Az átigazolási határidő közeledtével egyes tranzakciók logikusan vonják maguk után a válaszlépéseket, ahogy a csapatok próbálnak reagálni vetélytársaik húzásaira. Idén a folyamat annyiban változott, hogy nem elsősorban a mozdíthatóvá vált sztárjátékosok hozzák mozgásba a dominókat, hanem a lejáró szerződések.

A nyáron kifutó szerződések eleve értékesebbé váltak az idei nyár bő szabadúszó-kínálata (LeBron, Wade, Bosh, Joe Johnson, Stoudemire (ha akarja), Gay, Boozer, David Lee) miatt. Másrészt az NBA csapatok tulajdonosai a 2011-ben lejáró CBA (Kollektív Pénzügyi Szerződés, amely meghatározza a liga és az NBA játékosok együttműködésének feltételeit) megújítása kapcsán olyan induló ajánlattal (merev fizetési sapka, szerződések hosszának megkurtítása, az összebevételek játékosokra jutó részének jelentős csökkenése) állt elő, amitől a játékos egy része sokkot kapott, mások máris lázadásközeli állapotba kerültek, míg néhányan már egyenesen a kaszákat fenik.
A majdani tárgyalások könnyen a 2011/12-es szezon elmaradásához vagy lerövidüléséhez (ala 98/99) vezethetnek, de az már most biztos, hogy a várhatóan (legalább) jelentősen szigorodó fizetési szabályzat miatt a csapatok még inkább ódzkodnak majd hosszabb szerződések benyelésétől. Az általános gazdasági helyzet romlásával a korábbi számos csapat mellé újabbak sorakoztak fel, amelyek inkább spórolási mint erősítési célzattal cserélgetnek.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a vevői oldalon bizonyosan csak a Dallas (még mindig piacra dobhatják Dampier jövőre csak részlegesen garantált szerződését is), Cleveland páros áll, talán kiegészülve a Celtics/Lakers duóval, és esetleg megmozdulhat még „befogadóként” a Miami, az Oklahoma, a Denver, a Charlotte és a New Jersey, mindenki más valószínűleg nagyon megkéri az árát a partner pénzügyi tehermentesítésének.

Még a Dallas is pontosan ezt tette, akik pár millió idei washingtoni megtakarítás valamint Stevenson jövő évi bő 4 milliójának átvételéért bekasszírozta Caron Butlert és Brendan Haywoodot. A Mavsnek valamit lépnie kellett, mert túlságosan kezdtek már hasonlítani valami veterán klubra, akiknek a fő tevékenysége az egykedvű, ötletszerű tempódobálás. A Howard-Gooden csomag elpattintásával; kiszállt az első nagy, majd 16 millió dolláros kifutó szerződéscsomag a piacról és a hírek szerint rövidesen követheti Tracy McGrady 23 milliós kontraktusa.

T-Mac Joey Dorsey-val és Brian Cookkal közösen New York-ba kerülhet Jarred Jeffriesért, Larry Hughesért és Jordan Hillért cserébe. Emellett a két csapat elcserélné a jövő évi elsőkörös drafjogukat és a Houston megkapná a New York 2012-es draftcetlijét is.

Mi, – hördülhetnének fel a Knicks-drukkerek – visszatért Isiah Thomas?

Nem.

A remény tért vissza a Madison Square Gardenbe. És a reményt LeBron James követheti, sőt most már még egy sztár szabadúszóra lesz elég helyük a sapka alatt, még akkor is ha a jelenlegi 57,7 millió dolláros érték jövőre jó pár millióval csökkenhet.

De ha James nem jön, akkor Donnie Walshnak nagyon sokba (talán a fejébe) kerülhet ez a remény, mert azt nem szabad elfelejteni, hogy hiába rakosgat össze Mike D’Antoni jó érzékkel ponterős közönség- és játékoscsalogató játékrendszereket, és hiába vannak vitathatatlanul jó közösség- és hangulatteremtő képességei, van egy adottság, amije Phoenixben megvolt és New York-ban nincs: Steve Nash.

Márpedig ez a rendszer csak önzetlen sztárirányítóval működik. LeBronban megvan Nash páratlan kohéziós képessége, amely meghatározza az egész csapat identitását és maximalizálja a D’Antoni-féle fuss-és-tüzelj rendszer kínálta előnyöket, de ha ő nem jön, nem lehet rá mérget venni, hogy akár egy Joe Johnson-Stoudemire erősítéssel rájátszásba kerül a csapat. Akkor pedig a New York három lottery picket vesztett azért, hogy Jeffries plusz egy évétől megszabaduljon.

Bizony, ennyibe kerül manapság egy szinte elcserélhetetlen szerződés kipucolása.

Ezért nehezen érhető, hogy a Clippers állítólag megegyezett Marcus Camby elcseréléséről, a Blazers a szintén kifutó szerződéssel rendelkező Steve Blake, Travis Outlaw párost adta. Camby-ért a Clippers megpróbálhatta volna Baron Davis szerződését legalábbis rövidebbekre cserélni, különösen hogy állítólag Al Thorntont is piacra dobták, de hát mégiscsak ők a Clippers…

Most hogy a dominók sorban dőlnek és hullanak ki a piacról az idén lejáró szerződések, nézzük mi marad még:

Amare Stoudemire

Nem tipikus kifutó szerződés, hiszen minden védekezésbeli és pattanózási hiányossága ellenére Stoudemire mégiscsak megállíthatatlanul atlétikusan egy-egyező All-Star magasember. Ráadásul Amare nem biztos, hogy kilép a szerződéséből, noha állítólag nyáron erősen kacsingat majd Miami felé és New York is vonzó célpont lehet, az viszont elég valószínűnek látszik, hogy Phoenixben nem hosszabbít, bár a vezetőség állítólag megtette ajánlatát, de az elég messze lehet a játékos által kívánt 60 millió/3 évtől.

Addig is pedálozik a Cleveland (Hickson, Ilgauskas lejárója), a Sixers (Igoudala, Dalambert és a hírek szerint ezt azt ajánlatot a Suns tette, ami elég meglepő, tekintve hogy Sarver tulaj inkább a spórolásban lehet érdekelt) és a Heat (O’Neal lejárója és a Toronto valamint talán saját elsőkörösük. Beasley-t nem akarják adni, ami azt jelentheti, hogy bíznak benne, hogy nyáron egyébként is megszerzik Amarét).

Bár nagyon csendesen menetelnek a play-off felé, de mi van, ha az Oklahoma szánja rá magát egy nagy húzásra és megállapodik Amaréval, hogy ha nem is 60 millióért, de marad náluk?

Jeff Green, Matt Harpring, Etan Thomas, 2010 Suns elsőkörös draftjog kontra Amare Stoudemire

Ezzel a Thunder egyszerre lesz a jelen és még inkább a jövő nyugati csapata, míg a Suns kifutó szerződések mellett megkapja a tisztes tehetség kategóriába tartozó Greent és ezzel idén nyugodtan össze is omolhat, mert visszakapja az idei elsőkörösét.

Jermaine O’Neal, Udonis Haslem, Quentin Richardson

Bár már hónapok óta szerepelnek a cserepletykákban, az utóbbi időben megritkultak a róluk szóló hírek. Mintha a Heat inkább kivárna, csak a kihagyhatatlan lehetőségre akarna lecsapni, mert tudják, hogy nyáron úgyis kedvelt célpont lesz a csapatuk, ezért nem mozdulnak, noha több mint 40 milliónyi lejáró szerződést tudnak összepakolni, ami akár két csapat totális újjáépülésére is elég lehetne.

És lehet, hogy igazuk van, hiszen az egy szem Wade köré is tudtak ütőképes csapatot építeni, ezért őket könnyen Kelet élére katapultálhatja egy Joe Johnson/Carlos Boozer vagy David Lee (ráadásul ő Floridába járt egyetemre) páros.

Ray Allen

Ellentmondó hírek jönnek, hogy komolyan árulják-e Allent vagy nem, fiatalokat akarnak-e érte vagy nem, Garnett térde miatt megnyomták-e a pánikgombot vagy nem. Volt szó Golden State-pletykákról, Maggette/Bell kontra Allen, sőt akár még Maggette/Ellis, de Bell még sérült, Maggette és még inkább Ellis pedig nehezen képzelhető el egy fegyelmezett, védekezésmániás trónkövetelő csapatban.

Ellenben David West annál inkább:

Peja Stojakovic, David West, Sean Marks kontra Ray Allen, Glen Davis, 2010 Celtics elsőkörös draftjog

West még Garnettet is tudná nagy részben pótolni, Stoja dobálhatná a triplákat, majd a többiek védekeznek helyette, míg a Hornets masszívan spórol, Davis hazajön Louisianába, a késői elsőkörössel jöhet a következő Collison és még Allen is megragadhat, mint Paul veterán jobbkeze.

Kenny Thomas

A Kings jól rajtolt és Tyreke Evans már szilveszterkor elkönyvelhette magának az Év újonca címet, de aztán gyorsan jött a mélyrepülés, odalettek a rájátszásbeli remények és Kevin Martin visszatérésével (egyelőre úgy tűnik, nem nagyon férnek meg együtt Evansszel a pályán) inkább romlott a helyzet, mint javult. Thomas lejárójáért együtt örömmel elpasszolnák Nocioni szerződését, de erre még akkor se nagyon fognak harapni a csapatok, ha valamelyik fiatalját (vagy akár többüket) is bedobná a Kings.

Viszont ha az:

Al Jefferson, 2010 Jazz elsőkörös draftjog kontra Kevin Martin, 2010 Kings elsőkörös draftjog

cserét csinálnák, akkor mindjárt meglenne az a hatékony gólgyáros magasember (Chris Webber óta az első komoly ebben a műfajban Sacramentóban), aki megkönnyítené Evans életét. Mivel a magasemberek mindig értékesebbek, mint az alacsonyabb dobók, kénytelenek lecsúszni vagy 10 helyet a drafton. A Minnesota helyet csinál Love-nak, betömi a lyukat dobóhátvédben, és értékes top10-es draftjoggá konvertálja a Jazztól kapott egyébként 1/20 körüli cetlit.

Zydrunas Ilgauskas, Wally Szczerbiak (sign-and-trade)

A Cleveland az egyetlen csapat, amelyiknél szinte biztosra vehető, hogy rövidesen erősítenek. Stoudemire a legtöbbet forgó név, de ha a Suns nem vevő Hicksonra, akkor Antawn Jamison vagy Troy Murphy nagy valószínűséggel még Hickson elküldése nélkül is megszerezhető.

Jerome James, Tyrus Thomas

Elvileg a Bulls is beszállhatna a mások hosszabb szerződéseit felszívók sorába, de ők inkább a másik oldalt erősítenék és elsősorban Kirk Hinrichet próbálják a Lakers rövidebb (Morrison) és kisebb (Vujacic) szerződéseiért elpasszolni, de John Salmons is könnyen távozhat.

Ha valamelyiküktől meg tudnának szabadulni, máris lenne elég hely a sapka alatt egy igazi húzóemberre, a vérmesebb drukkerek Dwyane Wade-ről, a földhözragadtabbak Carlos Boozerről álmodnak, míg a fatalisták 2000 nyarát emlegetik, amikor a Bulls Tim Duncanre, Tracy McGrady-re és az egészséges Grant Hillre hajtott, de végül kénytelen volt Ron Mercerrel és vigaszdíjként Brad Millerrel beérnie.

Az álmodozásra Tyrus Thomas kapcsán még kevesebb ok van: ha pár százezer dollárt megspórolnak egy esetleges cserével vagy kapnak egy második körös draftjogot érte, már érdemes örülni.

 

Dátum: 2010. 02. 16.