Bár mi NBA rajongók hajlamosak vagyunk arra, hogy keserédes nosztalgiától fűtve vitázzunk stílusokról és korszakokról, a tény az bizony tény marad; a kosárlabdázás evolúciója még nem fejeződött be. A sportág, amelyet egykoron csapatonként kilenc pályán lévő játékossal próbáltak népszerűsíteni, ma is szemünk előtt formálódik. Ez a fejlődés két tőről eredeztethető: az egyik egy belső forrás, amely az átlag játékos javuló egyéni képességein keresztül tör utat magának, míg a másik egy külső, mesterséges behatás, amely főleg szabályváltoztatások mentén befolyásolja az NBA történéseit.

Ezek a tényezők természetesen egymással is kölcsönhatásban vannak. Gondoljunk csak a hárompontos dobás 1979-ben történő bevezetésére! Ez a szabálymódosítás, amelyre gyakorlatba ültetése idején szinte mindenki felesleges cirkuszi látványosságként tekintett; pár évtized alatt alapjaiban változtatta meg a játékot. A minőségi spacing (az ellenfél védekezésének minél hatékonyabb széthúzása) ma már vitán felül a legfontosabb erény, amelyet egy NBA csapat felmutathat. A játékos pedig, aki egy személyben testesíti ezt meg, nem más, mint Steph Curry.