Ami nekünk egy Fórumkosár2, a Chuck Norrisnak egy laza szombat. Elöljáróban szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akiket esetleg direktben vagy csupán utalás formájában sért bármely észrevételem ezen kis írásban. így nem kell 3 soronként bocsánatot kérni. Ja, és bocs amiatt is, hogy a Nets-csapat tagjaként, kicsit többet írok ebbõl a szemszögbõl, mint mondjuk ha a Lakers-csapat tagjaként firkálnék. Pedig ha hiszitek, ha nem, nagyon szerettem volna ott csapattag lenni. De hiába a nagy 8-as a hátamon, nem jött össze. (Nyugi, túlélem…)

Gyülekezõ

8:40, Szentlélek tér, 34-es busz megálló, Nets-es gatyák, fiatalság, senkit sem ismerek arcról. Fórumkosár-brigád?- kérdem, a válasz heves bólogatás. Remek, sínen vagyok. átveszem a mezemet, zseniális a cucc. Megkezdõdik a laza csevely, VB, Mikki Moore, Ratner, Sofokles, továbbá Attis elsüti: „Vagy inkább most ne beszéljünk kosárlabdáról?” Közben a festõi szépségű Római-fürdõn keresztülsuhanva, megcsodálván a neoburzsoázia gagyieklektikus épíntészetét (kis torony, rózsaszínn vakolat), hipp-hopp, megérkezünk, leszállunk…egy megállóval késõbb. Vagy elõbb? Helyismeret rulez, de semmi gond, megyünk emlékezetbõl. Visszafelé. Hamarosan feltűnik az iskolaudvar, mely látványát a hangja jócskán megelõzi, gyakorlatilag nagyon debilnek kell ahhoz lenni, hogy az ember eltévessze a dolgot.

Alapszakasz

A Fancsapat pólókat idejében felkaptuk, a pózõrködés, és a hatásos bevonulás már jól megy. Csak így tovább. Sok jó ember, nagy helyen is jól elfér, a zene iszonyat profi, még afelett is szemet bírok hunyni, hogy rap, ráadásul ehhez fogható hangfalakkal utoljára júl.14.-én találkoztam Párizsban, a Mars-mezõn. (Na jó, azok kicsit nagyobbak voltak, kb mint egy 5 emeletes ház, de azért értitek.) A DJ-köré sáncként húzott kartonos nyári szélvédõmosó-hegyektõl kissé megrettenek, elvégre minek ez ide, de persze kiderül, hogy ásványvínz. Nagy grat az ötletért! Merthogy (zárójelesen) az idõ rendkívül kegyes, igazi nyárutó, talán még melegebb is. Esõnek, viharnak semmi jele.

Már el is kezdõdött az elsõ összecsapás, biztos izgalmas és jó találkozó, sajnos gõzöm sincs, merthogy meccsnézés helyett a hátakon található nevekhez próbálok arcokat társítani. Tisztára, mint egy vakrandi. Megállapíntom, hogy minél nagyobb szája van valakinek a fórumon, annál nagyobb csirke az életben. Node nem rendelkezhet mindenki olyan adoniszi testtel, mint jómagam.
Aztán a nap elsõ dilemmája: árnyék és szúnyogok, vagy nap és meleg. Az elsõt választjuk, a rovarok legnagyobb örömére. Késõbb az élõvilágot szárnyas hangyák is gazdagítják, idézek: „A faunára nem lehet panasz.”
Közben megérkezett (nagy örömömre) Bazska, akivel végre megoszthattam Tim Duncanról alkotott véleményemet. De nicsak, mi jövünk, házi rangadó: Knicks-Nets. Táskákba gyorsan bepakolni, és hajrá. (Megragadnám az alkalmat, hogy kifejezzem az örömömet: legjobb tudomásom szerint senkinek semmije nem tűnt el, pedig a nézõk háta mögött halomban hevertek a gazdátlan táskák, benne tárca, mobil, stb. A mai világban sajnos már ez is emlíntést érdemel.)

A meccsrõl annyit, hogy kezdõcenterként nem alkottam maradandót, miután mások számára is kiderült, hogy a dobótechnikámon kívül talán csak az állóképességem és a gyorsaságom szorul még inkább fejlesztésre. így 5 perc játék után, vörös fejjel, izzadva-lihegve gyarapítottam a törülközõlengetõink táborát, arra viszont legalább nem volt panasz. A szomszédvár derekasan küzdött, és jól játszott, de ezt a végeredmény nem tükrözte, tekintve hogy nyertünk.

Két meccs között csoportképek is készültek ám, ahol a fényképész AirC-t megörvendeztettem azzal a fülessel, miszerint Carter azt nyilatkozta „valahol”, hogy szeretne Torontóból visszavonulni, mire õ a rendkívül cizellált „jön ám a kurva annyát” félmondattal reagált. Sic.
Míg KisLöszös fesztiválként értelmezve a fórumkosarat, egy fa tövében henteregve pusztította a célzósört, addig a többi csapattaggal kielemeztünk olyan fontos kérdéseket, hogy miért gyengébb a mostani Nets Carterrel, mint a régi Martinnal, illetve hogy ki a jobb európai center, Divac vagy Sabonis, továbbá felmerült, hogy Moore helyett nem lett volna-e jobb Sitku Ernõt szerzõdtetni, elvégre õ két labdával is tud zsákolni. Hmmmm….

A csoportelsõségünk útjában a következõ ellenfél a Philly volt, de nem sokáig. Nem találták az ellenszerét a kifinomult labdaszerzés-gyorsindíntás, vagy a labdaszerzés-tökölés-betörés játékunknak. Hátradõlve várhattuk tehát a PO-t, már aki, ugyanis én felkerestem a kisboltot. Legyen elég annyi, hogy odafelé 5-ször annyit sétáltam, mint visszafelé. De így sem maradtam le az alapszakasz számomra nézõként legemlékezetesebb meccsérõl, a LakersB-Szerkesztõség derbirõl, amit én nagyon aranyosan Gyerekek-Dagadtak (csak kerüljünk össze legközelebb a Netsszel – a szerkesztõség) meccsnek tituláltam. Az emlékezetesség oka az elsõ negyedben mutatott meglepetés-játék, amivel a Gyerekek elõrukkoltak. Aztán a Dagadtak helyreállították a papínrformát, de ez így volt szép.

All-Star meccs

Mindenki (köztük az én) legnagyobb meglepetésére a szakmai stáb engem nevezett a gálára. Mondván: pihentetik a kezdõket a rájátszásra. Mondom: azért cinkelésnek se rossz. Mindenesetre a pózõrködést vállalom, a többi meg úgyis mindegy, elvégre gála. No igen, a védekezés, amit mi jótékonyan feladtunk, az ellen nem annyira, érdekes módon a legszebb zsákok mégis keleten születtek. A legemlékezetesebb pillanat számomra, mikor egy csere után rendkínvül érdeklõdõen megkérdeztem Makit, hogy megvannak-e a hörcsögei. Az értetlen arckifejezés okára csak kb. fél óra elteltével kaptam választ, mikor beugrott, hogy a hörcsögös sztori dömebácsitól származik…Tényleg Döme, a hörcsögök jól vannak?

Rájátszás

Az eredményekkel és a statisztikákkal nem terhelnék senkit, vannak elegen a fórumon, akiket ez lázba hoz. Amit viszont kiemelnék, az a játék képében végbemenõ változás. Helyenként elszabadultak az indulatok, (na nem durván), mentek a kiabálások úgy csapaton belül, mint a padosok részérõl, hajtott mindenki, mint a disznó…szóval látszott, hogy az egyenes kiesés bizony már nem babra megy, és hogy mostantól senkit nem érdekel az ezüst.
Az elsõ körben az Orlandót kaptuk, és bizony félidõben 8 pontos elõnnyel fordultak. ám ekkor jött a Nets-futás, no meg KisLöszös 4-bõl 3 triplája (szaaaaar), meg persze a fault volt, nem volt fault, be kell mondani, stb. 100 szónak is egy a vége: nyertünk, méghozzá szoros és jó meccsen. és a meccs után még azt is megtudtuk, hogy „a védekezéskor a labdát kell ütni, nem az embert”. Ma sem keltünk hiába. Mindenképpen méltatnom kell továbbá a szintén izgalmas és parádés LakersA-Houston mérkõzést, ami nem kevesebb, mint 3 hosszabbítást hozott, és Lakers gyõzelmet. Felvetett a meccs különbözõ faulttal, támadóidõvel, óramegállítással kapcsolatos javaslatokat…na majd a FK3-on. Ja, és nem feledkeznék el a 2. hosszabbítás után felvetõdött ötletekrõl sem, miszerint: aranykosár, 11-esek, dobjatok fel pénzt, ki érdemli meg jobban, valaki adja már fel, stb. Lám, lám, a közönség türelme végtelen.
A hirtelen jött zenei változatosság (prodigy) sem kárpótolta a Nets gárdáját, mikoron Yellowkicsi6os lelécelt tõlünk, ezzel egyben elvitte hagymázos bajnoki ábrándjainkat is a tarsolyában, persze a megérdemelt DPY-cínmével együtt. így futottunk neki a konferencia döntõnek, melyben az Atlanta igencsak precínzen kiszámolt rosterével kerültünk szembe. Sajnos bitang jól játszottak, nekünk meg befalazódott a gyűrű, de a félidõ végén utolérte õket a baj: egyik játékosuk lesérült. (Sportszerűségünkre jellemzõ, hogy csapatunk húzóembere, blaci is megtette ugyanezt a szívességet az ellennek, értsd: õ is kidõlt.) Szerencsére az Atlantába akadt jelentkezõ, aki pótolni igyekezett, de mindenesetre ilyen ad hoc csapattal is meggyõzõen nyertek. Nagy grat nekik is, a döntõben is derekasan helytálltak, ilyen kevesen, na szóval…nem volt szégyen kikapni. De nem volt öröm se.

A bronzmeccs nem váratott sokáig magára: laza viccelõdés keretein belül mindkét csapat elkomolytalankodta az elsõ félidõt, nekem bosszantóan sokat kellett játszanom, bár nem voltam igazán rossz. öröm volt Laczeeval center-center ellenit játszani, bár sose tudtam, mi a rosszabb: ha mögöttem van vagy ha elõttem. Akkor fejeztem be az FK2-n való aktív szereplést, mikor egy Lakers támadásnál egy a kettõvel maradtam a palánkunk alatt, velem szemben egy szöszi, fiatalka gyermek (bocs, de nem tudom a nikkjét) spurizik a labdával, mellette egy nagyobbforma ember. Mondom, tutira leadja, az nem lehet, hogy át akar dobni. Kihesszelek ügyesen az üres támadó felé, erre egy gyors csel, és átdob, no meg be is megy. Ez volt az a pont, amikor az önérzetem végzetes csorbát szenvedett, és Mánó kollégát egy határozott „nyomás” felszólítással játékba küldtem magam helyett. Mindenesetre a vége már ennek is szoros lett, igazán nyerhettünk volna, de ne legyek telhetetlen. Lekerült a balkezes fehér kesztyű, kezdõdött a takarítás.

A Döntõ

Sorry, de nem nagyon néztem. A csapattagjaimat oktattam a közönséges házi légy alternatív felhasználási módozataira, de ennek ismertetésétõl ehelyütt eltekintenék. Bizonyára parádés meccs lehetett, ahol feltételezhetõleg megérdemelten nyert a Twolves csapata, ezzel megvédve bajnoki cínmüket. Kaptak kupát, meg érmet, meg mindent. Vándorkupa, szóval lehet rá pályázni… Amúgy a bajnokokról csak egy szubjektívum: elkaptam egy olyan félmondatot, miszerint „jók, jók, meg ott vannak tudásban, kondíncióban meg csapatjátékban, de valahogy hiányzik belõlük a lelkesedés, a tűz…” és tényleg, túl heves érzelmeket nem nagyon kaptam el egyikõjük arcán sem, pedig ez elsõsorban tényleg csak egy játék, méghozzá jó játék. De mondom, ez csak magánvélemény.

összegzés

Naggyon jó buli volt, nagyon vártam, ezer köszönet mindenkinek, a szervezõknek, a csapatkapitányoknak, és a „legutolsó” vízhordó playáknak is, akik tiszteletüket tették. A sérülteknek meg jobbulást, összekapni ám magukat a FK3-ra! Ami nem volt, pedig vártam:

-ananászlé
-közös libák õrzése
-„tejbe mártott kifli is lehetett volna” vetélkedõ
-ki a jobb viták: Garnett vs Duncan
Bryant vs Wade
Bryant vs akárki
Gyurcsány vs Orbán

Hiányosságok, problémák:

-belógó faág, melyet a Fórumkosár Természetjáró Szakosztálya próbált likvidálni
-szúnyogok (felelõst!!!!)
-klikkesedés
-bíráskodás, idõmérõ, bla-bla-bla.

Volt viszont:

-tiszta játék
-hóka-móka kacagás

Mi kell még?

Szerző: Galambos László

Dátum: 2006. 09. 03. 11:17