Távozott: Will Bynum (Maccabi Tel-Aviv), Calbert Cheaney, Derek Fisher (Utah), Chris Taft

Chris Mullin az idei nyarat is a hagyományoknak megfelelően kezdte és draftolta azt a Patrick O’Bryantet, akinek jó esélye van folytatni a Warriors Todd Fuller és Adonal Foyle fémjelezte „dicső”centertradícióit. Aztán viszont az egykori körmönfont dobógépet megszállta a jó szellem és két szolid húzással jelentkezett. Először is annulálta menedzseri ténykedésének első nagy balfogását és mormon jegyestanfolyamra küldte Derek Fishert, majd szerződtette edzőnek Don Nelsont.
A lassan hetven felé közeledő mester a hírek szerint mit sem vesztett dinamizmusából, és ha valakinek, neki van esélye rá, hogy a sok pontorientált játékosból ütőképes csapatot kovácsoljon. Nelson már neki is állt, hogy a Dallasban tökélyre fejlesztett „rohanj és tüzelj” taktikát a Warriors játékosoknak is megtanítsa, ennek következtében az eddig inkább alulteljesítő Dunleavy máris a kezdő erőcsatár poszton találta magát, míg a tehetséges Diogu még a WC-n is az új figurákat tanulja, egyelőre nem sok sikerrel. Nelsonnak nem lesz nehéz dolga, hogy elődje, Mike Montgomery csetlését-botlását feledtesse, ahhoz viszont fel kell kötnie a gatyáját, hogy csapatát a play-offba vezesse. Ehhez szüksége lesz az újra egészségesnek látszó Baron Davis legjobb arcára, az ismét bizakodó oaklandi drukkerek támogatására, Troy Murhy orrtörésének gyors gyógyulására, valamint némi szerencsére.

Várható kezdőcsapat: Baron Davis / Jason Richardson / Mickael Pietrus / Mike Dunleavy / Troy Murphy

Távozott: Walter McCarty, Vladimir Radmanovic (LA Lakers)

Fennállása legjobb szezonját zárta a Clippers, és ha nincs Raja Bell, még csattanósabb választ adhattak volna az évtizedek óta rajtuk élcelődőknek.
Erős csapathoz méltón Dunleavy-ék nem forgatták fel a keretet, a kissé egyoldalú Radmanovicot Tim Thomasszal pótolták, szerződést hosszabbítottak a mesterrel és Chris Kamannel. Elton Brandnek nagyon jót tett a tavaly nyári fogyókúra, nem lesz könnyű dolga, hogy előző szezonbeli MVP-aspiráns teljesítményét megismételje. Sam Cassell egyre közeledik a nyugdíjhoz, ennek legfrissebb jele, hogy idén már a sérülékeny Shaun Livingstone az elsőszámú irányító. A védekezőspecialista Ross mögött/mellett Tim Thomas áll bevetésre készen, míg a szertelen Corey Maggette elcserélésének esélyei lassan, de biztosan növekszenek.
A Clippers tekintélyt parancsolóan masszív alakulattá nőtte ki magát és egyelőre nincs semmi jele annak, hogy e státuszuk pro vagy kontra jelentősen változzon.

Várható kezdőcsapat: Shaun Livingstone / Cuttino Mobley / Quinton Ross / Elton Brand / Chris Kaman

Távozott: Devean George (Dallas), Jim Jackson, Von Wafer

Egy borzalmas, majd egy elfogadható szezonon van túl a „poszt-Shaq éra” Lakers-e. Miután a lesajnált kistestvér, a Clippers gárdája is második éve végez az arany-lilák előtt, mindenki számára világossá vált: a 21. század első kirakatcsapatának újra kell fogalmaznia a célkitűzéseit.
Jellemző a csapat mostani helyzetére, hogy a holtszezon legnagyobb horderejű híre egy bizonyos 8-as számú mez 24-esre cserélése volt. A szűkös pénzügyi helyzetben (Kobe Bryant megaszerződése mellett még Brian Grant után is fizetniük kell egy évig) ezen a nyáron sem volt sok esély a keret lényeges megerősítésére. Érkezett Vladimir Radmanovic, a szerbek vajkezű, de puhány bedobója, valamint a drafton behúztak egy ügyes irányítót Jordan Farmar személyében. A karmesteri szerepben ismét Smush Parker tűnhet fel, aki most megdolgozhat egy zsírosabb szerződésért, míg Shammond Williams előreláthatólag a padról fog besegíteni. Bryant, Odom és Kwame Brown helye nem megkérdőjelezhető a kezdőben, bár nagy kérdés, hogy utóbbi mögé milyen sikerrel fog felzárkózni a brutális izomzatot növesztő, és még mindig csak 19 éves Andrew Bynum.
Most, hogy kicsit végre mélyebb keretből válogathat Phil Jackson mester, akár a rájátszás második köre sem elérhetetlen a rendkívül erős nyugaton, de ennél többről még a legmerészebb fanatikusok sem álmodhatnak.

Várható kezdőcsapat: Smush Parker / Kobe Bryant / Vladimir Radmanovic / Lamar Odom / Kwame Brown

Távozott: Brian Grant (Boston), Eddie House (New Jersey), Eric Piatkowski (Chicago), Tim Thomas (LA Clippers), Dijon Thompson, Nikoloz Tskitishvili

Már több mint 2 éve, hogy Mike D’Antoni igazgató és Steve Nash főorvos megnyitotta Phoenixben a Napsugár Klinikát.
A prominens páciensek sorában a Paul Pierce és Antoine Walker baljós árnyékában mély lelki sebeket szerző Joe Johnson volt az első, akinek gyógykezelése oly sikeres volt, hogy sztár adottságait rövidesen sztárgázsira váltotta, de mivel sztárstátuszra is vágyott, pszichés gyógykezelése Atlantában folytatódik tovább. Az atlantai csapattársai bénaságának, valamint saját önzetlenségének kettős béklyójában vergődő Boris Diaw javulása a Suns-terápia hatására olyan rohamos volt, hogy nemcsak az MIP-címet szerezte meg, hanem hosszútávú egzisztenciáját is megalapozta. Csapategység-bomlasztó mellékhatása miatt több helyről is elhajtották Tim Thomast, aki alighogy átlépte az intézmény küszöbét, máris sokoldalú 6. ember lett, majd a rájátszásban kulcsemberré lépett elő. Zárójelentését egy vaskos csekk kíséretében már Los Angeles-ben vehette át.

A klinika idén nyáron is vett fel új betegeket. Marcus Banks már tudja, hogyan használja kitűnő fizikai adottságait betörésnél, és ha futni kell, csak Barbosa tudja utolérni; már „csak” dobnia és irányítania kell megtanulni. Jumaine Jones esetében a jelenleg is folyó CT-vizsgálatok arra keresnek választ, hogy a fejlett tripladobó-központ mellett a többi agytörzs miért van ennyire elsorvadva.
Doktor Nash és stábja egészen fiatal pácienseket idén nem fogad, ezért a Suns-drukkerek kisebb csalódására Rajon Rondót a Bostoni, Sergio Rodriguezt pedig a Portlandi Gyermekkórházba utalták.
Hosszas utókezelés eredményeképpen Kurt Thomast gyógyultnak minősítették, így a felületes elemzők által oly szívesen lenézett Suns-védelem (amely Thomasszal a soraiban a liga középmezőnyében helyezkedett el) visszakapja egyik legfontosabb tartóoszlopát. Mivel a Suns optimista vélekedések szerint tavaly is csak egy Raja Bell-combsérülésnyire volt a döntőtől, idén még közelebb juthatnak az áhított célhoz. A Phoenix egyértelmű bajnoki esélyei Amare Stoudemire térdei között pattognak és minél többször teszik meg ezt az utat, annál kevésbé bízhatnak Arizonában a végső sikerben. Stoudemire rehabilitációja egyelőre a pesszimistább forgatókönyv szerint halad, a szezont a kispadon kezdi, és ha ott is fejezi be, akkor a Napsugár Klinika minden dolgozójának és betegének a maximumot kell nyújtania ahhoz, hogy a csúcsra érjenek.

Várható kezdőcsapat: Steve Nash / Raja Bell / Shawn Marion / Boris Diaw / Kurt Thomas

Távozott: Bonzi Wells (Houston)

Az utóbbi években ütemes fémzene hallatszik Sacramentóból, ahogy az egykori sikercsapat tartógerendáit bontják. Idén nyáron a túl halkszavúnak ítélt Adelman edzőt váltotta Eric Musselmann, majd elcsendesedett a Kings, egyedül a pénzügyekhez is ostoba Bonzi Wells helyére került a soros györgy-i ravaszsággal manőverező John Salmons.
Az egykoron oly hangos Arco Arena körüli csönd inkább baljós, mint ígéretes, a Ron Artest érkezése utáni menetelésen kívül nem sok reménysugárba kapaszkodhatnak a Kings-drukkerek. Rossz ómen annál több van, megsérült Bibby, Brad Miller még mindig nem az igazi, sem csereirányítót, sem cserecentert nem sikerült szerezni az utószezonban.
Kevin Martin már idén belenőhet a tisztes kezdő dobóhátvédi kabátba, a mögé draftolt, hasonló felfogásban játszó Douby megszerzése nem volt túl logikus, főleg Salmons leigazolásának fényében. Hasonlóan ésszerűnek látszik Maurice Taylor hozzáadása a már eddig is háromtagú erőcsatár-kommandóhoz, négyükben az a közös, hogy egyikük sem megnyugtató megoldás. Bibby a hírek szerint ambiciózusan készült a nyáron, míg Artestnek van elég javítanivalója rozoga renoméján.
Nagyon kell iparkodnia a Sacramentónak, ha be akar kerülni a rájátszásba és az sem lenne meglepő, ha a szezon során radikális újjáépítésbe fognának.

Várható kezdőcsapat: Mike Bibby / Kevin Martin / Ron Artest / Shareef Abdur-Rahim / Brad Miller