NCAA rajongóként tisztában kell lennünk azzal, hogy minden magunk mögött hagyott szezon sok nagyszerű játékos egyetemi karrierjének végét jelenti. Nincs két egyforma év. A nyarak kicsit olyanok, mint amikor a tengerparton felépített homokvárat egy szempillantás alatt elmossa egy hullám.

Ez idén sem történt másként. A magunk mögött tudott NBA draft elsőosztályú tehetségeket és igazi egyéniségeket szippantott ki az egyetemekről. Az egyik szemünk elvesztésük miatt sír, a másik viszont nevet, ugyanis a bivalyerős mezőnynek köszönhetően elég sok játékos visszatért még egy utolsó évre az NCAA-be.

Szurkolóként ennek nagyon örülünk, főleg ha olyan neveket csodálhatunk még egy évig az amatőr ligában, mint Lester Hudson, az első férfi játékos, akinek sikerült ezen a szinten quadruple-double-t elérnie, vagy Chase Budinger, a röplabda válogatottból lett ígéretes kosárreménység. Ráadásul az újonc utánpótlás is elsőosztályú, még akkor is, ha az egyik legnagyobb név (Brandon Jennings), az NBA szabályok elleni lázadásának formát adva, valamint az egyetemi felvételi procedúrába beleunva (háromszor írattatták meg vele a tesztet) inkább az öreg kontinenst választotta.

Ameddig az NBA-ben már javában zajlanak az események és körvonalazódnak az erőviszonyok, addig az egyetemi bajnokságban még csak az előszezonban járunk. Az NCAA-ben ezt a különböző jótékonysági célú, illetve meghívásos alapon zajló tornák jelentik. A profiknál megszokott ráhangoló és kísérletező szakasztól eltérően, az egyetemi bajnokság előszezonjában begyűjtött győzelmek vagy éppen vereségek is beleszámítanak a csapat mérlegébe, és bizonyos tornáknak komoly presztízsértékük is van.

Jövő héttől viszont kezdetét veszi majd a klasszikus értelemben vett egyetemi bajnokság, ezért ideje egy pillantást vetnünk azokra a csapatokra, akik idén a bajnoki cím legnagyobb esélyesei.

North Carolina Tar Heels

Velük kapcsolatban idén nyugodt szívvel eljátszanám a „cetlire írom és borítékba teszem, majd a Final Four után felbontom, és mindannyian megnézzük, hogy igazam volt-e” játékot. Nem kell túl bátornak lenni ahhoz, hogy megelőlegezzük nekik a bajnoki címet. Még akkor sem, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az NCAA-ben minden megtörténhet, és a March Madness rengetegszer rászolgált már a nevére.

A babakék-fehér egylet gyakorlatilag egyetlen rotációban aktívan résztvevő játékost sem vesztett. Ami igen félelmetes tény annak tudatában, hogy tavaly 36 győzelem mellett mindössze 3 vereséget számláltak, az utolsót a Final Four-ban a későbbi bajnok ellen.

Sikerük kulcsa az összeszokottságon, és a végtelen hosszú padon kívül Tyler Hansbrough. A hihetetlen szorgos és harcias palánk alatti erőcsatárt tavaly az év játékosának választották. Nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén mindössze 123 dobott pontra van szüksége ahhoz, hogy ő legyen a mindenkori legponterősebb játékosa a legendás North Carolina egyetemnek.

Miután Hansbrough tavasszal kihúzatta nevét a draftlistáról, követte őt többek között a villámléptű kisember, Ty Lawson is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a döntés részben egy sérülésnek is köszönhető volt, ami miatt nem tudta végigcsinálni a draft előtti privát edzéseket, de a lényegen ez nem változtat; a liga egyik leggyorsabb és legjobb hátvédje is visszatér keretbe.

A két húzóemberhez olyan szolid kiegészítők tartoznak, mint a triplaspecialista és egyben a csapat egyik támadásbeli fő opciója, Wayne Ellington, vagy a kirobbanó év előtt álló Deon Thompson.

Akárhogy is nézzük, a North Carolina egyetem idén is nevéhez méltó rosterrel van megáldva, és gyenge pont nélkül, kellő tapasztalattal a hátuk mögött a legnagyobb esélyesei az idei bajnokságnak.

Connecticut Huskies

Nem szabad őket félvállról venni, főleg akkor nem, amikor a North Carolina-hoz hasonlóan lényegében a tavalyi kerettel, jelentősebb veszteségek nélkül vághatnak neki az idénynek.

A legnagyobb kérdés az, hogy a rendszeresesen beköszönő sérüléshullámok idén elkerülik-e őket? Gondolok itt elsősorban az első számú irányítójukra, AJ Price-ra. Price tavaly utolsó meccsükön keresztszalag szakadást szenvedett, és bár még csak a szezon elején tartunk, de idén is bajlódik némi-nemű sérüléssel. Ha viszont egészséges tud maradni, és újra régi önmagát hozza, akkor azzal más dimenziókba repítheti a UConn-t.

Legnagyobb erősségük az a 220cm magas tanzániai pózna, aki egyre inkább kezd hasonlítani egy centerre. Hashem Thabeet, amikor az egyetemre került magasságán kívül semmi nem indokolta azt, hogy kosármezt öltsön magára. Az elmúlt két év alatt viszont rengeteget fejlődött a támadójátéka, és egy kis tömeget is sikerült rápakolni, aminek következtében picit több önbizalommal forgolódik a gyűrű körül. Igazi jelenség a körtében, aki egyetemi szinten félelmetes ellenfél és korlátlan úr lehet a palánkok alatt.

Thabeeten kívül van még két 216cm magas játékosuk, ami nemcsak egyetemi szinten, hanem a profik között is igazi kuriózumnak számítana. Mindezek ellenére a legtöbb segítséget számára a körtében Jeff Adrien jelenti, aki elsősorban harciasságával kompenzálja a magasságából hiányzó centiket.

Jim Calhoun csapatában minden évben feltűnik egy újabb csillag. Idén a jelek szerint Kemba Walker lesz a meglepetésújonc. Walker a Paradise Jam tornán csapata második legeredményesebb játékosaként vezette végső győzelemre csapatát.

Amennyiben a fogaskerekek a helyükre kerülnek, a szerkezet magától mozgásba jön, és senkinek sem lesz könnyű dolga, ha fel akarja tartóztatni connecticuti alakulatot.

Duke Blue Devils

A tavalyi évben senki nem várt komolyabb eredményt a kék ördögöktől. Teljesen átalakult keretükkel nem rúghattak labdába a borzalmasan erős mezőnyben. Főleg úgy nem, hogy nem voltak épkézláb magasembereik. Idén se büszkélkedhetnek velük, de a tavalyi illetve tavalyelőtti ötcsillagos újoncosztályuk beérni látszik, valamint mellettük szól az is, hogy most már komoly játékpercekkel és tapasztalattal a hátuk mögött vághatnak neki az új szezonnak. Na meg egy Coaches vs. Cancer tornagyőzelemmel a tarsolyukban.

Már most jól látszik, hogy legfőbb fegyvereik, az igazi vajkezű nehéztüzérek a hátvéd és a bedobó posztokon találhatók. Elsősorban Kyle Singler köré építkeznek. Az oregoni születésű sokoldalú játékos gyakorlatilag minden poszton bevethető. Tavaly például előfordult az is, hogy centert játszott. Magassága megvan hozzá. Labdakezelése, gyorsasága és ügyessége viszont lehetővé teszi azt is, hogy akár a labdafelhozatalban segítsen, vagy a periméteren kívül is kényelmesen boldoguljon. Ezt a joker felhasználhatóságát ügyesen ki is használja a Duke, és mindig megtalálják az ellenfélnél azt a gyenge pontot, amit a legjobban lehet támadni vele.

Singler mögött három olyan hátvéd is tevékenykedik, akik bármikor viríthatnak egy 20-25 pontos meccset. Elsősorban a vajkezű Scheyer és a lendületes zsákológép Gerald Henderson kényszerítik álló ovációra a nézőket.

Erősségük az, hogy több teljesen egyforma teherbírású lábon állnak, amelyet egy egykoron nagyon ígéretes és megfontolt irányító tart kézben. Greg Paulus csillaga hanyatlani látszik az egyetemi bajnokságban, de még mindig fontos eleme ennek a csapatnak.

Papíron hatékony palánk alatti játék nélkül semmilyen szinten sem lehet bajnokságot nyerni, de annak a csapatnak, amelynek ilyen tehetséges mezőnysora van, komoly esélyei lehetnek a Final Four-ba jutásra, ahol mint tudjuk, bármi megtörténhet.

Akik még beleszólhatnak:

Memphis Tigers: A profi ligának tavaly szolgáltattak már egy 1/1-est, de idén Tyreke Evans személyében újabb potenciális jövőbeni első helyes jelölt érkezett csapatukhoz. Őt tartják a tengerentúli elemzők a következő nagy egyetemi csillagnak, aki tökéletesen befoltozza majd a Rose mögött hagyott űrt.

Louisville Cardinals: Az előbb említett Memphis egykori cipőjében járnak. Jó csapat, de egy fontos alkatrész hiányzik az üdvösséghez. Egy vezéregyéniség, aki a hátára veszi a csapatot, miközben a térde nem rogy meg. Memphisben Rose jelentette az állóvíz szerencsés felkavarását, míg a Cardinals Samardo Samuels-től várja ugyanezt.

UCLA Bruins: Nem kellett sokáig siránkozni a bocsok háza táján, ugyanis Westbrook távozása után érkezett egy továbbfejlesztett változata a villámléptű kisembernek. Jrue Holiday egy hihetetlenül gyors és ruganyos hátvéd, bokatörő crossoverekkel és gyilkos triplákkal a repertoárjában.

Oklahoma Sooners: A liga egyik legdominánsabb játékosával a soraikban, kicsit úgy festenek, mint tavaly a Kansas State. Blake Griffin kevésbé sokoldalú támadásban, mint Beasley volt, de tapasztaltabb, jobb lepattanozó és zamatosabb a köret körülötte.

Mint ahogyan minden évben, úgy idén is meg lehetne fejelni a listát még egy-két (pár) csapattal, de sajnos nincs elegendő helyünk hozzá. Egy biztos, izgalmakkal és küzdelmes meccsekkel teli szezon elé nézünk, amelynek vége egy őrült Final Four-ba torkollik majd.

Jó szurkolást minden kedves NCAA rajongónak!

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2008. 12. 02.