Egy NBA-rajongónak, ha eszébe jut a szezonfelező szó, ez általában egyet jelent a február elején tartott All-Star hétvégével, ugyanakkor szigorúan matematikai alapon nézve a dolgokat, január közepére minden csapat túljutott alapszakasz találkozóinak felén. Mostanra néhány csapat játékosai már biztosak lehetnek abban, hogy májustól kiválthatják a horgászbérletet és körvonalazódott, hogy év elején felállított erősorrendünk után mennyire sűrűn kell bocsánatkéréseket intéznünk az olvasók felé a félretájékoztatásért.

Ha a tabellára pillantunk, egy rutinosabb követőnek rögtön feltűnhet az az anomália, hogy jelenleg keleten jobb mérleg kell a rájátszás eléréséhez, mint az évek óta domináló nyugaton, erre pedig az 1998-99-es rövidített szezon óta nem volt példa. De vajon tényleg ennyit erősödött a konferencia, vagy a szerencsének is köze van a dolgok eddigi alakulásához? Azt gondolnám is-is. Keleten számos csapatnál évek óta tartó újjáépülési folyamat zajlik, ami úgy tűnik, hogy végre számszerű eredményekben is érzékelhető. A Celtics-Magic-Hornets-Pistons kvartett 50% körüli teljesítményét elsősorban a fiatalok teljesítményének köszönheti. A Pacers-Heat-Knicks trió előrelépésének kulcsa, hogy Son Goku varázsbabjainak hála mindegyik csapat visszakapta az elmúlt szezon jelentős részét elmulasztó sztárjátékosait, Paul George, Chris Bosh illetve Carmelo Anthony személyében (és a Knicksnek *lett* egy magasembere,  ba dum tss). Keleten az egyetlen negatív meglepetés a Milwaukee Bucks gyengélkedése. Jason Kidd együttesétől mindenki előrelépést várt a tavalyi rájátszást érő szezon után, az azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a franchise alapkövének megszerzett Greg Monroe nem az a típusú magasember, akire a modern NBA-ben építkezni lehet.

A keletiek relatív szerencséje akkor látszik igazán, ha szembeállítjuk a másik konferenciával. Nyugaton három fiatal csapat számára tartogatott előrelépést az idei év. Kettejük számára nem elveszett még a szezon, de a Utah Jazz, és a New Orleans Pelicans is megküzd az őket sújtó sérülésekkel, Davisék esetében valószínűleg még a(z egyébként felettébb ijesztő) kabalaállat Pierre is sérülten csinálta a fesztivált a szezon elején. A Phoenix Suns valószínűleg örülne, ha csak a sérülések hátráltatnák a csapat szezonját. A szaksajtó egész évben a Morris-szappanoperától zeng, Tyson Chandler leigazolása egyértelműen melléfogásnak tűnik, Bledsoe kiesésével ez az év már egyértelműen csak a fiatalok fejlesztéséről szól. Belső problémák és sérülések jellemzik a Rockets szezonját is, ahol Ty Lawson villámgyorsan issza ki magát a ligából, James Harden védekezése ismét a régi, a magasember-állomány soha nem volt teljesen egészséges és úgy tűnik, hogy Dwight Howard legjobb napjai is elmúltak. Komótos szezonkezdet után kezdi elkapni a fonalat a Grizzlies, de az egyre inkább látszik, hogy az általuk képviselt grit&grind játékstílus már nem vezethet komoly sikerekhez a mai pace&space felfogású ligában és már ők sem lesznek fiatalabbak.

Bármi is történt eddig, az elmúlt hetek tendenciái arra mutatnak, hogy a nyugati csapatok lassan visszaállítják a korábbi évek dominanciáját (két keleti csapat jobb 50%-nál az elmúlt tíz meccsén), egy dolog pedig továbbra sem változott érdemben: továbbra is csak a Cavaliers tekinthető bajnokesélyesnek keleten, ráadásul ők is épp egy megsemmisítő vereségen (és az azzal járó edzőváltáson) vannak túl a címvédő Warriors ellenében. Nyugaton ezzel szemben akár a Warriors és a Spurs is történelmi szezont futhat az eddig látottak alapján, és mellettük a Thunder is igen komoly játékerőt képvisel. Arra tehát, hogy a két konferenciát egyenlőnek lehessen tekinteni, még várni kell.

Félhivatalosan Josh Smith elajándékozásával megkezdődött a mozgolódás a cserehatáridő lejárta előtt. Houstonban valószínűleg nem ért még véget a cserebere, ahogy valószínűleg Phoenixben is igyekeznek pontot tenni a Morris-saga végére. Érdekes kérdés lehet, hogy Memphisben még egyszer megpróbálnak-e a jelenlegi kerettel a csúcsra érni, vagy értékre váltják meglévő veteránjaikat, amíg lehetséges. A Pelicans négyese, Ryan Anderson biztosan keresett játékos lesz a piacon még ha nyáron meg is kell őt fizetni. Atlantában Dennis Schroeder fejlődésével Jeff Teague válhat létszámfelettivé, a Hawks egyébként is kicsit a senki földjén van akárcsak a gyengélkedő Wizards. Sok mindent elmond a liga átalakulásáról, hogy olyan játékosok, mint David Lee, Chris Kaman és Roy Hibbert valószínűleg bagóért megszerezhetőek lesznek, de Brook Lopez is könnyen mozdítható a brooklyni tankkommandó keretében, ha valaki benyeli a szerződését. A feljövőben lévő Kings Rudy Gayt próbálhatja értékre váltani, Randy Foye és JJ Hickson (Denver) valamint Kevin Martin (Minnesota) személyében további veteránok költözhetnek februárban. A Clippers és a Thunder vevőként vehet részt a piacon, ha a Warriors-Spurs duót el akarják csípni. A legérdekesebb talán CJ McCollum esete, aki remek szezont fut Portlandben, de a Lillard-McCollum párost előbb-utóbb meg kell bontani, így a Blazers hátvédje az egyik legértékesebb portéka lehet.

Természetesen bőven van még hátra a szezonból, sok minden megtörténhet, de úgy gondolom, hogy ha nem történik egy klasszikus deus ex machina, a korábban említett négy csapaton kívül felesleges bárki másra nagy téttel fogadni a végjátékban és még akkor nem láttuk, hogy teljesít Tyronn Lue vezetőedzőként. A Clippers-Bulls-Raptors trió a kockáztatóknak megérhet egy próbát, a többiekre tenni felesleges.  Amíg nyugaton a helyzet változatlan és a Spurs-Warriors duó a 72-10-es rekordot ostromolja, akkor csak úgy tudom elképzelni másik csapat győzelmét, ha a csapatok belefáradnak a rekorddöntési lázba. Persze, ha 36 perc alatt sikerül elintézni az ellenfelek javát, akkor ezzel sem lesz probléma…