Miután a Denver Nuggets egymás után kétszer is kimaradt a rájátszásból, jobb dolga nem volt, mint figyelni, hogy az egykori aranyrög Andre Iguodala megnyerje a döntő MVP-címét és ezzel egy kicsit megforgassa a tőrt a helyi szurkolók szívében.
Mi történt tavaly?
A Nuggets fennállásának 9. leggyengébb (0,366) mérlegét produkálta. Szerzett pontokban Ty Lawson karrierje második legjobbját (1.143), gólpasszokban pedig leghatékonyabb (720) szezonját hozta. Danilo Gallinari pedig utolsó tíz mérkőzésén 205 pontot szorgoskodott össze, közte egy 40 és egy 47 egységes szerepléssel. Mindeközben szörnyű nyakszakállat növesztett. Jusuf Nurkic Mozgov kiválása közepette csinált egy olyan 6 mérkőzéses sorozatot, melyben 75 pontot és 46 lepattanót ért el, emellett még kiosztott 19 blokkot is. Melvin Hunt is jelentős javulást ért el (0,435) elődjéhez, az idejekorán elbocsátott Brian Shaw-hoz (0,339) képest. Leghosszabb vesztes széria 7 mérkőzésig tartott, a nyerő pedig ötig. Kétszer is. A csapatnak kétszer volt pozitív mérlege, 1-0-nál és 9-8-nál. Azóta lejtmenet. Tehát egy fura, őrjítő, frusztráló és viharos év van mögöttük. Talán a legjobban a végét várták.
Mit csináltak a nyáron?
Ezek után nem gondolta volna senki, a holtszezonban elverheti a jég az ültetvényeket, a kolorádóbogár megrágja a termést, valamint a gyilkos peronoszpóra lepheti be a még tőkén maradt szemeket. A nyáron kirakták legjobb pincemesterüket és szinte csak visszaváltható üvegeket kaptak cserébe. Ty Lawson körül egyre több zűr alakult, az ittas vezetés már csak az utolsó csepp volt a pohárban. A főpohárnok támogatásáról próbálta meggyőzni a játékmestert, de ez falra hányt borsónak bizonyult. A sommelier eleget látott, megvonta a bizalmat a Mile High Wine Tours gyakori résztvevőjétől, kidöntötték a tőkét és egy csapásra megoldották a Rockets kisember-problémáját. A Nuggets próbált ugyan szüretelni valamit, hátha ki lehet még préselni egy-két palackkal, hogy megmentsék az előttük álló idényt, de ez nem tűnik túl bíztatónak.
Edzőcsere is tarkította a nyarat. Azt új tréner, Michael Malone a közelmúltban költözött Denverbe. Malone menekült Sacramentóból, de nem azért, mert amit a Kings háza táján elért eredmény kevés lett volna – mellesleg DeMarcus Cousinsszal is megtalálta a megfelelő hangnemet – hanem mert nem volt hajlandó beilleszkedni egy merész tulajdonos még merészebb elképzeléseibe. Mivel apja immár 48 éve trénerkedik (jelenleg a Pistonsnál segédedző), követendő példát látva maga előtt, tudja, hogy kell jó kapcsolatot ápolni a játékosokkal. Brian Shawnak ez nem sikerült (lásd Miller elüldözése), Melvin Huntnak sikerült, a játékosok és a szurkolók masszív többsége is őt akarta volna, de Josh Kroenke és Tim Connelly máshogy döntött. A Nuggets egyébként mindig szerette a pozitív edző-játékos kapcsolatot.
Ahelyett, hogy a piacról jelentős erősítésre költöttek volna, akár egy sztárjátékos megszerzésével, a Nuggets úgy döntött, saját állományára költ a nyáron. Kockázatos lépés, ez nem húzza ki a franchise-t a gödörből. De ilyen a dolgok rendje most Denverben, a csapat az újjáépítés útjára lépett.
Danilo Gallinari és Wilson Chandler szerződését meghosszabbították, mindkét játékos nagylelkű ajánlatot kapott. Gallinari volt a nagyobb meglepetés, ugyanis ő hiányzott a legtöbbet az elmúlt két évadban sérülései miatt (59/27). De erősnek tűnt az előző szezon végén, ami meggyőzte a Nuggets vezetését, hogy még több pénzt adjon neki. Ha egészséges, egy ereje teljében lévő Gallinari sztár-potenciál lehet, mélységében tudja segíteni a csapatot. Chandler pedig szilárd tagja a gárdának, aki igazából nem csinál semmi látványosat. Mindkét ügylet biztonsági lépésnek tűnik.
A nagy kérdés az, hogyan lehet a játékmester megüresedett helyét betölteni. Pályán kívüli viselkedésétől eltekintve Lawson stabil játékos, aki időnként már-már All-Star szintet hozott. Szerencsére a Nuggetsnek kapóra jött a draftról az 1/7-es Emmanuel Mudiay megszerzése. Nem volt kérdés, Lawson tárgytalan. Mudiay keményen dolgozott a nyári ligában, Las Vegasban, és izgatottan várja a szezonkezdetet. Remek fizikummal rendelkezik és igaz, hogy Kínában, de profi ligában játszott egy évet. Úgy tűnik, jó alapokkal érkezik az NBA-be.
Mudiay mellé mentornak bölcs dolog volt hosszabbítani a veterán Jameer Nelsonnal, aki szakmailag is segíteni tud a fiatalnak, valamint munkamorál tekintetében követendő példakép lehet.
A Nuggets 30 győzelmet jegyző szezonja nem eléggé vonzó nagynevű szabadügynököknek. Jobban járnak, ha a bérszintet alacsonyan tartják, és inkább arra koncentrálnak, hogy minél előnyösebb helyen várják a 2016-os lottóhúzást. A nagyon mély és erős nyugati főcsoportba ez talán nem lesz kivitelezhetetlen feladat.
Pete D’Alessandro is visszatért a vezetésbe a Kingsből, Malone-nal együtt stabilitást hozhatnak a franchise munkájába. Sok függ az újonc irányítótól és edzőtől, kíváncsian várjuk, milyen lépések vezetik vissza a Denvert a helyes útra, miután az egyik legsikeresebb alapszakasz után George Karl és Masai Ujiri távozott.
Mit várunk tőlük idén?
A Nuggets célja, hogy a bosnyák nagyember, Jusuf Nurkic és a másodéves (egy évet még Sienában is lehúzott) Erick Green valamint Gary Harris fejlődése folytonos és felívelő legyen. További cél: kinevelni egy megbízható irányítót Mudiay személyében, akik a veteránokra támaszkodva a jövő Denverének alapkövei lehetnek. Az európai magasember-állomány – Jusuf Nurkic, Joffrey Lauvernge és a még 2014-ben draftolt, de idén szerződtetett Nikola Jokic – védekező mentalitásának erősítése és külön képzése is fontos lenne. Kenneth Faried a játék eme szegmensében sajnos zsákutca. Egyébként a szurkolók jobb, ha nem a jelenre, hanem a jövőre gondolnak.
Legjobb forgatókönyv
Top 3 helyen várni a következő draftot. Lehet, hogy pesszimistának hangzik, de egyelőre ez a realitás Mile High Cityben. J.J. Hickson és Randy Foye más csapatban folytatja.
Legrosszabb forgatókönyv
Sérülésekkel tarkított évad és furcsa vezetői döntések következtében nehezen összeálló ütőképes mag kialakulásának késlekedése. J.J. Hickson és Randy Foye hosszabbít.
Korábbi csapat: