Az amerikai egyetemi és főiskolai sportklubokat tömörítő szervezet 1905-ben Theodore Roosevelt elnök kezdeményezésére jött létre és 1910 óta viseli az NCAA (National Collegiate Athletic Association) nevet.
Az NCAA-ben szereplő csapatok három osztályba vannak szervezve, ezen belül lényegében földrajzi alapon főcsoportokba sorolják az együtteseket. Az első osztályban (Division I.) 32 konferenciában jelenleg 335 csapat méri össze erejét. (Mivel Amerikában (és Magyarországon is) az érdeklődés elsősorban az első osztályra irányul, ezért a cikk további részében csak ezzel foglalkozunk.)

A játékszabályok kismértékben különböznek az NBA-ben érvényesektől, az eltérések a következők:

1. A játékidő 2×20 perc.
2. A támadóidő 35 másodperc.
3. Félidőnként 6 csapatszemélyi után (nem dobójátékossal szemben elkövetett szabálytalanság esetén) 1+1 büntetődobás (azaz csak az első sikeres elvégzése után lehet dobni a másodikat, ha az első dobás sikertelen, akkor szabad a lepattanó), félidőnként 10 csapatszemélyi után 2 büntetődobás jár.
4. Technikai fault esetén 2 büntetődobás jár.
5. A triplaív kb. 1 méterrel közelebb van a gyűrűhöz, mint az NBA-ben.
6. A játékos 5 személyi hiba után pontozódik ki.

Az egyetemi bajnokság legjobbjainak kieséses formában történő összecsapását 1939 óta rendezik meg, 1985-től a mai, 64-es tábláról induló formátumban. A „March Madness” elnevezés a 80-as évek elejétől kötődik a húsznapos eseménysorozathoz.
A 64-es táblára az összes konferencia (kivéve az Ivy-t) rájátszásának győztese automatikusan kvalifikálja magát. A fennmaradó helyekre egy nyolctagú bizottság bonyolult szempontrendszer alapján választja ki a 34 legjobb egyetemi csapatot. A döntés során vizsgált szempontok közül néhány:

– győzelem/vereség arány
– az ellenfelek erőssége
– hazai/idegenbeli mérleg, a rendszer különösen díjazza az idegenbeli győzelmeket, mert az NCAA-ben még az átlagosnál is nehezebb idegenben nyerni
– a legjobb 50 csapat ellen elért mérleg
– a szezon vége felé mutatott forma
– sérülések

Az ily módon kiválasztott 65 csapat két leggyengébbike felhozó/bemelegítő mérkőzést játszik, ezután alakul ki a 64-es mezőny, amelyet négy régióba rendeznek. Minden régióban két-két helyszínen bonyolítják az első két forduló mérkőzéseit, majd a továbbjutók a négy regionális elődöntő/döntő helyszínére, idén Atlantába, Minnesotába, Oaklandbe és Washington DC-be utaznak. A négy régió győztese jut be az Indianapolisban megrendezésre kerülő Final Four-ba, ahol két elődöntő lejátszása után a címmérkőzésen dől el az idei egyetemi bajnok kiléte.
A fentebb említett nyolctagú bizottság nagy gonddal jár el a csapatok főtáblába rendezésekor is. Az elv hasonlatos a nagy tenisztornákon alkalmazotthoz, arra törekszenek, hogy az előkelőbben rangsorolt csapatok a torna minél későbbi fázisaiban találkozhassanak egymással, elősegítve ezzel a reális végeredmény kialakulását. Ügyelnek arra is, hogy lehetőleg minél több csapat szurkolói törzsbázisa legyen közel az első két forduló színhelyeihez. Így az adott csapat számára csak részben szerencse, ha az első két fordulót saját csarnokában játszhatja. A kiemeléseknél azonban érvényesül egy ellenkező értelmű szabály is, nevezetesen a regionális elődöntőket és döntőket már egyetlen csapat sem játszhatja hazai pályán.

Az egyes konferenciákból az alanyi jogon bekerülő győztes mellett tetszőleges számú csapatot kiválaszthat a bizottság. Így a magasabban jegyzett főcsoportok értelemszerűen több csapatot „delegálnak” a March Madnessre. Jelenlegi állás szerint a négy legerősebb konferencia összesen 26 csapattal (Big East 9, Big Ten 6, SEC 6, ACC 5) képviselteti magát. Itt jegyezzük meg, hogy az NCAA főcsoportjai egyfajta kibővített regionális bajnokságként működnek, amelyekbe rendszerint szomszédos vagy egymáshoz viszonylag közel lévő államokból kerülnek csapatok. Így például az ACC konferencia „központi” államának North Carolina tekinthető 4 csapattal (Duke, North Carolina, North Carolina State, Wake Forest), a szomszédos Virgina 2 (Virginia, Virginia Tech), a szintén szomszédos South Carolina (Clemson) és Georgia (Georgia Tech) 1-1 gárdával képviselteti magát. Kissé távolabbról „küld” csapatokat Maryland (Maryland) és Florida (Miami, Florida State) állam, és a szabályt erősítő kivételként jóval messzebbről Massachusetts (Boston College).

A MM-t nagy érdeklődés kíséri, a Final Four legalább akkora (ha nem nagyobb) társadalmi- és sporteseménynek számít, mint az NBA-döntő. A meccsek még dramatikusabb lefolyásúak, hiszen itt csak egy összecsapáson dől el a továbbjutás sorsa, ellentétben az amerikai (major) sportokra általában jellemző rájátszás-lebonyolítással. Mivel a szurkolókat gyakran erősebb érzelmi szálak fűzik az egyetemi csapatokhoz, mint a profi együttesekhez, a mérkőzéseket a felfokozott izgalmi állapotban lévő, fanatikus drukkerek élet-halál kérdésnek tartják. Ha az amerikaiak tudnának magyarul, akár Kosztolányi sorait is választhatták volna a March Madness mottójául:

Dátum: 2006. 03. 12. 14:46