Missing image

Egy darabka Toronto Magyarországon

Poor man’s NBA:
Ubique bone est, sed optimum est domi esse. (Mindenütt jó, de legjobb otthon.)

Ugyan a méretes Jumbotron helyett a (hangyányival kisebb) monitorom teszi követhetővé a Raptorok highlightjait és a tükörsima parketta helyett is szürke padlószőnyeg szomorkodik a szobám alján, azért néhanapján (hála neked www.streamtvnow.com) beköltözik egy darabka Air Canada Centre a szobámba, ahol az ajtóra erősített minipalánk inkább a papírra, mint a plexire hajaz. Ahol a szőnyegre nincs felfestve a trapéz, és a jumpshot maximális távolsága is csak 10-foot (az ennél távolabbi merész fade-away-ek már a féltve őrzött portugál import Graham’s – a név kötelez – borom és a Maraska Sljivovica szilvapálinkám épségét veszélyeztetnék), ott a Raptors Replica Alternate Chris Bosh mezt viselő srác legalább úgy veri meg önnön magát himself-on-one, mint 3 évvel fiatalabb társa a legtöbb rajta védekező magasembert, legalább olyan szépeket zsákol a 190 centis gyűrűre, mint az ifjú Raptor-főnök, csak a nem egészen 8 centi átmérőjű labda vezetése jelent állandó jelleggel megoldhatatlan feladatot számára..

Csapatismertető saját szájíz szerint:
Boni amici multum diligenndi sunt. (A jóbarátokat nagyon kell szeretni.)

Hajnal. Egy óra. Rongyosra nézett – kövér, amerikai apukáknak szóló – Ford reklám és még egy Miller’s hirdetés is bekerül a TSN csatorna műsorába. Hiába no: pénz beszél. A Raptorok 2005/06-os, közröhej tárgyaként kezelt TV-intrója kicsit elbizonytalanít – talán ez csak tréfa, vagy csak egy újraforgatott Jay-Z klip – de hisz akkor ez nem is a torontói csapat? Aztán feltűnik Matt Bonner és Loren Woods, mint a kanadai Defekt Duó, és már tudom, hogy én vagyok a hülye és még véletlenül sem a tükör görbe. Chuck “Are you kiddin’ me?” Swirsky, az igazi Rap-torok becsekkol és jön a felkonf. A szomszédok már-már hozzászoknak a felvezetés során – a konferansziéval együtt – harsogott öt névhez. Más kérdés, hogy valószínűleg sikítófrászt kapva menekülnének, ha a “Morris” és a “Peterson” szavakat máshol és máskor hallanák, hiszen ezek – ha lehet – még hangosabban szólalnak meg a beharangozás alatt.

Szösszenetek apróbb kommentekkel kiegészítve::
Spectatum veniunt, ut spectentur et ipsae. (Nézelődnek, hogy őket is megnézzék.)

Bonner kezd Joey helyett. (Mitchell és Bonner: Szerelem első látásra)
Megjegyzem, kár volt beállítani. Már az első egy percben többet ártott, mint Joey egy negyed alatt tenné… Pontosan azt csináljuk, amit tegnap. Nem védekezünk és ez megint a Philly megugrásához vezet.
Rossz nézni, amit csinálunk…
Eddig egy az egyben ugyanaz, mint az előző meccsen. Dobálunk ész nélkül… Korvert a nála jó egy fejjel kisebb James fogja. Nincs felépített támadás… Kapkodunk
(meccseleji predesztináció, amelyről általában már egypontos hátránynál ordít a “ma megint kikapunk” attitűd).

Az Air Canada Centre-t lassan katasztrófa sújtotta területté nyilváníthatjuk. Nehogy csúnyább első negyedet produkáljunk a tegnapinál… (ha a rossz játék folytatódik, akkor előkerül a nyugtatós üveg és végszükség esetére az ásó is).

Jelentem Iverson begyűjtötte a 17000. pontját is. Ha így haladunk, ma este megdobja a 18000-diket is.

Nem kéne külső segítség a Sixersnek ehhez a Torontóhoz, a bíró mégis beáll hatodik embernek. Ha a “Kicsihez” hozzáér valaki, akkor jön apu szürke uniformisban és odasegíti a büntivonalra, a rosszfiút pedig, aki hiába sír-rí, hogy ő bizony nem csinált vele semmit megbünteti, merthogy a kisebb hanyattesik (megjegyzem még akkor is dobna egy hátast, ha a pálya szélén álldogáló Chris Bosh mezes kislány sikítana egyet…)
És megint a bírók… Joey betör, a kisminkelt modellfiú eléáll és a kosár érvénytelen, mert Kyle – aki akár I’m gay feliratú pólóban is játszhatna – rúzsa elkenődik a kis arcán
(a bírók általában központi témának számítanak és természetesen kell valaki az ellen soraiból is, hogy ne a saját csapatomat kelljen leszólni).

És pályára lép pitbull-arcú Darrick is!
Dehát ennek az embernek nagyobb a tokája, mint Charles Barkley-nak..

Mike ellenállhatatlanul játszik. Ő cipeli a hátán a csapatot (ritka mikor azt szeretem, akit utálok).
Az “official timeout” közben a kameramann figyelmét a tribünön ülő csini lány köti le, aki mellesleg sört iszogat és egy hosszú, piros…ööö…valamit fogdos. Engem inkább Martin statjai érdekelnek. 1 perc, egy steal. Star in the making?
Pitbull megszerezte első pontját. És a védekezése fenomenális. Egészen újszerű, felugrom és szétdobom kezem-lábam technika Ivy minden crossoverénél.
(Martint nem lehet nem elővenni sokadszorra is).

Araujo a pályán. Ő is inkább az áruló Moonlight bárjában vállalna állást. Így kopaszon, szénné tetoválva és szarrá gyúrva testhezálló lenne. Bár ott nem fizetnek annyit két pofonért, mint itt ugyanezért. Csakhát ott az a fő munkakör…

Érzi Mitchell is, hogy a szépen alakuló Bosh-t mikor kell lehozni. Amikor jönnénk fel. Na nem baj, majd újra megpróbáljuk a harmadik negyedben, hátha akkor sikerül az öngyilkosság.

Rose unott arccal tesped a padon. Az első negyed ötödik percében leült. Azóta mintha odaragasztották volna. Valaki dobja már meg egy Miller’sszel.

Félidő előtt a jó öreg Darrick még elengedett egy lezser buzzer-beatert, hogy 10 pontra mentse a különbséget. Ja és nem mellesleg beszedett egy technikait is. Reszkess Ron, reszkess Rasheed!(Martin visszavág.)

Aranyos ez az Ivy.
A Philly pad mögött ült egy Iverson mezes srác, AI fogta magát, levette a cipőit és odaadta a gyereknek, csak úgy spontán. Nesze neked ajándék. Már nem is a meccset mutatják – inkább a figurát, ahogy fotóztatja magát és örömködik.
(Egy cipőben az ellenséggel – ez már a vég.)

Villa hármasával egálra hoztuk. Csak a jó forma tartson ki a végéig. James a legjobb, de most felnő hozzá a csapat is. Rose kerékkötő. (Ez már a reményvesztettség árnyékából előbújó hurráoptimizmus – hogy erről a meccsről miért nem született több komment? Találgatni lehet, de nem érdemes…)

Felálltunk a padlóról Atlantában!!!

Araujo új beceneve lehetne mondjuk barázdabillegető. A felszántott fejű Harringtont úgy nyomta palacsintává, ahogy kell. James meg már két labdával sem tudna elégszer a kosárra dobni… (negatív felhang érződhet – csak 20 pontos előny tesz elégedetté).

Rose egyre furább. A szezon elején látott unott arcot felváltotta egy borzalmasan elszánt arc. Lehet, hogy már most bekapott egy Miller’s-t?
Chris hihetetlen gyengén játszik az első negyedben. Rendre kihelyezkedik a triplavonal közelébe. Ami azért valljuk meg – neki nem lövőtáv.

Babs néhány keményen bepipázott nigger társaságában nézi a meccset, akiket azért hívtak, hogy dolgozzák meg azt a hédert feszítővassal, hegesztőpisztollyal. Sajnos ebből csak a nigger igaz, de jól hangzott. (Felhasznált irodalom: Ponyvaregény)
Matt Bonner top10-es jelenete is megvolt mára. A veterán zsákológép újra ékesen bizonyította, hogy még nem rozsdásak az ízületei. Hatalmas tömés, back to school(remélem nincs olyan, aki nem tudja, hogy Red Rocketünk középiskolában zsákolóversenyt nyert),feel the powa’! Mitchelltől érkezett is a jutalom: pops…azaz buksisimogatás.

Dunkfest! Rose is bemutatta, hogy kiszolgált NBA-bakaként, hogy lehet meghúzni helyből, két lábról a gyűrűt!
Eric, a harcos is a pályán. Mindjárt be is mutatkozik egy lay-uppal, majd próbál kárt tenni a Hawks palánkvédő burkolatában.

Eric tovább pusztít. Szélvészként zsákolt egy elemi erejűt – szinte felhúzta a törölközőlengető-különítményünket a padról. Nem tudom eldönteni, hogy Rose és James Ericnek örülnek- e ennyire, vagy még mindig Childress fogyatékos büntetődobási technikáján röhögnek olyan jóízűen.
Az utolsó atlantai támadásnál Eric, a viking megpróbált védekezni a nagy mongoloid troll ellen, de az büntetett. Zaza kán…
(bocs Atlanta-részleg, eufória és meccsláz – gyógyíthatatlan.)

Olyan bután jöttünk ki a második félidőre… Tuti, hogy Mitchell beszélte tele a fejüket (ez Nobel-díjas megállapítás – általában az edző beszéli tele a játékosok fejét a szünetben).
Bírók kicsit megbotlottak agyban… (AirC vs. bírók: második rész).
Chris többet áll a büntetővonalon, mint Shaq fénykorában.
Eszméletlen, hogy megint mekkora feltámadást produkáltunk!
GET THE UMBRELLAS!!!
(Chuck Swirsky minden este élményszámba megy.)
Triplaeső hullott Atlantában.
Az emlékezetes Nets elleni meccsről egy pillanat:
Veritas odium parit! (Az igazság gyűlöletet szül!)

Murray élete meccsét gurítja. Nálunk 3 év alatt nem dobott 5 pontot.
(A többit nem emlegetem, ha nem muszáj.)

“Álmaimban Amerika visszainteget”:
Sic itur ad astra. (Így jutunk el a csillagokig.)

A meccsek végeztével a szerző bedől az ágyba és elalvás előtt még gondolatban beleharap abba az ingyen pizzába, amit az ACC közönsége egyfajta jutalomként kap, ha a csapat 100 pont fölé jut az adott mérkőzésen, majd visszaidézve a legszebb mozzanatokat, várja, hogy új nap virradjon és jöjjön az újabb meccs, jöjjenek a barátai, Chris, Pape, Mo és a többiek. Ez egyfajta drog. Ellenszere nincsen és köztetek/köztünk NBA-függők között a csoportterápia is a túladagolásról szól. Kinek a Toronto jelenti a ”cuccot”, kinek nem. Rengetegen vannak közületek, akik ugyanígy éjszakáznak napról-napra, és eufórikus USA-túrán vesznek részt, hogy a végén azzal a jóleső érzéssel aludjatok el, hogy a Csapat győzött. De még ha a vesztes alakulatért is szorít (nekem ebből a ”feelingből” bőven kijut) valaki, bosszankodás helyett idézze maga elé mindannyiunk kedvenc mondatát, amit már legszebb álmunkból felriasztva is fújunk, mert a kosárlabda szeretete bennünk él: I LOVE THIS GAME!

Szerző: Molnár Ádám

Dátum: 2006. 02. 03. 20:31