Korábbi blogbejegyzésünkben az NBA mezek történelméről olvashattunk. A mostani összeállítás azokról a játékosokról szól, akik egy adott mezszámmal a legjobbak voltak társaik közül. Az egyetlen kikötés, hogy egy bizonyos számot ne csak rövid ideig hordjon az illető. Így például nem számít Michael Jordan 45-ös szerelése, mert abban mindössze 17-szer lépett pályára, miután visszatért az 1994-95-ös szezonban, azután újra a megszokott 23-as virított a hátán.
Néhány számot azonban eddig soha nem viselt senki a profi ligában.
A Főnök volt Larry Bird mellett a 80-as években a legismertebb Kelta és a védelem tengelye. Parish kiemelkedőt alkotott támadó oldalon is, remek tempóiról volt ismert. 21 éves pályafutása alatt közel 54%-kal tüzelt és 14,5 pontot átlagolt. A négyszeres NBA-bajnok és kilencszeres All-Star Parish atletikusságát kihasználta a pálya mindkét felén. A 7 láb magas center előrevetítette az irányt: valahogy ilyen lehetett a következő magasember generáció prototípusa. A dupla-nullás mezt a pályafutása elején a Golden States Warriorsban is hordta, később a Charlotte Hornets és a Bulls csapataiban sem cserélte le.
66 játékos közül Westbrook érdemli meg leginkább, hogy a listára kerüljön. Az Oklahoma City irányítója folyamatosan alakítja dinamizmustól duzzadó játékát és feszegeti fizikai határait. 26 évesen 28,1 pontot, 8,6 gólpasszt és 7,3 lepattanót jegyző, egyre inkább Good Russ egymaga hordta hátán a Thundert. Kevin Durant visszatérésével talán nem „minden” dobás lesz az övé, ezáltal hatékonysága is javulhat. A négyszeres All-Star játékost a legutóbbi gálán a legértékesebbnek választották.
Második: Gilbert Arenas
Big O az egyetlen játékos az NBA történetében, aki tripla-duplát átlagolt és mindezt mindjárt a második szezonjában. Mérkőzésenként 30,8 pont, 12,5 lepattanó és 11,4 gólpasszt tett bele a közösbe. Két év múlva, 25 évesen 7 (!) lepattanó híján majdnem sikerült megismételnie a bravúrt, még a Cincinnatti Royals csapatában. Az 1-es mezt csak a Bucks színeiben hordta 1970-től, és – az akkor még Lew Alcindor néven játszó Abdul-Jabbarral – be is zsebelte a bajnoki trófeát.
Második: Tracy McGrady
Malone is kemény statisztikát hordott össze karrierje során. 15 szezonon keresztül dupla-duplázott. A tíz csapatnál is állomásozó center a Houston Rocketsnél töltött utolsó évében 31,1 pontot és 14,7 lepattanót átlagolt. Veteránként 1982-ben a Sixershez igazolva lett bajnok a háromszoros MVP és a ’83-as döntőben is ő bizonyult a legértékesebb játékosnak. Szomorú aktualitás, Moses Malone 60 éves korában, 2015.09.13-án elhunyt.
Mielőtt Wade szinte minden évben kiüli a szezon felét vagy a nővérek éppen pihentetik már megfáradt testét, azelőtt ő volt az egyik legvibrálóbb játékos. Különleges vezér, aki egy NBA franchise első bajnoki címét szerzi meg úgy, hogy mindössze harmadik éve játszik a ligában. Flash legjobb éve mégsem ez, hanem a 2008-09-es idény volt, amikor MVP-számokat hozott (30,2 ppg / 7,5 apg / 5,0 rpg).
Második: Allen Iverson
A Tanár a liga egyik legdinamikusabb pontszerzője volt. Hat All-Star összecsapáson vett részt és a ’80-as évek elején négyszer egymás után érte el a 30+ pontos idényt. A kétszeres gólkirály 24,3 pontos átlaggal (54,1%) fejezte be karrierjét. Érdekesség, hogy a 14 év alatt mindössze 7 hármast értékesített, azt is 41 kísérletből. Jobb is, hogy nem erőltette.
Másodikak: Dolph Schayes és Joe Dumars
Bármi megtörténhet, ha csapattársad az ereje teljében játszó Kevin Garnett. Négykézláb ereszkedve csahol, akár egy kutya vagy fejét veri a vastagon párnázott palánk-tartó oszlopba. De inkább agresszív védőmunkája miatt tarthat számot elismerésre. A jelenlegi aktív játékosok közül KG töltötte a legtöbb percet a pályán, továbbá a legtöbb kétpontos dobást és védőlepattanót is ő jegyzi. 12 évet töltött Minnesotában, miután Bostonba költözött, hogy beteljesítse karrierjének csúcspontját a nagy hármas tagjaként.
Második: Jason Kidd
Bár van egy másik hatos, aki folytatja karrierjét Clevelandben, Bill Russell 13 szezon alatt elért 11 bajnoki gyűrűjével irracionális dolog lenne vitába szállni. Nem volt még atléta a csapatsportok történetében, aki ennyire domináns lett volna, mint Russell. 34 évesen visszavonult, de utolsó három évében vezetőedzőként is tevékenykedett a Celticsnél, ebből két bajnoki cím jött össze. 2009 óta minden idők egyik legjobb magasemberéről nevezték el a döntő legértékesebb játékosának járó trófeát.
Második: LeBron James
Az NBA egyik legjobb gólszerzőjeként nyilvántartott Pistol Pete már a főiskolán is kiemelkedőt alkotott. Az 1970-ben beállított 44,5 pontos rekordja nem forog veszélyben. A kreativitásáról és bravúros labdakezeléséről ismert showman új streetball-stílust hozott a ligába. Munkássága nagyban népszerűsítette New Orleans városában a kosárlabdát, mielőtt még a Jazz Utah-ba költözött volna. 1977-ben a gólkirályi címet is bezsebelte. 10 éves karrierje sérülés miatt ért véget, de ezalatt is ötször volt All-Star játékos. Nagyon korán, 40 évesen szívelégtelenség miatt hunyt el.
Másodikak: Kevin Johnson és Carmelo Anthony
Mambát itt említjük, a 8-as mezt karrierje első felében hordta. Átlagai csúcsát a 2005-06-os idényben érte el, mielőtt számot cserélt, 35,4 pontot tett fel a táblára. Az öt bajnoki gyűrű és a számtalan egyéni csúcs és siker mellett 17 All-Star Gálára szavazták be. 11-szer kapott helyet az All-NBA első csapatába, ami még rendben is volna, de kilencszer a legjobb védők között is helyet kapott. A legtöbb Lakers pontot dobta, de bírálóit talán kicsit megnyugtatja, hogy vezeti a ligát az eladott labdák és kihagyott mezőnykosara tekintetében is.
Pettit által vezetett St. Louis Hawks volt az egyetlen csapat, amely legyőzte Bill Russell bostoni alakulatát az NBA-nagydöntőjében. 1956-ban (elsőként) és 1959-ben Pettit vitte haza az alapszakasz MVP kitüntetést és négyszer vezette a Hawks csapatát a fináléig. Mind a 11 szezonjában All-Star volt, ebből négyszer a legértékesebb játékos címet is megkapta.
Második: Tony Parker
Walt 10 éven keresztül hordta a 10-es mezt a térdnadrágosoknál. Earl „The Pearl” Monroe csapattársával Clyde emelte magasba a Knicks csapatát. Ők voltak az első igazán hatékony kettős-irányító kombináció és a valaha volt egyik legjobb hátvédpáros. A kétszeres NBA-bajnok Frazier a liga egyik legstílusosabb férfija és jelenleg a New York szakkommentátora az MSG-ben
Második: Tim Hardaway
Mielőtt kudarcot vallott edzőkét és ügyvezetőként (nem pénzt akart szedni az alkalmazottaktól), a chicagói születésű „Bad Boy” két bajnokságot is nyert zsinórban Detroitban. Thomas, a babaképű orgyilkos egész karrierjét a Pistons soraiban tudta le. A 12-szeres All-Star ikonként vonult vissza súlyos Achilles-ín sérülés miatt. De csak a játéktól. 🙁
Másodikak: Karl Malone és Elvin Hayes
Stock egész 19 éves szakmai karrierjét Utahban teljesítette. A tízszeres All-Star az NBA legtermékenyebb tandemének az egyik fele volt. Nevéhez fűződik a legtöbb labdalopás (3.265, majdnem kétszer annyi, mint az aktívak közül vezető Mambának) és gólpassz is (15.806, mintegy négyszázzal több, mint az aktívak közül a Professzornak és CP3-nek együttvéve). Játékában az volt a csodálatos, hogy szinte teljes pályafutásán keresztül – 40 évesen vonult vissza – tudta hozni ezeket a kiemelkedő statisztikákat. Ha irányítót keresünk All-Time fantasy-csapatunkba, ne keressünk tovább.
A 100 pontos közhelyek helyett inkább a módosításokra térjünk ki, ugyanis Wilt miatt számos helyen bele kellett nyúlni a szabálykönyvbe. Többek között már a főiskolán megtiltották a zsákolást, az NBA-ben módosították a goaltending szabályát, a büntetőt dobó játékos nem lépheti át a vonalat (Wilt gyakran zsákolt rontott szabaddobása után). A büntető terület 12 lábról 16 lábra szélesítették (hosszú karjaival mindent elért, az ellenfelek zúgolódtak az egyenlőtlen esélyek miatt). Az alapvonalon túlról bepasszolt labda zsákolását is betiltották (egyszerűen átdobták a palánkon a labdát, ő meg még a levegőből behúzta).
Második: Steve Nash
Bob Cousy minden idők egyik legjobb passzolója és irányítója volt. Egyetemi éveiben erősen padoztatták, mert az edzőjének nem tetszett a forradalmian új „razzle-dazzle” stílusa. Bostonban a „Parketta Houdinije” az 1950-es és 60-as években Bill Russellel az oldalán megalkották a kosárlabda legmaradandóbb dinasztiáját. A hatszoros bajnok és ’57-es MVP rettentően szenvedélyesen és intenzíven játszott, olyannyira, hogy gyakran gyomorgörcsökkel és mellkasi fájdalmakkal küzdött az öltözőben, mielőtt pályára lépett. Minden szezonjában részt vett az All-Star gálán, kivéve, amikor már visszavonulva edzőként még beszállt 7 mérkőzés erejéig a Cincinnati Royalsba. Kellett a jegybevétel.
Greer 15 éven keresztül viselte a 15-ös mezt a Syracuse Nationals és utódja, a Philadelphia 76ers csapatában. 1982-ben bekerült a Hírességek Csarnokába és beválasztották az 50. évfordulós csapatba is. Bajnokságot 1967-ben nyert és minden idők legtöbb pontját szerezte a Philly gárdájában (21.586), olyan neveket megelőzve, mint A.I., Dr. J vagy Sir Charles
Második: Vince Carter
Az 1970-es draft 1/1-e a Pistonsban kezdte és a Bucksban fejezte be 1984-ben. Karrierátlaga 20,1 pont és 10,1 lepattanó és remek blokkoló hírében állt. Milwaukeeben töltött öt éve alatt mindig megnyerték a divíziójukat. A nyolcszoros All-Star Lanier 1992-ben került a Hírességek Csarnokába.
Második: Pau Gasol
A valaha volt egyik legsokoldalúbb játékos, Havlicek és a Celtics csapata nyolc bajnokságot nyert az ő 13 playoff-szereplése alatt. Hondo hivatott áthidalni a szakadékot a Bill Russell által fémjelzett korszak és a Celtics 1970-e évekbeli sikeres felfutása között. Az ereje teljében lévő Havlicek számai feltűnően hasonlítanak LeBron James átlagaira: 28,9 pontot, 9,0 lepattanót és 7,5 gólpassz az 1970–1971-es idényben.
Második: Chris Mullin
A 70-es évek Bostonjának egyik alappilléreként tartjuk számon. A végső győzelem 1974-ben és ’76-ban sikerült, MVP-díját 20,5 pontos és 16,2 lepattanós, ’73-as szezonjában kapta. A nyolcszoros All-Star Big Red egyike azon négy játékosoknak (beleértve Scottie Pippen, LeBron James és Kevin Garnett) aki egy szezonon belül csapatában a legtöbb pontot, lepattanót, gólpasszt, blokkot és labdát szerezte (1.453, 1.078, 351, 67, 102).
Nélküle nem lenne bajnoki címe a New York Knicks csapatának. 1970-ben 23,7 pontot és 13,8 lepattanót átlagolt a rájátszásban. A hetedik mérkőzésen izomszakadással és rengeteg fájdalomcsillapítóval lépett pályára és olyan lelkesedés lett úrrá csapattársain, hogy a Lakersnek esélye sem volt a győzelemre. Ezen az összecsapáson csak pár percig volt a pályán, ez mégis Finals-MVP címet ért. Három évvel később a Knicks megismételte a bravúrt szintén a Kapitány vezérletével.
Második: Don Nelson
The Glove kiérdemelte a becenevét, köszönhetően annak, hogy ő volt a liga egyik legkeményebb védője. Be is választották kilencszer zsinórban az Év Védőcsapatába 1994 és 2002 között. Emellett kilencszeres All-Star is volt. A Seattle Supersonic tagjaként 1999-2000-ben két mutatóban is vezette a ligát, legtöbb tripla, legtöbb gólpassz, 1996-ban pedig a legtöbb labdalopás. Karrierje végére csak sikeredett összehozni a Wade-féle Miamival a bajnoki gyűrűt. Nagy trash talker hírében állt, kedvenc idézetek: „Ülj le törpe!” Ezt Sidney Lowe, a Minnesota edzője felé intézte.
„Ember, te már nem is leszel jövőre a ligában!” Ezt pedig Jamie Feick kapta. Scott Burrell szerint fájt is neki.
Második: Manu Ginobili
Ahogy készülődik a 19. szezonjára, nehéz lenne vitatni: Tim Duncan generációja legnagyobb játékosa, áthidalja a szakadékot Michael Jordan és LeBron James között. Az Év Újonca cím után öt bajnoki trófeát és számos MVP-címet is megszerzett. 15 All-Star mérkőzésen lépett pályára, az egyetlen játékos, akit pályafutása első 13 évében beválasztottak az All-NBA, valamint az All-Defensive NBA csapatba. Az egyik leghihetetlenebb dolog, ami valaha történt vele: Joey Crawford technikait adott Timmynek, mert a kispadon ülve mosolygott. Hmm… mosolygott. Aztán ki is zavarta a második technikaival. Ekkor már nevetett is.
David Robinson mutatta meg neki az utat, hogyan is kell borotválkozni helyesen.
Második: Dominique Wilkins
Még a hárompontos előtti korszak első meghatározó kiscsatára volt. A 11-szeres All-Star Baylor 1962-ben 38,3 egységet átlagolt. Nyolcszor járt a nagydöntőben a Minneapolis / Los Angeles Lakers színeiben, de egyszer sem sikerült bajnokságot nyernie. Hétszer a Celtics, egyszer a Knicks búcsúztatta őket. Krónikus térdproblémái miatt 1971 novemberében visszavonult – abban a szezonban, amikor a Lakers végre megnyerte a nagydöntőt (természetesen a szezon végén megkapta a gyűrűt.) A ’62-es döntő ötödik mérkőzésén – Bill Russell és a Boston ellen – 61 pontot termelt, ezzel minden idők második legtöbb pontját szerezte egy rájátszás-mérkőzésen (Jordan 63, kétszeres hosszabbításos meccsen, ebből 54 a rendes játékidőben).
Második: Clyde Drexler
Életrajzában az NBA.com oldalán ez áll: „Közfelkiáltással, Michael Jordan minden idők legjobb kosárlabdázója”. További érveket itt nem sorolunk fel.
Második: LeBron James
A nagymama-stílusú büntetődobást tökélyre fejlesztő Barry egyike volt a liga legdominánsabb pontszerzőjének. A nyolcszoros NBA- és négyszeres ABA All-Star az 1975-ös döntő MVP címét is megkapta, a Golden State első bajnoki győzelme mellé. A másik ligában 30,5 pontot átlagoló Barry az egyetlen játékos, aki az NCAA-ban, az ABA-ban és az NBA-ban is gólkirály tudott lenni. A büntetővonalról NBA-átlaga 90%. 1987-ben bekerült a Hírességek Csarnokába és az 50 legjobb játékos közé is beválasztották.
Másodikak: Bobby Jones, Sam Jones
Elgin Baylor a „Zömök” becenevet adta Goodrich-nek, mivel a hátvéd mindössze 6-1 magas. Szépen induló karrierje a UCLA egyetemhez köthető, ottani edzője John Wooden azt mondta róla: „A legnagyszerűbb játékos, akit valaha is edzettem.” Állomáshelyei: Lakers, Phoenix ismét Lakers és New Orleans. 1972-ben a playoffban 23,8 pontot átlagolva bajnok lett. Ötször választották be az All-Star csapatba. Mezét a Lakers és a UCLA is visszavonultatta, ezért kellett Eddie Jonesnak számot váltania.
Második: Mark Price (engedve a főszerkesztői nyomásnak)
A liga egyik legjobb hárompontos mesterlövésze az utóbbi szezonban beválogatásra került az All-Starok közé. Ebben az évben 49,2%-kal tüzelt a belvárosból és az egyik legfontosabb fogaskereke egy sokszínű támadójátékot produkáló Hawksnak. Az aktív játékosok közül csak Curry és Kapono előzi meg tripla-hatékonyságban.
Twyman a Cincinnati Royalsban viselte a 27-es mezt. A 11 éves karrierje alatt a hatszoros All-Star 19,2-es pontátlaga – közte az 1959-60-as igényben 31,2 – egészen kiemelkedő teljesítmény. A franchise történetében csak Oscar Robertson dobott nála több pontot. A Royals most Sacramento Kings név alatt fut.
AAA karrierje során egyre hasznosabban játszott, aminek csúcsa a 2013-14-es orlandói szezonja volt, 18,2 ponttal és 42,7%-os triplamutatóval. A 28-as mezt még Detroitban hordta. Először két évet együtt játszott a második helyre rangsorolt Jameer Nelsonnal a Magicben, később majd’ egy hónapot a Nuggetsben is. Nelson a Bostonból hordozta a számot új szolgáltatójához Denverbe.
A kétszeres All-Star Silas háromszor nyert bajnokságot, kétszer Bostonban, egyszer Seattle-ben. A mindössze 6’-7” magas erőcsatár kora egyik legjobb lepattanózója volt. Az 1975-76-os szezonban vezette a támadólepattanó ranglistát.
Második : Pervis Ellison
King hatalmas sportember és igen tehetséges pontszerző, már újonc korában 24,2 pontot átlagolt, a ’80-as években vált a liga egyik legmeghatározóbb támadójává. 1985-ben súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett és több mint egy évet ki kellett hagynia. A visszatérés után B állította, hogy jobb, mint valaha (karrierje végén is 28,4 pontos szezont futott), sajnos már soha nem volt régi önmaga.
Második: Stephen Curry (egyelőre)
Az ötszörös All-Star 18 éve pályafutása során egy csapatban és egy mezszámmal játszott, melyet a Pacers kilenc éve visszavonultatott. Újoncként megdöntötte Larry Bird elsőéves-hárompontos rekordját. Hat éves regnálás után végül Ray Allen letaszította a trónról a triplakirályt. Talán legemlékezetesebb mozzanat, amikor a ’95-ös rájátszásban 8 pontot szórt a Knicks kosarába 9 másodperc alatt és ezzel lezárta a 7. mérkőzést. Szabályt is kellett módosítani miatta, miszerint a bírók visszanézhetik az utolsó másodpercben esett kosarakat. A „Knick Killer” soha nem nyert bajnokságot, egyszer járt csak a döntőben, Shaq és Kobe ellen 2000-ben. Jordannel is csak egyszer találkozott playoffban, a Bullst hét mérkőzésre kényszerítette. Az 50-40-90-es klub tagja máig az Indiana legjobb pontszerzője.
Második: Shawn Marion
Nem lehet elégszer mondani, Magic gyökeresen megváltoztatta az irányítókról alkotott addigi képet. Magic Johnson volt az egyike azon kevés játékosnak, aki egymás után nyert NCAA címet és NBA bajnokságot (többek között Bill Russell), és az egyetlen, aki újoncként vihette haza a döntőben kapott MVP-trófeát is. 1980-ban Kareem Abdul-Jabbar nélkül felálló Lakers Dr. J által vezettet 76ers elleni 6. meccsen – amelyben kb. 5 poszton játszó – Magic 42 ponttal, 15 lepattanóval és 7 gólpasszal zárt. A Lakersnél töltötte egész karrierjét, ahol öt bajnoki- és három döntő MVP címet szerzett. A 12-szeres All-Star négyszer vezette a mérkőzésenkénti gólpassz-listát és kétszer a szerzett labdákban is a lehető legtöbbet hozta ki magából. A Hírességek csarnokába kétszer is bekerült, egyszer 2002-ben egyéni teljesítménye jóvoltából és 2010-ben pedig a Dream Team tagjaként.
Másodikak: Karl Malone, Kevin McHale és Dr. J
Az egyik legütősebb mezszám a 33-as, a listán Jabbar mellet többek között Larry Bird, Scottie Pippen, Patrick Ewing, Alonzo Mourning és David Thompson szerepelnek, hogy csak az All-Starokat említsük (és a jó Corey Brewer is). Nos, ez a megtiszteltetés 20 éves karrierje során 19-szer érte Roger Murdockot. Nála többször csak Robert Parish lépett pályára. De percekben megelőzte a Főnököt. Ahogy mindenkit pontokban (38.387). Az ESPN 2007-ben megszavazta minden idők legjobb centerének. A kétszeres döntő- és hatszoros alapszakasz MVP rekordjait napestig lehetne sorolni.
Nagy vitát lehetne gerjeszteni a 34-se számhoz tartozó legjobb játékosról, de itt az 1984-es drafton elsőként elkelt Hakeem Olajuwon került a lista élére A Rockets színeiben a nigériai két gyűrűt nyert. Számos Playoff-rekord fűződik nevéhez, a teljeség igénye nélkül: 10 blokk egy meccsen, négy egymást követő mérkőzéses elért legtöbb pont (150) és blokk (23). Hihetetlen karrierje alatt az NBA legjobb centere lett. Az egyetlen kosárlabdázó, aki egy szezonon belül behúzta az alapszakasz és a döntő legértékesebb játékosa, valamint az Év Védője címet is. A 12-szeres All-Start hatszor választották be a legjobb ötösbe. The Dream vezeti a ligát a legtöbb kiosztott blokk kategóriában (3.830), az „élők” közül Duncan esélyes utolérni, ha tartja a szintet és még vagy öt évig játszik.
Másodikak: Shaquille O’Neal, Charles Barkley és Ray Allen
Az egész NBA lélegzetvisszafojtva várja a 2016-os holtszezont, ugyanis KD lesz a legnagyobb potenciális szabadügynök a 2010-es LeBron James tökölődés óta. Reméljük, a hatszoros All-Star, négyszeres gólkirály és a 2014-es MVP visszatérése zökkenőmentes lesz a három lábműtétje után. És még csak 26 éves az 50-40-90-es klub legújabb tagja.
Második: Rudy LaRusso
Sheed nagy átlagban inkább a 30-as mezben játszott, de messze ő volt a legtehetségesebb, aki magára öltötte a 36-os számot (kivéve Shaq, aki utolsó bostoni állomáshelyén szintén ebben játszott). Wallace vezette a Detroit együttesét a 2004-es bajnoki cím felé, fontos motorja volt a gárdának. Az erőcsatárok mintapéldánya által használt kijelentés mára fogalom a ligában: „A labda nem hazudik!”
Nick Van Exel nem találta a helyét az NBA-ben, karrierje második felében csapatról csapatra cserélték. Egyszer beválasztották az All-Star hétvégére. Stílusát nyugodt, kiegyensúlyozott támadójáték jellemezte, a pick-and-rollt is nagyszerűen alkalmazta. Minden idők 22. legtöbb tripláját értékesítette, de ha J.R. belehúz, karácsonyig megelőzheti.
Második: Ron Artest
Khryapa szintén küzdött, hogy otthonra leljen a ligában, de négy év után visszatért szülőhazájába, Oroszországba. Legjobb szezonjában 5,8 pontot és 4,4 lepattanót ért el a Portland színeiben. Egy haszna azért volt ittlétének: az egyik ellenérték volt a Chicagóval köttetett Aldridge-cserében.
Második: Kwame Brown 😉
Még csak egy szezont töltött a ligában a fiatal kiscsatár. Mezválasztása egyértelmű volt, 39. helyen húzta őt a Sixers a 2014-es drafton. Megmutatta, hogy hatalmas előrehaladást ért el első évében, 156 hármast emelt rá 31,4 %-kal. A Syracuse-ban két év alatt mindössze 20 kísérlete volt hasonló hatékonysággal. Ez van, amikor kevés a fóka.
Második: Greg Ostertag
Kemp már a pályafutása elején a liga egyik legizgalmasabb figurája volt csodálatos genetikával megáldva. A 6-szoros All-Star ikonikus párost alkotott Gary Paytonnal az oldalán. Egy dupla-dupla gép fergeteges tömésekkel és hatékony szerelésekkel. A ’96-os SuperSonicsot bevitte a nagydöntőbe, ahol Jordan, Pippen és a Bulls állta útjukat. Az utolsó éveire nem szívesen emlékszünk. Gyermekei számát 7 és 13 közé lehet belőni, ahogy Kempet is droggal és alkohollal.
Második: Bill Laimbeer
A Fadeaway Führer vitathatatlanul a legpontosabban célzó játékos a magasemberek között. 17 éve pályafutása során a Dallasban csak a 41-es mezt koptatta. Egyike azon kevés nemzetközi játékosnak, akik a listára kerültek. 2011-ben megszerzett bajnoki- és Finals MVP-címe mellet a 2006-os alapszakasz legértékesebb játékosát eddig 13-szor hívták meg az All-Star gálára.
Másodikak: Wes Unseld és Glen Rice
Az 1982-es NCAA-bajnok Tar Heels egyik legfontosabb tagja, nem csoda, hogy a Lakers lecsapott rá 1/1-ként. Magic Johnson és Jabbar mellett közkatonának tűnt, pedig segítsége nélkül nem biztos, hogy az a három bajnoki gyűrű összejön. Legismertebb a jellegzetes egykezes „Szabadság-szobor” zsákolása. „Big Game James” nagyszerű befejező-ember, nem véletlen, hogy a 88-as nagydöntő MVP-címét is megkapta 36 pont, 16 lepattanó és 10 gólpassz íródott a neve mellé a Pistons elleni 7. mérkőzésen. ’85-ben súlyos szemsérülést szenvedett, ennek következtében karrierje végéig hordta a jellegzetes buborék-szemüveget. Houstonban egyszer két pillangót vitt szobára, mint a fizetés után kiderült, igen-igen civil ruhás rendőrnők voltak a hölgyek. Egy év próbaidő, 1000 dollár, 40 óra közmunka és válóper. Ja, és ő a legmagasabb klingon.
Második: Nate Thurmond (de nem, mint a második legmagasabb klingon)
A mindössze 23 esztendős Sikma 1979-ben nagyban hozzájárult a Seattle Supersonics egyetlen bajnoki címéhez. A rájátszásban 14,8 pontot és 11,7 lepattanót tett bele a közösbe. A hétszeres All-Star az NBA történetének 30. legtöbb lepattanóját szedő játékosa.
Második: Brad Daugherty
West örökre nyomot hagy a történelemben, hisz róla mintázták az NBA logóját. A második helyen draftolt Jerry mind a 14 szezonját a Lakersben töltötte és mezszámot sem cserélt. Minden évben meghívták az All-Star gálára. 1970-ben 31,2 pontos átlaggal vezette a ligát, két évre rá pedig gólpasszokból (9,7) szintén első helyen végzett. 1972-ben sikerült bajnokságot nyernie. Tagja az NBA 35. és 50. évfordulójára alkotott csapatnak.
Második: George Gervin
A másodikként kiválasztott Tomjanovich a San Diego és Houston Rockets történetének harmadik legtöbb pontját szerezte ottlétének 11 éve alatt. Csak Calvin Murphy és Hakeem Olajuwon előzi meg. Bajnok kétszer volt, de már edzőként. Az ötszörös All-Star Tomjanovich vezetékneve olyan hosszú volt, hogy a hátán gyakran csak a „Rudy T.” feliratot lehetett olvasni. Mondjuk csapattársa, a 44-es mezben játszó Elvin Hayes esetében ez gyenge magyarázat lenne az „E”- jelölésre.
Félelmetesen kidolgozott izmok, kemény védekezés és 52% körüli büntetőzés. Viszonylag hosszú karrier, de annál kevésbé lelkesítő statisztika. Játékának csúcspontja egy ’98-as mérkőzés, a Magic színeiben elérte a 25 pontot, 13 lepattanót és 10 gólpasszt. A riporter kérdésére, hogy mit érez a tripla-dupla után, amire Outlaw híres válasza érkezett: „Mi ez? Valamiféle hamburger?”
2001-ben csatlakozott a Utah Jazz gárdájához Kirilenko, az első orosz, akit az NBA történetében – még 1999-ben – draftoltak. 2004-ben All-Star mérkőzésen is játszott, háromszor választották a legjobb védekező csapatba. A 3,3 blokk a 2004-05-ös szezonban nem volt gyenge teljesítmény. AK-47 átmenetet képzett John Stockton és Karl Malone valamint Deron Williams és Carlos Boozer által fémjelzett Jazz-korszakok között. Idén nyáron jelentette be visszavonulását.
Második: Jerry Lucas
Immár 17 éve koptatja a parkettet a nyolc csapatot is megjárt Mohammed. Leghosszabb állomáshelye jelenlegi együttese, a Chicago Bulls. 2005-ben a Spurs csapatával nyert bajnoki címet, de legtermékenyebb szezonját még a sólymoknál hozta 2001-2002-ben (9,1 pont, 7,9 lepattanó). Vetélytársa nemigen akad, csak Walt Gilmore hordta rajta kívül a 48-as mezt. Nazr is csak utolsó éveiben kapott rá erre a számra.
Anderson az egyike volt annak a két játékosnak, akik valaha viselték a 49-es számot. 1999-ben 54. draftoltként messze a várakozáson felül teljesített. Legjobb évében 12,3 pont mellé 4,7 lepattanót szedett és 2,9 gólpasszt adott a 2000-es Rocketsben. 10 éves karrierje során A 49-es mezt a New York Knicksben és a Miami Heatben hordta, az utóbbival bajnok lett 2006-ban. Tartalékként.
Robinsont 1987-ben draftolták, de csak két év elteltével csatlakozott a ligához. Két hüvelykkel magasabb volt a seregben meghatározott limitnél, ezért a tengeri szolgálat helyett mérnökként tartalékos tiszti rangba sorolták. Bár beceneve az „Admirális”, hadnagyként szerelt le és a kötelékből útja a San Antonió-i alakulathoz vezetett, hogy egyéni nagyságát háttérbe szorítva megalkossa a Spurs-dinasztiát. Robinson tagja volt a San Antonio első két bajnoki címét megnyerő csapatnak. Hakeem után a 4. játékos, aki elérte a minimum 10 egységet 4 mutatóban (34/10/10/10). Sportolói nagyságát már csak sportszerűsége múlta felül.
Másodikak: Steve Mix, Ralph Sampson és Zach Randolph
Az 1979-es draft 18. választottja négy évet húzott le Kansas City Kingsben, mielőtt befejezte rövid pályafutását még két évig játszott Seattle-ben. Legjobb szezonja a második volt: 14,9 ponttal és 9,7 lepattanóval. Mezőnyátlaga 54% körül mozgott. (A képen a bal oldali úriemberről van szó.)
Wilkes nyerte az Év Újonca címet a Warriorsnál 1975-ben, mikor első bajnoki címüket nyerték San Franciscóban. Még két gyűrű húzhatott az ujjára, de már a Showtime Lakers tagjaként. Csapattársai beárnyékolták, de statisztikailag is bizonyítható, Wilkes kulcsszerepet játszott a Lakers hihetetlen sikertörténetében. 17,7 pontot és 6,2 lepattanót szorgoskodott össze. De talán mindennél jobban jellemzi a következő számsor Abdul-Lateef karrierjét. 1980-ban a döntő hatodik mérkőzésén, amikor Magic Johnson (42 pont, 15 lepattanó, 7 gólpassz) Jabbar helyén centerben játszott, Wilkes 37 pontja mellé 10 lepattanót szerzett, és ezzel megnyerték a nagydöntőt.
Gilmore volt az egyik legerősebb és legfélelmetesebb centere az NBA történetének. Már egyetemi éveiben is kitűnt, azóta vezeti az NCAA lepattanó-átlagot 22,7-del. Az ABA-NBA egyesüléskor a Kentucky Colonelsből került a Bullshoz. Az ötszörös ABA- és hatszoros NBA All-Star San Antoniói állomáshely után Bostonban fejezte be pályafutását. Minden idők legpontosabb befejező-embere a mai napig rekorder a 59,9%-os mezőnymutatójával, és az ABA-NBA legtöbb védőlepattanóját is ő szerezte. „A-Train” kedvenc időtöltése haverjaival – Dr. J, Rick Barry és George Gervin – együtt lógni Jacksonville-ben.
Második: Darryl Dawkins
1987-ben, Scottie után öttel, Reggie előtt eggyel vitte el a Bulls a Tábornokot. Ez a lépés nagyban hozzájárult, hogy a Jordan által vezetett Chicago behúzza az első három bajnoki trófeát. Grant All-Star szezonja után elhagyta a Bullst. Az újabb sikerre hat évet várt, végül 2001-ben a Lakers csapatában meglelte a negyedik gyűrűjét is. Fura, teljesen arcra simuló szemüvege a védjegyévé vált. Négy együttesben, 17 éven át hordta az 54-es mezt.
Deke teljes neve majdnem olyan hosszú, mint a pályafutása. 18 éves karrierje alatt nyolcszor szavazták be az All-Star gálára. Minden idők második legtöbb blokkját kiosztó kongói centert négyszer választották meg az Év Védőjének. 13-szor járt a rájátszásban, de a bajnoki gyűrű elkerülte. Mutombót idén a Hírességek csarnokába is beválasztották.
Második: Kiki Vandeweghe
Elson – a holland – második körösként debütált Denverben. Soha nem volt egy átütő erő. Leginkább Kevin Garnett-tel történt viaskodása, beszólása, majd bocsánatkérése volt emlékezetes, miszerint KG a férfiakhoz vonzódik. A Spurs 2007-ben pedig nyert neki egy gyűrűt.
A UConn diákját 2006-ban draftolta a 12. helyen a New Orleans Hornets. Nincs vetélytársa, egyelőre csak ő viselte az 57-es mezt, mégpedig 2014-ben a Warriors játékosaként, mindössze 15 mérkőzésen. Utána szabadlistára tették. Legjobb idényében 4,8 pontot és 2,8 lepattanót húzott be a Hornetsnél.
Csak két játékos koptatta a 60-as mezt, Walt Kikr és Dick Wehr. Mindketten az Indianapolis Jets (BAA) csapatában 1949-ben. Kirk nyerte a csatát, Wehr mindösszesen 9 mérkőzésen lépett pályára. Kirk viszont 9,1 pontot átlagolt ebben az idényben és négy évadot játszott összesen különböző együttesekben.
Kirk nem szerette a vakuvillogást, ezért nem készült róla értékelhető fényképét.
Miután a Cincinnati Royals 1961-ben a harmadik kör második helyén (#25) ledraftolta, Nordman a ligában mindössze négy évet húzott le. A 61-es mezt újoncként hordta. A következő idényben 7 pontot és 6 lepattanót átlagolt a St. Louis Hawks és a New York Knicks színeiben (a képen 22-es mezben).
Pollard kemény védekezéséről és fura frizuráiról volt hírhedt. De nem feltétlenül ebben a sorrendben. Mégis, 11 évéből kilencszer rájátszásba került. Leginkább a Divac fémjelezte 2000-es évek eleji Kingsben volt aktív, főleg amikor Chris Webber sérülésekkel küszködött.
George az egyetlen játékos, aki a 65-ös mezt hordta, mégpedig 1950-ben a Syracuse Nationals (BAA) csapatában. Hat éves karrierje alatt 9,2 pont, 6,9 lepattanó és 2,3 gólpassz vésődött a neve mellé.
Ratkovicz csúnya volt, ezért nem járult hozzá, hogy fényképet közöljünk róla.
Lásd kettővel feljebb
Moe az egyetlen játékos, aki a 67-es mezt hordta, mégpedig 1947-ben a Detriot Falcons (BAA) csapatában.
Becker indián volt, ezért nem járult hozzá, hogy fényképet közöljünk róla.
Milt az egyetlen játékos, aki a 68-as mezt hordta, mégpedig 1947-ben a Detriot Falcons (BAA) csapatában.
Schoon fényképei megsemmisültek egy lakástűzben.
Selvy tartja az NCAA 1. divíziójában kerek 100 ponttal a rekordot. Mezőnyből 41/66-ot, büntetővonalról pedig 18/22-t hozott. Ekkor még nem volt hárompontos vonal, de a szemtanúk szerint legalább egy tucat dobása triplát ért volna. 1954-ben a Baltimore Bullets ki is választották 1/1-nek. Későbbi csapattársai Elgin Baylor és Jerry West voltak a Lakersben.
Második: Dennis Rodman
A négyszeres All-Star, Willie Naulls az 50-es évek végétől a 60-as évek elejéig a New York Knicksben több mint 20 pontot és 10 lepattanót termelt. 1963-ban Tom Gola és Naulls csapatot cseréltek, a 71-es számot már a San Francisco Warriorsnál hordta, ahol 47-szer lépett pályára. Három bajnoki címét Bostonban szerezte.
Másodikak: McCoy McLemore és Bob Wiesenhahn
Kapono a 2003-as draft 2/2-eseként viszonylag szép, 9 éves karriert futott be. Kétszer is vezette a hárompontos dobások hatékonyságban a ligát, 2006-07-ben a Heat tagjaként 51,4%-kal. Zsinórban kétszer nyert All-Star gálán tripladobó versenyt. A 25/30-as teljesítményt még nem érte el senki rajta kívül. És Kapono osztotta ki a Bobcats történetének első blokkját is.
A Féreg az egyetlen játékos, aki valaha is viselte a 73-as mezt, utolsó előtti szezonjában, a Lakers tagjaként az 1998-99-es évadban. Kétszer volt az Év Védője és hétszer szerepelt az Év Védőcsapata képzeletbeli keretében. Ötszörös NBA–bajnok, kétszer nyert a „Bad Boys” tagjaként a Detroittal és háromszor Jordan mellet a Bullsban. Hét éven át zsinórban Dennis szedte mérkőzésenként a legtöbb lepattanót (1991-1998).
Kedvenc idézet: „A kémia az az óra a főiskolán, ahol megtanulod, hogy 2+2=10…vagy valami ilyesmi.”
Második kedvenc idézet: „ Azt mondom, én vagyok Jimi Hendrix, Jim Morrison és Janis Joplin egybe gyúrva. Ha korán meghalok, olyan leszek, mint ezek a srácok.
A 2’8” magas fekvő Imádkozó Sáska a liga eddigi harmadik legmagasabb fekvő játékosa és ezt az adottságát kihasználva az egyik legkiemelkedőbb blokkolóvá lépett elő. Jobb éveiben 3 felett volt a meccsenkénti átlaga. Bradley eddig egyedül viselte a 76-os mezt, ráadásul a 76-osoknál. A mormon egyház kiváló tagját egyébként minden gyerek ismerheti, hiszen tudását Nerdluck Blanko egyszer ellopta tőle.
A 231 cm (7’7”) hosszú Muresan volt a legmagasabb játékos az NBA történetében, őt követte a nála 6 mm-rel alacsonyabb Manute Bol. Muresan 1995-96-ban kiérdemelte a legtöbbet fejlődött játékos címét. Ekkor 14,5 pontot, 9,6 lepattanót és 2,2 blokkot átlagolt, miközben mezőnyszázaléka 58,4 volt, ezzel vezette a ligát.
Második: Vladimir Radmanovic
A 2006-os draft 36. választottja eddig az egyetlen játékos, aki a 83-as számot viselte a liga történetében. Utoljára a Blazers csapatában lépett pályára, 47-szer a 2011–12-es idényben. A legjobb szezonja 2008-09 volt, ekkor átlagban 10.1 pontot és 3.8 lepattanót szerzett Minnesotában.
A ’93-as első kiválasztott Webber csak miután szabadlistára tette a Philly 2007-ben, a Pistons csapatában hordta a 84-es mezt. De C-Webb előtte egy igen domináns erőcsatár volt, egészen a 2003-as rájátszásban szerzett súlyos térdsérüléséig. Ötször kapott meghívást az All-Star hétvégére és 15 szezont húzott le, mialatt 20,7 pontot és 9,8 lepattanót átlagolt. Bajnoki cím nélkül vonult vissza, bár az esély megvolt, a 2000-es évek elején a Kingben játszották a legszórakoztatóbb kosárlabdát.
A Hornets által az 1999-es játékos-börzén a harmadik helyen kiválasztott B-Diddy háromszor vett részt All-Star gálán. Kétszer játszott, egyszer pedig feladta a labdát egy napfénytetőn keresztül Griffinnek. Ennél valamivel emlékezetesebb, amikor a nyolcadik helyen rájátszásba jutó Warriors Davis vezetésével kiverte az alapszakasz MVP-vel, Nowitzkivel felálló Dallast. Ő az egyetlen játékos, aki a 85-ös mezt hordta. A Cavsban is egy kicsit és a Knicksben is egy kicsit. Jelenleg visszatérésén agyal.
Erden, egy 7 láb magas török center, aki mindössze három szezont játszott az NBA-ben, 69 mérkőzésen lépett pályára. Kilencszer kezdett a Cavs csapatában a 2011-12-es idényben, aztán visszavonult a tengerentúlról a szoroson túlra.
Második: Chris Johnson de csak azért, mert ő kapta Erden frissen mosott mezét egy tíznapos szerződés keretében.
Batum – a kései első körös pick – a 2008-as draft napján egy háromcsapatos csere keretében került Houstonból Portlandbe, Darrell Arthurért és Joey Dorseyért. Karrierje csúcséve a 2012-13 volt, amikor átlagosan 14,3 pontot, 5,6 lepattanót és 4,9 gólpasszt ért el. A franciát az idei szezontól a Charlotte foglalkoztatja.
Második: Antoine Walker (de szabadon felcserélhető)
Lovellette a 9. helyen kelt el az ’52-es drafton. Újoncként a Minneapolis Lakers 89-es mezét hordta. 11 éves karrierje során háromszor volt bajnok és négyszer All-Star. 1982-ben bekerült a Hírességek Csarnokába.
Második: jobb híján Lou Amundson
Számos megálló tarkítja Gooden pályafutását: 13 év, 10 csapat. Bár azt nem lehet tudni, hogy került a drafton a negyedikként kiválasztott helyre, de szorgoskodik és próbálja tartani a kétszámjegyű pontátlagot. Egészen 2012-ig. Azóta nem.
A Féreg – a leghíresebb 91-es – másodszor került a listára, mint az NBA egyik legnagyszerűbb lepattanózója. Amerika egyik legmegosztóbb sportolója a Chicago Bullsban átlagban 5,2 pontot és 15,3 lepattanót szorgoskodott össze. 2001-ben Rodman bekerült a Hírességek Csarnokába. Ezt a mezszámot eddig ketten viselték.
Második: Ron Artest
Mikor a Dallashoz cserélték, Papa Smurf a 92-es mezt hordta. Amióta bajnoki gyűrűt nyert, LeBron-stoppernek kell nevezni. A számhordozást választotta a Netsnél és a Hawksnál is. Jelenleg inaktív.
93 – Metta World Peace (Ron Artest)
Ron-Ron 2006-tól 2008-ig a Sacramento Kingsben 93-as számmal játszott. Személyisége, bohóckodása nem feledteti, hogy milyen kiváló védő volt. Artest 24,6 pontot átlagolt 2005-ben, mielőtt 86 mérkőzéses eltiltást (73 alapszakasz- és 13 playoff-mérkőzés), és mintegy 5 millió dolláros fizetésmegvonást kapott büntetésként az NBA történetének legnagyobb bunyójaként ismert verekedésért (Malice at the Palace).
A francia védő tavaly, 22 évesen 12 pontot szorgoskodott össze a Magic színeiben. Szülőhazája válogatottjának tagja mezszámnak a 94-est választotta, ami Franciaország előhívószáma. A legjobb évei még váratnak magukra. Csak óvatosan a fényképek keresgélésével!
96 – Metta World Peace (Ron Artest)
Nem meglepetés, ha egy játékos hét különböző számmal kocog ki a parkettre pályafutása során, kétszer is szerepel ezen a listán. Ron Artest a 96-os mezt még 2008-09-ben viselte a Houston Rockets színeiben. A rakétáknál ő dobta a legtöbb hármast és szerezte a legtöbb labdát. Második helyen végzett Yao Ming mögött a szerzett pontokban. A következő évben a Lakers gárdájával bajnokságot nyert.
Collins soha nem élt vissza azzal, hogy első körös választás volt, inkább egy védekező felfogású tartalék center szeretett volna lenni és 13 szezonon át többé-kevésbé ezt a szerepet nyomta. Átlagosan 3,6 pontot és 3,7 lepattanót írtak a neve mellé pályafutása során. Mindig képes volt növelni a vezető csapat és saját gárdája közötti pontkülönbséget. Magyarul, plusz/mínusz mutatója egyetlen szezonjában volt nulla, a többiben mindig negatív az eredmény.
Collins az első NBA-játékos, aki nyíltan vállalta, a másik palánkra játszik. A 98-as számot Matthew Shepard tiszteletére választotta, akit mássága miatt 1998-ban meggyilkoltak.
Nos, hol is kezdjük George? Először is, pályafutása átlagai: 23,1 pont, 13,4 lepattanó, 2,8 gólpassz. 1970-ben beválasztották az NBA 25. születésnapi évfordulós csapatába, majd 1980-ban a 35. évfordulósba is. Végül az 50 legnagyszerűbb játékos közé 1996-ban. A Hírességek Csarnokába 1959-ben került, szobra a Timberwolves arénájában, a Target Centerben dobja a horgot. Négyszer nyert a Lakers színeiben nagydöntőt és egyszer, mikor még az NBA nem is létezett.
És hogy is fejezhetnénk be? Hát így: Köszönjük, Mr. Basketball!