Mi történt tavaly?

Nevezd meg azt a csapatot, amelyik évről évre közel van a tűzhöz, de valamiért mégsem lehet róluk, mint igazi bajnokesélyesről beszélni! Ha a Clippers jutott először eszedbe nagyjából jó úton jársz, a Los Angeles-i gárda ugyanis hiába épít Chris Paul, Blake Griffin és DeAndre Jordan köré minden holtszezonban egy kompetens játékosokból álló „háttérországot”, valami mégis mindig hiányzik a csapatból a végső sikerhez. Így volt ez a múlt szezonban is, ahol az első körben az elmúlt idők egyik legszínvonalasabb párharcában búcsúztatta Doc Rivers legénysége a címvédő San Antonio Spurst. Chris Paul azonban megsérült és bár hiányában is magához ragadta a kezdeményezést csapata a Rockets elleni második körben, mire CP3 visszatért, a csapat egyszerűen kifulladt és bár már zsebükben érezhették a srácok a párharcot, azt végül a Rockets nyerte. Paul ugyan emberfelettit játszott a Spurs elleni párosítás során, de továbbra is elmondható róla, hogy képtelen eljutni csapatával akár a főcsoportdöntőig, táplálva ezzel a szkeptikusok azon véleményét, mely szerint nem lehet rá bajnokcsapatot építeni.

Mit csináltak nyáron?

A holtszezon egyik legfelkapottabb szappanoperája volt az a szerelmi háromszög, amely a Clippers, a Mavericks és DeAndre Jordan között kialakult. A csapat, mint hős szerető, először elvesztette, majd visszaszerezte a népszerű középjátékost, így végül minden jóra fordult (Dallasban nyilván ezt másképp látják). A pad szinte teljesen kicserélődött. Miután Spencer Hawes minden volt, csak épp használható nem és Matt Barnes is elkezdte az öregedés jeleit mutatni, postázták őket a pocsék szezont futó és meglehetősen kétes megítélésű Lance Stephensonért cserébe, akinek megszerzése kimeríti a „high risk-high reward” csere fogalmát. Josh Smith azután csatlakozott a kerethez, miután a Rockets színeiben egyik fő letéteményese volt a csapat múlt szezonbeli búcsújának. Paul Pierce személyében igazi veterán egyéniséggel is gazdagodott az együttes, aki Doc Rivers irányítása alatt egyszer már sikeresen ostromolta a bajnoki címet. Hármas poszton akár a Lakerstől elcsábított Wes Johnson is kezdhet, míg Cole Aldrich, Pablo Prigioni és Branden Dawson hasznos tartalékok lehetnek. Az utolsó helyért Chuck Hayes és Luc Mbah a Moute küzdhet meg. Jamal Crawford egész nyáron a cserepletykák egyik központi karaktere volt, de a kiváló hatodik ember marad a Clippersnél.

Mi várható idén?

Vélhetően a múlt szezonban is első osztályú támadójáték újabb löketet kap a friss szerzemények hatékony integrálásával. Az igazi kérdés az, vajon tényleg hatékony lesz-e ez az integráció, különös tekintettel a cseresorra, ahová nemhogy egy, de lehet, hogy két labda is kevés lesz ahhoz, hogy minden játékos elégedett legyen támadásban betöltött szerepével. Ebben rejlik a Clippers szezonjának kulcsa és itt lesz kiemelkedő jelentőségű a Stephenson-faktor, bár az előszezon alapján Born Ready akár a kezdőben is találhatja magát. CP3 órája minden szezonban egyre jobban ketyeg és ugyan korántsem mondható a karmester túlkorosnak, még egy elvesztegetett év a csúcson lévő irányító szempontjából nem valószínű, hogy belefér.

Legjobb forgatókönyv

Egyértelműen a bajnoki cím. Évek óta elvárás ez a csapattal szemben és papíron folyamatosan közelebb is kerül hozzá a gárda, de idén végre felér a Clippers a csúcsra, pontot téve ezzel a franchise elátkozottságát hirdető rigmusok végére. A számos egyéniség flottul passzol egymáshoz (és egymásnak), az egyik leglátványosabb kosárlabdát játssza a csapat, a bajnoki cím elhódítása után a honi szurkolók tömegesen vonulnak az utcákra ünnepelni. Mind az öten.

Legrosszabb forgatókönyv

Nem elég, hogy ezeket a borzasztó új mezeket kell meccsről meccsre megcsodálnunk, Káosz kapitány átveszi az uralmat a kispadon, Stephenson Iverson-módra 3 alapszakasz-mérkőzés után bedobja a durcit. Ahogy anno Grant Hill utolsó szezonjában is megtörtént, Pierce fölött is elszáll az idő vasfoga. Maratoni hosszúságú mérkőzések, ezt a magasember-állományt jövedelmező dolog a büntetővonalra küldeni. Paul megunja a bajnoki cím reménytelennek tűnő ostromlását és év végén elcserélését kéri, Riverssel szemben elfogy a türelem. Ez már a csapat legendás kommentátorának, Ralph Lawlernek is elég lesz és szögre akasztja a mikrofont.