Washington D.C. régió

Connecticut Huskies

Sikeredző. Csodacsapat. Az idei Sweet Sixteen mezőnyében talán ők az egyetlen gárda, akiket kivétel nélkül minden hozzáértő és laikus is a döntőbe vár. Egész évben kiegyensúlyozott, precíz és gyilkos játékkal rukkoltak elő.
Első MM-meccsükön az Albany csapatát szedték ízekre, főleg a második félidőben. A gázt nem is kellett padlóig nyomni, hiszen a rossz napot kifogó Gay és az eltünedező középjátékos, Armstrong 28-28 percet töltött a pályán. Nem is kellett többet, mert a hipertehetséges irányító, Williams kezei önálló életet kezdtek élni. Szép számmal dobták a hármasokat, osztották az asszisztokat és két ízben dobást is blokkoltak. Leginkább Josh Boone (aki idén jóval gyengébben teljesít, mint tavaly) és Denham Brown voltak a fegyverhordozók, ketten együtt 30 pontot rakva a közösbe.
A 16 közé jutásért már egy komolyabb állománnyal rendelkező alakulatot kellett maguk mögé utasítaniuk. A Kentucky Rajon Rondóval (Marcus Williams-szel karöltve a legjobb karmesterek az államban) és Randolph Morrisszal a kezdőcsapatban küzdött a UConn sztárcsapatával. Az első játékrészben érvényesült Jim Calhoun edző akarata és Williams ott folytatta, ahol a Great Danes ellen abbahagyta. Az ujja úgy ugrabugrált a képzeletbeli golyószóró ravaszán, hogy az ellenfél nem győzte kapkodni a fejét. A társak kiszolgálásában és a tripladobásban egyaránt jeleskedett, és magabiztosan kerekedett felül a legnagyobb vetélytársnak kikiáltott Rondón is. Rudy Gay végre úgy játszott, ahogy az tőle elvárható – mellesleg ilyen rapszodikus játékkal nem lesz 1/1-es – és Boone helyébe ezúttal a padról beszálló Rashad Anderson lépett, így Brown megint társbérletben vezette a segítő kezek klubját.

Eredmények: – Albany 72-59; – Kentucky 87-83

Washington Huskies

Kutyaviadalra készül a Sweet Sixteen. A fővárosi és a Connecticut-béli Husky-k harapós meccsre készülnek. Kevesen hitték, hogy a washingtoni csapat ilyen jó lesz idén Nate Robinson, Tre Simmons és Will Conroy kiválásával. De mégis. És erről nagyrészt a sokoldalú Brandon Roy tehet, aki Romar edző szerint a legjobb játékosa a csapatnak már a 2002-es első meccse óta.
A Utah State legyőzése nem jelentett különösebb problémát. Gyakorlatilag annyi triplát dobtak Roy-ék, hogy nem is kellett a gyűrű közelébe menniük. A vezér megmutatta, hogy miért is mondott róla dicsérő szavakat a coach. Minden szögből, helyzetből és távolságból megbízhatóan célzott és bátran passzolt a kettőzésekből. A végzős Jamaal Williams hathatós segítségnek bizonyul a padról – folytatva ezzel karrierje legjobb idényét. A Fighting Illini ellen megizzadt minden pályára lépő washingtoni. Egy könnyű, már-már az első félidőben megnyert meccset engedtek ki majdnem a kezükből a Husky-k. 14 pontos vezetésnél olyan etapot futott az Illinois, hogy a lila-sárgák szinte állva nézték végig, hogy robog el mellettük a Brown-Augustine expressz. Aztán sikerült felébredni a ”Csipkerózsika-álomból” és a végén büntetőkkel fordították a maguk javára ismét az eredményt. A végjátékban Dee Brown kis híján egálra mentette a mérkőzést, de a tripla nem ment be, így a fővárosiak örülhettek. Roy most főleg a büntetők tekintetében volt parádés, Williams ismételten a legfőbb segítségnek bizonyult, főleg ami a védekezést illeti.

Eredmények: – Utah St 75-61; – Illinois 67-64

George Mason Patriots

2001-es szereplésüket feledtetni akarván, öt év elteltével ismét bejutottak a Madnessre, ahol eddig szépen menetelnek. Öt esztendeje a Maryland csapata megálljt parancsolt nekik azon melegében, most sem a Michigan State, sem a North Carolina nem volt elég, hogy elbánjon velük. Meglepetés a javából.
A Spartans elleni győzelem nagy lélektani előnyhöz juttatta a patriótákat, főleg annak tudatában, hogy nem játszott a meccsen Tony Skinn, az egyik húzóember, aki a konferencia-elődöntőn övön aluli ütést vitt be az ellenfél egyik játékosának. Távollétében Will Thomas erős dupla-duplája, valamint Folarin Campbell hibátlan mezőnyszázaléka (8/8) kellett a győzelemhez. A tankszerű felépítéssel megáldott Jai Lewis is hathatós segítséget jelentett a pálya lerombolásában.
A Tar Heels-t még jóval előrébb rangsorolt csapatnak is nagy fegyvertény legyőzni, nemhogy a 11. kiemeltnek, ők mégis megtették. A UNC annyi hármast (10/30) dobott el, hogy a George Mason csak a szerencséjének köszönheti a győzelmet. No meg a Butler-Campbell hátvédsor második félidei dobóformájának. Lewis ismét elefánt volt a porcelánboltban, de mindenből mutatott egy kicsit, így a hasznossága megkérdőjelezhetetlen. Következő meccsük az Elite Eightért megy és ellenfelük sokkal harmatosabb, mint a csapatok, akiket eddig kétvállra fektettek.

Eredmények: – Michigan St 75-65; UNC – 65-60

Wichita State Shockers

Ők azok, akik évről-évre sorban állnak a March Madness kapujánál, azonban az minden évben becsukódik előttük. Idén ez másképp alakul(t). A fentebb említett Patriots lesz a következő ellenfél, és érdektelen meccs ide, vagy oda, az Elite Eightben is lesz meglepetéscsapat. Ha a Wichita State lesz az, akkor igazi csapatként funkcionáló, egyenieskedéstől mentes egységet láthatunk majd kifutni a pályára.
A Seton Hall lebirkózása kötelező feladatként volt feljegyezve Turgeon mester naptárjában. Nem is lett másképp. Az első félidőt keményen meghajtotta a Shockers és a második játékrészben már hiába futottak a kalózok az eredmény után. Paul Miller, a közelharc jó ismerője és Sean Ogirri, a mesterlövész voltak azok, akik vert seregként küldték haza a Seton Hallt. Braeuer sokoldalú játéka kellemes meglepetés.
PJ Couisnard hibátlan triplavetése (4/4) és munkás, hasznos kosárlabdája elengedhetetlen kelléke volt a Volunteers elleni győzelemnek. A második félidőben 50 pontot szórva, a Shockers nem húzta egyszer sem veszélyesen közel magához a Tennessee-t. Miller és Ogirri ismét dobálgattak, de a Wichita esetében értelmetlen a statisztikákat böngészni – látni kell a meccset, hogy érthetővé váljon az, hogy itt csapat van.

Eredmények: – Seton Hall 86-66; – Tennessee 80-73

Oakland régió

Memphis Tigers

Calipari edző és csapata révbe ért. Az utóbbi évek teljesítményét elnézve a Sweet Sixteenbe való bekerülés igazi siker. Csakúgy, mint nagytestvérénél, a Grizzliesnél, ennél a csapatnál is a kemény védekezés dominál és nyeri sorban a meccseket. Rodney Carney a tökéletes húzóember, idén pedig méltó társa akadt az újonc Shawne Williams személyében. Telepakolva artistákkal indul a memphisi cirkusz, hogy minél mélyebbre ássa magát a March Madnessben.
Az Oral Roberts nem egy világverő csapat. Ennek ékes bizonyítékául szolgál a tigrisek elleni meccs, amelyen megszólalni sem volt idejük. Carney vezetésével már az első félidőben megléptek a memphisiek, hogy többé ne is nézzenek maguk mögé. Mindenki felnőtt a vezértigris mellé. Darius Washington (akit sokan legalább olyan kvalitásokkal megáldott irányítónak tartanak, mint Rajon Rondót és Marcus Williamst) sokoldalú játékával tűnt ki a sorból, míg a két pad közötti erőteljes különbség tovább mélyítette a két csapat közti szakadékot.
A Bucknell sem volt éppen túl kemény dió. Hogy mennyire nem, azt mutatja az összes statisztikai kategória. Carney és Washington ugyan kritikán alul játszott, de még így sem kellett a vereségtől tartaniuk. Előbbit Joey Dorsey segítette ki napszámos-melóval, utóbbit pedig Andre Allen a társak kiszolgálásával. A Tigers drukkerei szinte biztosra vehetik, hogy Elite Eight résztvevők, hiszen a következő ellenfél a MM legnagyobb meglepetését szolgáltató Bradley csapata lesz, akik a Kansas és a Pittsburgh után most több mint valószínű, hogy a memphisi leágazásnál piroslámpát kapnak.

Eredmények: – Oral Roberts 94-78; – Bucknell 72-56

Bradley Braves

Jim Les fiai olyan nagy bravúrt vittek véghez a March Madness-be való bejutással, hogy a szakértők (élükön Dick Vitaléval) azóta is leesett állaikat keresik. A hőstett utoljára 1955-ben sikerült a csapatnak és akárhogy forgatjuk is, az már bizony réges-régen volt. Most pedig, ha már bent vannak, meg sem akarnak állni. A Sweet Sixteennel jónéhány fiatal álma vált valóra.
Az ügyeletes dobógép, Sommerville figyelt arra, hogy a negyedik kalapból kihúzott Kansas már az első félidőben realizálja, hogy itt bizony nem sétagaloppra kell számítaniuk. Patrick O’Bryant a jövő egyik nagy centerreménysége nem fogott ki jó napot, de Will Franklin és Daniel Ruffin egymásnak osztogatta a zsugákat, így a Chalmers-Robinson (a legtöbbet fejlődött NCAA-játékos?) duó hiába sziporkázott.
A Pittsburgh-nek nem volt szerencséje, mert O’Bryant, az óriás medve felébredt téli álmából és ha már ébren volt, akkor le is mészárolta az első útjába kerülő áldozatot. Úgy esett, hogy ez az áldozat néhány párduc volt. Sommerville a tőle megszokott dobálós játékát hozta, O’Bryant pedig közelről brutálisan támadta a palánkot és meg sem állt 28 pontig. Egy végzős, Lawrence Wright volt az, aki tartotta a lelket a csapatban egy majdnem dupla-duplával, amikor a két dobógép leült a padra. Nagyon nehéz lesz a Memphis elleni meccs, de ha már idáig eljutottak, vajon továbbélik-e az álmot a tigrisverembe dobva is?

Eredmények: – Kansas 77-73; – Pittsburgh 72-66

Gonzaga Bulldogs

Adam Morrison a gólkirályi címet már bezsebelte, most magasabb csúcsok felé tör, talán még ódivatú harcsabajusz-csökevényét is megpödri előtte. Morrison már a Xavier elleni nyitómeccsen heroikus teljesítménnyel jelentkezett. Bár a Musketeers legjobb magasembere, Brian Thornton és rutinos irányítója, Dedrick Finn nélkül állt fel, elég keményen küzdött ahhoz, hogy 2 perccel a vége előtt csak Morrison triplájával tudjon fordítani a Gonzaga. Morrison aztán még dobott 4 pontot és végül 35 egységnél állt meg, amivel döntő érdemeket szerzett a továbbjutásban.
A Zags legjobbjának nehezebb dolga volt az Indiana ellen, mert a Hoosiers atlétikus védői végig a nyakán lihegtek, így csak 14 pontig jutott. Segített viszont a 20 pontot és 9 lepattanót jegyző J.P. Batista, aki ezzel szinte pontosan megismételte a szezonátlagait. A Gonzagának szüksége lehet még a gyalogkakukk Derek Raivióra, aki sprintelni nagyon, triplát dobni ihletettebb napjain tud. Ezzel együtt a Gonzagának a Xavier ellen látott Morrisonra lesz szüksége, ha előbb nem, hát a Final Fourban.

Eredmények: – Xavier 79-75, – Indiana 90-80

UCLA Bruins

A két Bruins első fordulóbeli csatájában az esélyesebb kaliforniaiak simán hozták a papírformát, a Pac-10-ben az Év újonca címet megszerző mindenes bedobó, Richard Mbah a Moute 17 ponttal vezette a kiegyensúlyozott UCLA-t.
A kitűnő Alabama ellen már a két húzóembernek, Jordan Farmarnak és Aron Afflalónak is be kellett dobnia magát. Farmar, a jó szemű irányító 5 triplát is bevágott, és a finom kezű Afflalo is tempókból talált be. A UCLA keményen védekező, harcos csapat, igazi nagy sztár nélkül, hasonló együttesek Final Fourba jutásán szokott értetlenkedni a nagyérdemű. Mi nem csodálkoznánk annyira…

Eredmények: – Belmont 78-44, – Alabama 62-59

Minneapolis régió

Villanova Wildcats

A Naismith-díjra (az ország legértékesebb játékosának járó cím) felterjesztett Allan Ray szemsérülése miatt kihagyja a soron következő összecsapást, de Jay Wright edző még így sem kell, hogy kardjába dőljön, hiszen a szemet gyönyörködtető small-ballt játszó csapatból három muskétás biztosan megtesz majd mindent azért, hogy a vadmacskák ”D’Artagnan” nélkül is zökkenőmentesen vegyék az akadályokat.
A Monmouth ellen nem egészen ment úgy a játék, ahogy azt szerették volna, de az első félidei remek védekezésüknek (a Hawks csupán 16 pontig jutott) köszönhetően nem kellett, hogy meghaljanak a pályán a győzelemért. Foye és Ray repítették a szekeret összesen 36 pontot szórva, míg a gárda ”centere”, a 205 centi magas Sheridan bőszen gyűjtögette a gyűrűről lecsorgó labdákat.
A vadmacskák harcát is megnyerték. A karmoló-harapó Shakur-Adams backcourt ellen Foyé és Ray egy híján 50 pontot hajított (mindketten négy-négy triplával közte) és ismét Sheridan volt az elsőszámú hadsegéd, aki kiváló százalékkal célzott és mindössze egy dobást rontva jutott 16 pontig. Ray két büntetőjével 4 pontosra hízott a különbség az utolsó 10 másodpercre, de ennyi idő alatt Marcus Williamsnek már csak egy halvány triplakísérletre futotta. Hogy a Smith-Dudley-Marshall díjbirkózó hármas vezette Boston ellen elég lesz a távoli bombázás, azt nem tudni. Mindenesetre a közelharcot nem javasolják sem a háziorvosaik, sem a gyógyszerészeik.

Eredmények: – Manmouth 58-45; – Arizona 82-78

Boston College

A távoli Utah-ba szakadt bostoni szurkolókra frászt hozta a kedvenc csapatuk. Hiába játszott kiválóan a Boston College, az emberfeletti teljesítményt nyújtó Pacific kétszeri hosszabbításra kényszerítette Dudley-ékat. Craig Smith 25 ponttal és 13 lepattanóval, Jared Dudley 23 ponttal és 5 gólpasszal tettea dolgát, míg Louis Hinnant a March Madnessre is átmenteni látszik az ACC rájátszásában mutatott formáját.
Ugyanez a trió intézte el viszonylag sima meccsen a Montanát, sőt most a cserepadról Tyrese Rice is a helyére küldött négy triplát. Az Eaglesnek a Villanova ellen sincs félnivalója, Craig Smith feltartóztatására egy páncéloshadosztály is kevés, a Villanova pedig ezen a téren csak néhány zötyögős harci szekeret tud felmutatni.

Eredmények: – Pacific 88-76, Montana 69-56

Florida Gators

Nagy lendülettel lódult neki a Florida a March Madnessnek, a floridai Jacksonville-ben lényegében hazai közönség előtt két ellenfelüket is elsöpörték az útból. A nyitófordulóban szinte fel sem tűnt, hogy Taurean Greennek milyen gyengén ment, kisebb meglepetésre a passzolási teendőket a két magasember, Horford és Noah vette át, ketten együtt 12 asszisztot jegyeztek.
A Wisconsin-Milwaukee elkalapálásában Brewernek jutott a főszerep, 23 pontjából 15-öt ért el triplából. A Florida nagyon tehetséges játékoskerete azonban az eddigi két meccset igazából csak önbizalomnövelő bemelegítésnek tekintheti, nekik igazából a Georgetown ellen kezdődik a márciusi őrület.

Eredmények: – South Alabama 76-50, Wisconsin-Milwaukee 82-60

Georgetown Hoyas

Nyögvenyelősen jutott túl az első akadályon a Hoyas, a Northern Iowa szívósan küzdött és a Georgetown nehezen viselte, hogy két legjobb bedobója, Green és Bowman egyaránt betlizik. Szerencséjükre a Georgetown remek centeriskolájának (Ewing, Mourning, Mutombo) legfrissebb terméke, Roy Hibbert kitett magáért, csapata elsősorban az ő 17 pontjának és 9 lepattanójának köszönhette, hogy készülhetett az Ohio State elleni rangadóra.
Ott aztán John Thompson edzőre még a papája is büszke lett volna, ugyanis a Hoyas nemcsak remekül védekezett és lélegzetvételnyi helyet sem hagyott az Ohio State kitűnő tripladobóinak, hanem támadásban is hallatlanul érett és okos játékot mutattak. Az ismét brillírozó Hibbert (20 pont, 14 lepattanó, 3 blokk) mellé ezúttal Green is felnőtt (19 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz) és a dobógép Ashanti Cook is 17 pontot suhintott. A torna eddigi talán legérdekesebb összecsapását láthatjuk majd a Florida ellen, a ponterős, látványos kosárlabdát játszó Gators és a higgadtan támadó, keményen védekező Hoyas akár emlékezetes klasszikussal is megajándékozhatja a nézőket.

Eredmények: – Northern Iowa 54-49, Ohio State 70-52

Atlanta régió

Duke Blue Devils

A Devils meggyőző alapszakaszt követően abszolút favoritként vágott neki a márciusi őrület erőltetett menetének. Első körben ráhangolásképpen, a gyengébb konferenciából (Southwestern Athletic) érkező Southernnel mérkőzött meg. Akik izzadságszagú, véres küzdelmet vártak, azoknak gyorsan csalódniuk kellett. Amíg JJ Redick (29 pont) távolról bombázta szét a szelíd jaguárokat, addig Shelden Williams (29 pont, 18 lepattanó) a festékben képviselte csapata érdekeit. Az „ördögi kettős” 58 pontot rámolt be ellenfelük megtépázott kosarába, s különösebb megerőltetés nélkül tolták a második körbe csapatukat.
A soron következő George Washington már rágósabb falatnak ígérkezett, ám a jól muzsikáló kiegészítő emberek (Josh McRoberts 14 pont, 13 lepattanó, Greg Paulus 10 pont, 6 gólpassz) – masszív alapot biztosítva a dupla-duplázó Williamsnek (17 pont, 14 lepattanó, 7 blokk), illetve Redicknek (20 pont)- egy félidő alatt dűlőre jutottak. A döntés értelmében Coach K fiai már a regionális elődöntőre tárazzák fegyvereiket, s földindulásnak kéne bekövetkeznie, hogy a játék minden elemében csúcsközelben teljesítő Duke ne mészárolja le az LSU-t.

Eredmények: – Southern 70-54; – George Washington 74-61

LSU Tigers

Minden adott Louisianában egy sikeres csapat kialakulására. Nagydarab, megkerülhetetlen center (Glen Davis), energiától pattanásig feszülő erőcsatár (Tyrus Thomas), hasznos mezőnyember (Tasmin Mitchell) és egy villámkezű irányító (Darell Mitchell). A tehetséges keretnek köszönhetően bármely ellenfélre veszélyt jelenthetnek, ám az ifjonti hév (tapasztalatlanság?) gyakran elragadja őket, és ugyanazzal a lendülettel képesek bárki ellen meginogni.
Hasonló módon lehetne összefoglalni az eddigi szereplésüket a March Madnessen is: lagymatag első játékrész, majd letaglózó második az Iona ellen. A kezdeti lámpalázat leküzdve, Davis (22 pont, 13 lepattanó) iránymutatásával, illetve D. Mitchell közreműködésével támadójátékban, és még inkább védekezésben atomjaira zilálták az összecsapásnak meglepő intenzitással nekirugaszkodó Gaels-t, s végül játszi könnyedséggel masíroztak a második körbe.
Oda, ahol eredményes, ám rengeteg hibával kosarazó Texas A&M várt rájuk. A mérkőzés favoritjai ugyan a tigrisek voltak, de a pontatlan offenzíva a szakadék szélére sodorta őket. Egyedül D. Mitchell (3,9 másodperccel a dudaszó előtt vágta be a győztes trojkát ) higgadtságának köszönhető, hogy ma hajnalban már a Duke elleni konferencia elődöntőre készülhetnek. Egy biztos, ez idáig Fortuna asszonya teljes mellszélességgel az LSU mellett állt, ám félő, hogy a Devils ellen még ez is kevés lesz.

Eredmények: – Iona 80-64; – Texas A&M 58-57

West Virginia Mountaineers

Alacsony szerkezet ide, centerhiány oda, a Mountaineers öles léptekkel halad előre az Atlanta régióban. A csapaton belüli vasfegyelméről ismert West Virginia nem túl közönségbarát összecsapáson fektette két vállra a Southern Illinoist, mindezt úgy, hogy egyetlen játékosuk lépte át a tíz pontos határt (Kevin Pittsnogle). A második körben az Iowa kiverésével méretes meglepetést okozó Northwestern St.-tel néztek farkasszemet, de a démonok fellángolása tiszavirág életűnek bizonyult. Mike Gansey (11 pont, 12 lepattanó) kimagasló mezőnymunkájának, illetve a hasznos szárnysegédek közreműködésének hála, már az első felvonásban eldöntötték a meccset. A demoralizáló vereség elkerülését egyedül annak köszönhette a Northwestern, hogy a második félidőben már csak szúrólángon üzemeltek az alpinisták. A kímélő üzemmódról azonban szó sem lehet a Texas ellen, mert Aldridge-ék fékentartásához a legmagasabb fordulatszámon kell pörögnie a West Virginia motorjának.

Eredmények: – Southern Illinois 64-46; – Northwestern St. 67-54

Texas Longhorns

Felemás érzések keríthetik hatalmába Texas elsőszámú csapatának rajongóit. A nagyszerű idénykezdést követően, egyre inkább körvonalazódni látszik az a megállapítás, miszerint a Longhorns a kötelező győzelmek behúzása mellett, csak elvétve képes egy-egy nagyobb csapat skalpjának levadászására. Erre, a szerintük téves helyzetjelentésre szerettek volna csattanós választ adni a March Madness első két körében.
Bemelegítésként, a szinte sehol nem jegyzett Ivy konferencia éllovasát próbálták elporolni. De a nagy akarás nyögésbe torkollott, mert LaMarcus Aldridge-nak (19 pont, 10 lepattanó) és PJ Tuckernek (17 pont, 12 lepattanó) – megfelelő segéderő hiányában- csak nagy nehézségek árán sikerült legyűrni a vérszemet kapó Pennsylvaniát.
Két nappal később, a jóval komolyabb erőt képviselő North Carolina State próbálta útjukat állni. Ám a megbízható Tucker-Aldridge (együtt: 27 pont, 19 lepattanó) duó mellett Daniel Gibson (17 pont, 6 gólpassz) és AJ Abrams (16 pont) is csatasorba állt. A többpólusú támadójátéknak köszönhetően könnyűszerrel intézték el a többre hivatott Wolfpack-et. A lendületbejött Texas soron következő ellenfele a West Virginia lesz, ahol a győzelem elérése főként azon áll vagy bukik, hogy a krónikus centerhiányban szenvedő Mountaineers ellen mennyire képesek kihasználni palánk alatti erőfölényüket. Eredmények: – Pennsylvania 60-52; – North Carolina St. 75-54

Szerző: Halász Csaba – Molnár Ádám – Szakály Máté

Dátum: 2006. 03. 23. 21:44