavonult, illetve az idény közben elcserélték az addig legproduktívabb játékosnak bizonyuló Brandon Knightot egy három csapatot érintő üzlet keretében. Mindez azonban meg sem látszott a Bucks játékán, amely főleg a védekezésével hívta fel magára a figyelmet. A fiatal játékosok egy jól működő gépezetet alkottak, csapatként működtek jól és mindenki hozzá tudta tenni a magáét a közöshöz. Jöttek is az eredmények, december és márciust leszámítva pozitív mérleggel zárta a hónapokat a Milwaukee, ennek pedig 41-41-es mérleg és keleti hatodik hely lett a vége.

A rájátszásban 0-3-mal kezdett az együttes a Chicago elleni párharcban és ugyan O.J. Mayo, valamint Michael Carter-Williams vezérletével sikerült kicsit ráijeszteni a Bullsra, elsőkörös búcsú lett az idény vége. Ugyanakkor a jövőkép több mint biztató.

Mit csináltak a nyáron?

Ersan Ilyasova, Zaza Pachulia és Jared Dudley személyében olyan játékosok távoztak, akik az aktív rotáció fontos részei voltak, ugyanakkor egyikük sem pótolhatatlan.

Az egyik legfontosabb erősítés házon belülről érkezett, Jabari Parker ugyanis egészségesen visszatért, már az ő jelenléte nagyot lendíthet a Bucks játékán. Emellett sikerült odacsábítani a nyári szabadügynökpiac egyik legérdekesebb fogását, Greg Monroe-t. A center még csak 25 éves, de máris több szezonnyi tapasztalattal rendelkezik. Míg Detroitban kis túlzással jó dolog nem történt, mióta ledraftolták, addig Milwaukee-ban belecsöppent egy inspiráló környezetbe és rögtön vezérszerep hárulhat rá – mi kell több egy jó kis megújuláshoz? Ettől a kettőstől egyértelműen az előző idényben – finoman fogalmazva is – visszafogott támadójáték fellendítését várják.

A fiatal maghoz egy tinédzser draftolt is dukál, Rashad Vaughnt a 17. helyen választotta ki a Bucks. A korához mérten (19 éves) még kiforratlan a játéka, de előszeretettel támadja a gyűrűt, ezzel pedig még sok gondot okozhat az ellenfeleknek.

A rutinról Greivis Vasquez, Marcus Landry és Chris Copeland gondoskodnak majd.

Mit várunk tőlük idén?

Fiatalos, lendületes, időnként már-már pimasz játékot. A rájátszásba jutás mondhatni alapvető követelmény a csapattal szemben, de ennél talán több is rejlik bennük, főleg a keleti főcsoport „erősségét” figyelembe véve.

Amennyiben megmarad a szervezett védekezés, mellé pedig a Parker-Monroe duó berakosgatja a maga 30-40 pontját estéről estére, úgy nem az 50 százalékos mérleg, hanem akár az 50 győzelmes szezon és a playoff hazai pálya lehet a cél.

Legjobb forgatókönyv

A fejlődés töretlenül folytatódik, minden klappol a szezon elejétől kezdve és Monroe is hamar beilleszkedik. Egy jó rajt kellő lendületet adhat a csapatnak ahhoz, hogy bemeneteljen a rájátszásba és, ha sikerülne megszerezni a hazai pálya előnyét, akkor egy kört biztosan menne a Milwaukee, az pedig máris az előrelépést jelenti.

Legrosszabb forgatókönyv

Ne szépítsük, az előző szezon és a nyári erősítések után megnövekedtek a várakozások a Bucksszal szemben, ez pedig kérdés, hogy milyen hatással lesz a fiatalok játékára. Ha esetleg beragadnak a kezdésnél, akkor igen mély gödörbe is kerülhetnek, ami rendesen megtépázhatja az önbizalmakat. Ettől függetlenül valami nagyon komoly dolognak kellene történnie ahhoz, hogy a Milwaukee lemaradjon a rájátszásról és egy-két csapatot leszámítva mindenkire veszélyt jelentenek.