A draft talán legtitokzatosabb gyémántja. A csiszolatlan feketegyémánt. A tengerentúlon mindenki rajta tartja egyik szemét. Szimpatizálnak vele, szurkolnak neki, ámulattal figyelik miközben a múltjában kutatva, próbálnak minél többet megtudni róla.

Nem csoda, hiszen a szudáni születésű Riek a fél világot végigmenekülte. Az államokban még a nyelvvel barátkozik, miközben az egyik legmagasabban jegyzett középiskolás center. Olyan egyetemek állnak érte sorba, mint a Uconn, Georgetown, Florida vagy a Duke.

Joggal értetlenkedhetne az olvasó, hogy miért szerepel a cikksorozatban ez a középiskolás srác. Persze, én is hallottam a korhatárról és tisztában vagyok vele, hogy a középiskolából egyenes út vezet a minimum egy éves egyetemi karrierhez, de Riek egyedülálló pályafutásának köszönhetően kicselezheti a korhatárt.

Ezt a pályafutást azonban nem önként választotta. A szudáni születésű centert keményebben csapkodta az élet, mint a legdurvább gettóból kitörni készülő tehetségeket. Háborús övezetben felnőve mindennapos küzdelmet jelentett számára az étel és az ivóvíz megszerzése. Az elektromos áram is igazi luxus volt számukra, amit arrafelé csak kivételes emberek engedhettek meg maguknak. Riek és családja nem tartoztak közéjük. Olyannyira nem, hogy apját és bátyját a katonák el is hurcolták, és egyes források szerint kardélre hányták őket. A tizenéves Riek egyedül maradt anyjával, húgával és a bátyja feleségével és kislányával. A keze meg volt kötözve, bármennyire is szeretett volna, nem tudott segíteni a családon. Az egyetlen játszható lapja a magassága volt. Egy afrikai üzletember, Deng Leek személyében támogatóra talált, aki egy szempillantás alatt ki is menekítette a pokolból. Repülőgépre ültek, és az USA-ba landoltak. Gyakorlatilag másnap már egy kosárpályán találta magát, ahol mindenkit lenyűgözött magasságával és eszméletlen karfesztávolságával.

Vékony volt, képzetlen és angolul sem beszélt. Akadt azonban olyan suli, ahol hajlandóak voltak foglalkozni vele. A New York-i Our Savior New American School valósággal begyűjti az afrikai menekülteket. Itt kötött ki Riek is, akivel nagyjából fél évet foglalkoztak, mielőtt 2007 nyarán bedobták a mélyvízbe, a középiskolás elsősöknek és másodéveseknek megrendezett Nike Hoop Jamboree-n. A tornán igazi jelenségként tűnt fel, aki elsősorban a védő térfélen dominált. Sokan szemet vetettek a 218 cm magas centerre. Így Gary Lorden is, aki már korábban is istápolt afrikai menekült srácokat. Sikerült pár szót váltania Riekkel, és miután felajánlotta, hogy fizeti a tandíját, hamar meggyőzte, hogy a Winchendon suliban kell folytatnia pályafutását.

„Nem végeznek jó munkát a külföldi játékosokkal” – magyarázta a bizonyítványát Lorden – „Amikor egy egész csoportnyi külföldi srác el akar jönni, komoly probléma áll a háttérbe.”

Minek után korábban egy viszonylag amatőr szökést kísérlet meg Riek és legjobb barátja Thon Luony de lebuktak, a suli igazi védőőrizet alá vette legféltettebb kincsét. Mindenhová kísérték, ami eléggé nyomasztotta Rieket. Főleg úgy, hogy egyáltalán nem volt megelégedve a lehetőségekkel és sportképzéssel, amit az Our Savior biztosított számára.

Kimenekítése külön fejezet volt az életében. Először legjobb barátja lépett le „hivatalosan” és Lordenhez költözve megszervezték Riek szöktetését is. A szudáni centerrel egyik barátjának mobilján tartották a kapcsolatot, és egyeztettek. Amikor egyik nap Riek végzett a szokásos angol nyelvleckével a könyvtárban és hazafelé tartott, az út mellett egy furgon várta. Miután bepattant már száguldoztak is Townsend városába.

Amikor az Our Savior megtudta, hogy Rieket sikeresen megszöktették, nem voltak hajlandóak kiadni a szudáni diák papírjait. Sőt utána küldték azt az embert, aki az államokba hozta. Leek elbeszélgetett vele és emlékeztette arra, hogy ő hozta közelebb az álmaihoz, valamint az Our Savior biztosított otthont számára és teremtette meg a lehetőséget, hogy kosarazzon. Továbbá azzal fenyegette, hogy kitoloncolják az országból, ha nem tér vissza korábbi sulijába. Nem sok választása volt a szudáni centernek, beült Leek kocsijába, és visszatért New Yorkba.

Lorden viszont továbbra sem tétlenkedett. Felvette Riek anyukájával a kapcsolatot és írásos meghatalmazást kért, hogy ő lehessen Riek gyámja. Tudta azonban, hogy ez sem lesz elég ahhoz, hogy az afrikai reménységet elhozza az Our Saviortól. Pénzt, energiát és időt nem sajnálva tovább nyomozott és kutakodott, hogy aztán olyan papírokat virítson, amivel bizonyítani tudja, hogy John Riek Etiópiában elvégezte a középiskolát. Ez alaposan átpingálta a Riekről festett képet, többek között az életkorával kapcsolatos meggyőződéseket, aminek egyenes következménye volt, hogy nem játszhat az Our Savior középiskola csapatában. Mivel hitelesek voltak az iratok, a suli kénytelen volt engedélyezni a transfert Townsendbe. A Winchendon sulinak volt amolyan ötödéves képzése is, aminek köszönhetően Riek oda került, ahol lenni akart. Kőkemény edzéseken szenvedett mindennap, és a tanulmányai is javultak. Főleg az angol nyelvvel barátkozott nagyon gyorsan.

Az itteni pályafutása kiegyensúlyozottnak mondható. Nem várnak el túl sokat tőle, és nem tesznek nagy terhet a vállaira. Egyszerűen csak barátkoztatják a kosárlabdával és annak alapjaival. A rengeteg egyéni képzés mellett, fizikálisan is próbálják minél jobban fejleszteni.

Jelen állás szerint a szudáni centernek három járható útja van. Az első és egyben a legbiztosabb szerint marad még egy évet Winchendon intézményében, és tovább fejleszti játékát a családias városkában Lorden támogatása mellett.

A második az, hogy az egyetemet választja. Ez a legvalószínűbb, ugyanis álmai következő lépcsőfoka egy egyetem elvégzése, amire otthon soha nem lett volna lehetősége. Igazából a legnagyobb fejtőrést számára a sok kérő közötti választás okozhatja. Ha megengedtetik nekem egy kis személyeskedés, én szívesen megnézném a tanzániai monstrummal, Hasheem Thabeet-el egy csapatban a Uconn színeiben.

A legkockázatosabb út – ami miatt belefér ebbe a cikkbe is – a profi liga. Sokan biztos első körösnek tartják az idei drafton. Méretei, ruganyossága és a benne rejlő potenciál biztosíthatná ugyan számára a második kört, de ha esetleg elnéznének mellette, akkor csúnya vége lenne ennek a hollywoodi sztorinak.

Rieknek egy dolgot kell megérteni, mielőtt döntene. Gary Lorden szavait: „Ez egy maraton, nem egy sprint.”

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2008. 06. 10.