A tavasz ugyan még nem köszönt be, de az ajtónkon napról-napra, egyre hangosabban dörömböl, és készen áll arra, hogy idén is beszabaduljon otthonunkba a tavasz egyik velejárója, a márciusi őrület.

Ez a fogalom kishazánkban nem, vagy csak kevéssé ismert, ugyanis még kevesen „szenvednek tőle”, a tengerentúlon viszont mindenki tisztában van azzal, hogy mit jelent és mivel jár ez a fajta őrület.

Az évente egyszer, majdhogynem napra pontosan beköszönő jelenség mellékhatásai közül kiemelendő az alvászavar, dekoncentráltság és egyben teljesítménycsökkenés – munkahelyen és iskolában egyaránt – valamint az időközönként előtörő hisztérikus örömrohamok vagy éppen ezek ellenkezője, a mélydepresszióba zuhanás.

Mielőtt azok, akik most ismerkednek az amerikai kosárlabdával, értetlenül lenyomnák a jobb felső sarok „X”-ét, fontos megjegyezni, hogy kosárlabdáról van szó, mégpedig az amerikai egyetemi kosárlabdaszezon csúcspontjáról, a rájátszásról.

A tengerentúlon mindenki bolondul érte, hiszen a torna egyenes kiesésű rendszere és az egyetemi bajnokságban megszokott őrületes hajtás együttesen olyan egyveleget alkot, amely pillanatok alatt magával ragadja a nézőt.

A csarnokok tömve vannak önkívületi állapotban őrjöngő félrészeg egyetemistákkal, egymás hegyén-hátán tomboló egykori diákokkal, NBA játékosokkal és megfigyelőkkel, valamint strapabíró nyugdíjasokkal és nagycsaládosokkal. Az NCAA rájátszásának lelátóin – főleg a késői szakaszban – ahogy mondani szokás nem tudnánk leejteni egy gombostűt, vagy ha mégis, akkor biztosan nem tudnánk lehajolni érte a tömeg miatt.

Kevesen tudják, de Mark Cuban Guiness-rekordja (legnagyobb közönség egy kosárlabda meccsen: 108 173) előtt az egyetemi kosárlabda tartotta a csúcso(ka)t, magasan felülmúlva minden korábbi NBA All-Star gálát vagy egyéb kosárlabda-eseményt. A tavalyi NCAA döntőt pl. 72 456 néző nézte a helyszínről, ami azonban három magyar csarnoknyival elmarad a korábbi, 2003-as csúcstól, amit egy mezei alapszakasz meccsen állítottak fel: 78 126.

Hogy mit nyújt az NCAA, ami a tömegeket a csarnokba szippantja? Aki egyszer végignéz egy meccset, az meg fogja érteni. A pályán óriási a hajtás, a játékosok utolsó szufláig futnak, orrvérzésig küzdenek (sokszor szó szerint értelmezve) és úgy hajtanak a győzelemre, mintha az életük múlna rajta.

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy elfogultságomból adódóan erős túlzásokba estem, fontos megjegyezni, hogy bizonyos értelemben tényleg az életük múlik rajta. Ezek a fiatal egyetemisták amatőr státuszúak, ami azt jelenti, hogy pénzt nem kapnak a jó teljesítményért (különböző ösztöndíjak formájában minimális összegeket igen, de fizetést nem), viszont nagyon jól tudják azt, hogy a bajnokság amelyben szerepelnek egy NBA felé mutató ugródeszka, ami viszont köztudottan egyenlőségjelet varázsol a magas életszínvonal fogalma mellé. Ezzel tisztában van mind a 347 csapat közel 4000 játékosa.

Ahhoz, hogy egy ilyen sok csapatot és megannyi játékost felvonultató bajnokságban valakire felfigyeljenek édeskevés a tehetség vagy a szorgalom. Sőt, olykor még e két nagyon fontos tulajdonság együttese is kevés az üdvösséghez. Mindenképp ott kell lenni az egyetemi rájátszásban, és csillogni kell azon a porondon, amelyet országos médiahisztéria övez, és amelyet márciusban minden NBA játékosmegfigyelő nagyítóval néz.

Mindezek ismeretében a játékosokon óriási a teher és a megfelelési kényszer . Minden egyes meccs olyan, mint az NBA döntő hetedik összecsapásának hosszabbítása. A különbség csupán az, hogy ameddig a profiknál címekről és statisztikai strigulákról van szó, az egyetemistáknál egy jobb élet lehetősége a tét.

Ettől olyan különleges és őrületes az egyetemi rájátszás, közismert nevén a March Madness.

March Madness kisokos

Túl vagyunk az alapszakaszon, holnap kezdetét veszi a rájátszás. Ilyenkor a fórumunkon is megnő a draft topic látogatottsága, és évről-évre új arcok bukkannak fel, akik teljesen belecsavarodnak az NCAA őrületébe. A laikusok első kérése mindig az, hogy valaki foglalja már össze röviden azt, hogy hogyan dől el, hogy ki jut be, és hogyan zajlik maga a rájátszás. Íme:

Az alapszakaszt a 32 konferenciából 31-ben, konferenciatornákkal zárják le. Ezek a konferenciatornák a későbbi rájátszáshoz hasonlóan egyenes kiesésűek, és azt hivatottak eldönteni, hogy ki az adott konferencia legjobb csapata. A torna győztesei automatikusan bejutnak a rájátszásba, a March Madness-be.

Egyetlen konferencia van, ahol nem rendeznek tornát, ez pedig az Ivy. Az Ivy-ból az alapszakasz végén, a legjobb mérleggel rendelkező csapat jut be a Madness-be.

A konferenciatornák a rájátszás előtti vasárnap délutánján érnek véget. Még aznap este összeül egy szakértői csoport és a fennmaradó 33 helyre (mert 65 csapat vesz részt a rájátszásban) beválogatják azokat a csapatokat, akiket a szezonmérlegük, az ellenfeleik erőssége, az idegenben elért győzelmek és egyéb más szempont szerint a legerősebbnek ítélnek.

Miután kialakult a 65 csapatos mezőny, szintén az előbb említett szakértői bizottság felállítja az erősorrendet, ami szerint minden csapat neve mellé biggyesztenek egy számot.

A rájátszást négy régióra bontják (kelet, nyugat, közép-nyugat, dél) és „S” alakban az erősorrend alapján szétszórják a csapatokat a négy régióba. Ez azt jelenti, hogy a legjobb csapat az „S” felső sarkában, a második a felső kanyarulatban, a harmadik az alsó kanyarulatban, a negyedik az alsó sarokban kap helyet. És így tovább.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy 65 csapatos tornát hogyan lehet négy egyenlő részre osztani anélkül, hogy az egyik csapatot felnégyelnénk. Jó amerikai szokás szerint oldották meg ezt is. A két leggyengébben rangsorolt csapat két nappal a rájátszás első köre előtt összecsap, és a győztes kerül be az első régió utolsó helyére (idén így került be a sokunk számára ismeretlen Arkansas-Pine Bluff egyetem). Annak ellenére, hogy hivatalosan ez a meccs is a rájátszás része, sokan nem tartják annak.

Az első két kört az első héten játsszák le, egy hosszú hétvége keretei között csütörtök-szombat, illetve péntek-vasárnap felosztásban. Aki túléli, bejut a legjobb 16 közé (Sweet Sixteen), ahonnan egy győzelemmel a legjobb 8 közé (Elite Eight) vezet az út.

A Final Fourt április első hétvégéjén szokták megrendezni, amit elődöntős rendszer szerint bonyolítanak le (tehát nem játszik mindenki mindenkivel). A döntőbe jutásért szombaton játszanak, magát a döntőt pedig hétfőn rendezik.

A döntő presztízsét és az iránta való érdeklődést jól mutatja az a tény is, hogy az egyetemi döntő az egyetlen olyan nap a szenteste mellett, amikor a hosszú NBA szezon alatt nem rendeznek fordulót (leszámítva persze az All-Star hétvégét).

March Madness 2010

Az idei rájátszás – mint egyébként minden évben – nagyon izgalmasnak és érdekesnek ígérkezik.

A Final Four legnagyobb esélyesei a 4 elsőként kiemelt csapat: Kentucky, Kansas, Duke és Syracuse. Ez viszont nem azt jelenti, hogy biztosan ők lesznek ott a legjobb négy között. 1979-óta (amikor bevezették a rangsorolásos rendszert) mindössze egyetlen olyan év volt, amikor a négy elsőként kiemelt csapat tényleg bejutott a legjobb négybe (2008: Memphis, UCLA, Kansas, North Carolina).

Kentucky Wildcats

„Az esik a legnagyobbat, aki igazán magasról esik” szokás mondani, és ez maximálisan igaz a Kentucky egyetemre. Idén 29 győzelem mellett mindössze 2 vereséget szenvedtek el, és több jövőbeni NBA sztárral is büszkélkedhetnek. Olyan kivételes tehetségekkel a soraikban, mint a Derrick Rose felturbózott verziójának tartott John Wall, illetve a mindössze 23 percnyi játékidő alatt 15,3 pontot és 10,1 lepattanót átlagoló palánk alatti romboló Demarcus Cousins, óriásiak az elvárások. A Kentucky eddig jól állta a sarat, de több intő jel is rámutatott már arra, hogy ha gyengébb napot fognak ki, akkor képesek lehetnek bárki előtt kapitulálni.

Kansas Jayhawks

A Kentucky-hoz hasonlóan 29-2-es mérleggel zárták az alapszakaszt, de ezt sokkal egyenletesebb teljesítménnyel, simábban hozták. Ennek megfelelően a szakértők őket tartják jelen pillanatban az NCAA legjobb csapatának, és a bajnoki cím első számú várományosának. Tény, hogy mindenük megvan ahhoz, hogy révbe érjenek. Sokat tapasztalt, érett és ponterős irányítójuk (Sherron Collins), kiváló fizikai adottságokkal rendelkező, támadásban és védekezésben egyaránt stabilan teljesítő centerük (Cole Aldrich) és egy potenciálban fortyogó, bármikor robbantani képes újonc dobóhátvédjük (Xavier Henry).

Duke Blue Devils

Idén a Final Fourig vezető ösvényük jól járható kövekkel van kirakva. Óriási blama lenne az, ha az NCAA legponterősebb triója – John Scheyer (18,6), Kyle Singler (17,6) és Nolan Smith (17,3) – nem lenne képes bevezetni a kékördögöket a legjobb négy közé. Amennyiben ott lesznek a végelszámolásnál még az is megeshet, hogy bajnokok lesznek, de persze az is, hogy óriási verést szenvednek. Minden a vajkezek aktuális formájától függ, ugyanis ha egyszerre kapják el a fonalat nincs csapat, aki megállítaná őket, ha viszont egyszerre mondanak csődöt akkor képesek a szégyenteljes teljesítményre is.

Syracuse Orange

Wesley Johnson személyében előhúzták a nyulat a kalapból, és most mindenki ámulattal nézi őket. Az NCAA legújabb üdvöskéje sokoldalú és ponterős játékával félelmetes és figyelemre érdemes csapatot formált a Syracuse egyetemből. Megkapták a várva-várt első számú kiemelést, még annak ellenére is, hogy két vereséggel érkeznek a rájátszásba. A Madness-ben viszont már nincs helye a botlásnak.

Ha ízlett az előétel…

… avagy, ha kedvet kaptál ahhoz, hogy te is figyelemmel kövesd az NCAA idei rájátszását, akkor mindenképpen figyelmedbe ajánljuk a fórumunkat , az nba1.hu által az espn tournament challenge játékának jóvoltából idén is megszervezett tippversenyünket (részletek a fórumon), valamint azt az oldalt , ahol ingyenesesen, jó minőségben nézheted a teljes rájátszást!

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2010. 03. 17.