Miindazoknak, akik idén először kívánják nyomon követni az egyetemi bajnokság 64-es döntőjének küzdelmeit, egy rövid áttekintés az NCAA szabályrendszeréről:
Az alábbi összeállítás (szubjektív alapon és szemezgetve) igyekszik válogatni azon csapatok közül, akik a maguk módján fontos szerepet játszhatnak a March Madnessen.
VÉGSŐ GYŐZELEMRE ESÉLYESEK
Florida Gators
A UCLA 1973-as sikere óta a csak a Grant Hill vezette Duke-nek sikerült egymás követő két évben egyetemi bajnokságot nyernie, azt is csak a negyeddöntőben a padlóról felállva a Kentucky ellen, ahol Christian Laettner híres buzzer-beatere volt a slusszpoén. Ennek a ritka bravúrnak a megismétlésére készül a tavalyi bajnok Florida, és az esélyeik kiválóak.
A sikercsapat teljes egészében együttmaradt, sőt a szép szál újonc Marreese Speights jól jöhet még a cserepadról. A visszatértek itt-ott még némi fejlődést is mutatnak, Horford még meggyőzőbb, Green pontosabban céloz, Brewer még több labdát lop, egyedül Noah mutat némi visszaesést statisztikailag. Az egykori sztár teniszező, Yannick Noah csemetéje néha a pályán is haloványabb, amit csapata rendszerint erősen megsínyleni látszik. Mintha a csupaszív center lenne a Florida motorja és ha neki gyengébb napja van, akkor az egész jármű csak vánszorog. Így történhetett, hogy a legjobbja, Glen Davis nélkül felálló, idén meglehetősen harmatos LSU-tól ciki, a veszélyes Tennessee-től pedig sima vereséget szenvedtek.
Ennek ellenére a kissé csapott vállú Noah továbbra is az egyik leggyorsabb és legügyesebb center, aki nem csak azt tudja, hogy kell befejezni, hanem azt is, hogy kell vezetni egy lerohanást. Emellett jól passzol, sokat blokkol és harcosan lepattanózik, gyengébb periódusaira pedig egy visszatérő vírusfertőzés lehet mentség. „Fegyvertársa”, a keménykötésú Al Horford tankönyv szerinti magasember, képzett és megkerülhetetlen erő a palánk alatt mindkét oldalon. Taurean Green kreatív és tehetséges irányítóféle, a hátsó udvar másik tagja, Lee Humphrey jó értelemben véve „fantáziátlanabb” pali: ha üresen van, akkor minden triplát bedob, ha nincs, akkor továbbteszi a labdát. Az atlétikus Corey Brewer nemcsak a csapat legjobb védője, a pálya másik végén is kitesz magáért, egy-egy tripla vagy betörés után felrakott akrobatikus ziccer formájában.
A Floridát tavaly nem tartották számon az egyértelmű esélyesek között, ezért részben a surranópályán verték bucira a mezőnyt. Idén mindenki rájuk feni a fogát (a főcsoportjukat ennek ellenére simán nyerték), de az aligátorok étvágya és vadászösztöne közismert…
Mi, semleges nézők pedig utoljára csodálhatjuk meg az NCAA-ben Horford letépett pattanóit és szép tempóit, Noah blokkjait és zsákolással befejezett sprintjeit, Green cseleit, Brewer zsákolásait és Humphrey tripláit…hogy aztán néhány hónap múlva mindezt az NBA-ben lássuk viszont.
Kezdőcsapat: Lee Humphrey / Taurean Green / Corey Brewer / Al Horford / Yoakim Noah
Kansas Jayhawks
A Kansas a harmadik évezred egyik legfajsúlyosabb egyetemi csapata. A Gooden-Hinrich-Collison, majd a Miles-Langford-Simien triók távozása után elvileg csendes újjáépülésnek kellett volna következnie, de a remek 2005-ös évjárat tehetsége már tavaly is olyan izgága módon igyekezett napvilágra kerülni, mint annakidején a Nyolcadik utas a Halálban a kis sokfogú szörnyecske. Ez tavaly egy meglepetésszerű Big12 konferenciagyőzelemben testesült meg, de aztán a Bradley már a March Madness nyitókörében megviccelte őket. Idén az elvárások jóval magasabbak, és távolról sem alaptalanul.
Ennek megfelelően a közönségcsalogató játékot mutató Jayhawks meggyőzően nyerte a Big12 alapszakaszt és a rájátszást is, a döntőben a Texas elleni klasszikus, hosszabbításos meccsen téve fel az i-re a pontot. A játékosállományra még a legkényesebb ízlésű menedzserek sem szólhatnak egy rossz szót, ritkán látni ennyi jövőbeni NBA játékost egy csapatban. Legjobbjuk a mindenes Julian Wright, aki bő két méteres magassága dacára rohan, mint a gepárd, ugrik, mint a kenguru, a passzolási képességeit leírni képes állatfajt pedig még nem termelte ki az evolúció és egyhamar nem is fogja. Wright emellett jó védő, remek lepattanózó, a kosár néhány méteres körzetében pedig támadásban is szép dolgokat mutat. Wright mellett Darrell Arthur tevékenykedik elöl, elsőévestől szokatlanul éretten és fiatal magasemberhez képest meglepően képzetten.
A hátvédpár termékenyebbik tagja Mario Chalmers, aki Trajan Langdon és Carlos Boozer után harmadikként lett kitűnő egyetemi játékos a messzi Alaszkából. Chalmers villámgyors, jól cselez, kintről is veszélyes, a másik oldalon pedig egy rakat labdát lop. Olykor szeleburdi játékát a higgadtan osztogató Russell Robinson hivatott ellensúlyozni, míg a cirkálósúlyú bedobó, Brandon Rush nemcsak triplát dob jól, hanem elég kemény legény ahhoz, hogy ha elindul befelé, akkor ne legyen tanácsos eléállni.
Remek a tartaléksor is: a tűzgolyó Sherron Collinst és a két atlétikus magasembert, Sasha Kaunt és Darnell Jacksont sok csapat a kezdőben is elfogadná.
Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Kansas úgy tart itt, hogy az elmúlt másfél évben három nagyon ígéretes tehetséget is elvesztett: a dobóhátvéd JR Giddens nem találta a helyét és végül New Mexicóba igazolt, a center CJ Giles-t sokadik fegyelmezetlensége után elzavarták a csapattól, míg a középiskolás válogatott Micah Downs állítólagos családi problémák miatt ment át a Gonzagához.
A Kansas rohanni nagyon tud, felállt védelem ellen is eredményes és bárkinek szórhat 80 pontot. Védekezésben is képesek összekapni magukat, az egyetlen komoly hiányosságuk a tapasztalatlanság. A csapat egyetlen tagja sem nyert még meccset a March Madnessen, a Kansas az elmúlt két évben előkelő kiemeltként búcsúzott az első körben. A produktív kerettagok többsége és a húzóemberek is csak első- vagy másodévesek, de a Florida szinte teljesen ugyanilyen korfájú csapattal nyert bajnokságot tavaly…
Kezdőcsapat: Russell Robinson / Mario Chalmers / Brandon Rush / Julian Wright / Darrell Arthur
Ohio State Buckeyes
Tavaly is markáns csapat volt a Buckeyes és hiába távoztak hárman is a kezdőcsapatból (a dobóautomata Foster, a zsákológép Sullinger és Dials, aki az Év játékosa volt a BigTen-ben), idén mégis sokat erősödtek.
De hogyan is történhetett volna másképp, mikor a remekül építkező Thad Matta edző leigazolta a fél középiskolás válogatottat.
Az első lépés annak a Greg Odennek a megszerzése volt, aki után már évek óta csorog az amerikai kosártársadalom (beleértve minden egyes NBA csapat menedzserét) nyála. Mivel centerhez irányító is dukál, Matta elhozta Oden középiskolás csapattársát, Mike Conley Jr.-t is, aki a UNC-s Tywon Lawson és a Georgia Tech-es Javaris Crittenton után a legmagasabban jegyzett irányító volt az újoncok között. Conley és Oden egymás gondolatát is ismeri, már csak azért is, mert az idősebb Mike Conley (92-ben olimpiai bajnok hármasugrásban) – aki egyébként maga is Indiana állam középiskolás bajnoka volt kosárlabdában annakidején – nyaranként kisgyermek koruk óta külön foglalkozott velük. Ezek után a két atlétikus dobóhátvéd, Daequan Cook és David Lighty (természeseten mindketten McDonald’s All-American-ek) elcsábítása már gyerekjáték volt.
Mikor Matta a frissen igazolt szuperifjait elkezdte berakosgatni a csapatba, szembesült az első problémával. Tavaly ugyanis Jamar Butler nagyon megbízhatóan és eredményesen irányította a gárdát, de Conley-nak is helyet kellett szorítani. Mivel Butler kinti dobónak sem utolsó, ő csúszott feljebb és Conley lett a játékmester, ami nem bizonyult rossz húzásnak, mert hetek alatt kiderült, hogy Conley még Butlernél is jobban irányít. A másik gond Oden makacs csuklósérülése volt, ezt maga a játékos oldotta meg, mivel megtanult ballal büntetőzni és a félhorgokat is elengedi a rosszabb kezével.
A csapat közepén Ron Lewis és Ivan Harris ontja a triplákat, de a palánk közelében sem esnek kétségbe. A cserepadról a már említett Cook és Lighty mellett a rutinos bedobó Terwilliger, valamint a jól blokkoló és lepattanózó Hunter is bevethető.
Conley szinte hiba nélkül mozgatja a csapatot, ő maga is be-betör villámgyorsan, és még labdalopásokra és szívós védekezésre is marad ereje. Odennek olyan fizikai adottságai vannak, ami nem fair a többi csapattal szemben. Ennek megfelelően a blokkjai terrorszámba mennek és lényegében erős dupla-duplát átlagol, remek mezőnyszázalékkal. Teszi mindezt rendszeres lekettőzések közepette és az ellenfél kiemelt figyelmét élvezve.
Az Ohio State mérnöki pontossággal van összerakva (Matta még arra is tudott ügyelni, hogy a játékosok többsége helyi illetőségű legyen), így még a legszőrszálhasogatóbb kritikusoknok is csak a kulcsjátékosok tapasztalatlansága és a March Madness kiszámíthatatlansága juthat eszébe, ha arról kell értekezni, hogy miért is nem Odenék nyernek idén.
Kezdőcsapat: Mike Conley Jr. / Jamar Butler / Ron Lewis / Ivan Harris / Greg Oden
Dátum: 2007. 03. 13. 06:15:30