A világ szeme ismét Houston felé fordul. Az 1970-es években még nem a Rockets kosarasai, hanem az Apollo-13 névre keresztelt űrhajó legénysége volt az elsőszámú beszédtéma az egész bolygón. A ’80-as években egy bizonyos Hakeem Olajuwon színrelépésével olyan sugárhajtást kaptak, hogy az 1989-es esztendőben a NASA-főváros megrendezhette története első NBA All-Star gáláját, amely a világ szemét (legalábbis annak egy részét) ismét Houston felé fordította. Az összecsapás a nyugati csapat győzelmével végződött, de a Legértékesebb Játékosnak járó díjat nem az – egyébként gyenge napot kifogó – Álom becenévre hallgató Olajuwonnak, hanem a Postásnak (Karl Malone) adták, ami persze John Stockton hathatós segítsége (17 asszisztot osztott ki – jó néhány ebből állandó partnerének jutott) nélkül nem jöhetett volna létre. A gólzáporos találkozót (143-134) 44735 szerencsés tekinthette meg az Astrodome-ban (a tévéképernyők előtt pedig a sportág szerelmeseinek milliói), ami azóta is rekordnak számít.
Február 19-én, 17 évvel az első houstoni gála után ismét kezdődhet egy hosszú hétvége, egy három napon át tartó kosárlabda-fieszta, amely mára már igazi médiaóriássá nőtte ki magát. A texasi metropolisz gyorséttermeiben már most a markukat dörzsölik a boltvezetők, Jack Nicholson és Spike Lee egymást túllicitálva szerzik meg az első sorokba szóló VIP-jegyeket, míg a többnyire hamis mezekkel kufárkodó árusok megpróbálkoznak a manapság legkelendőbb név ”keletiesítésével” is. Így fordulhat elő, hogy a palánk mögött ülő, elszontyolodott arccal kólát szürcsölgető, New York-i kisfiú East All-Star feliratú Kobe Bryant mezben (amit ”hozzáértő” apukája vásárolt neki a Toyota Center melletti sikátorban féláron) próbálja meg nem végigpityeregni a meccset.
Hivatalos kihirdetés ide vagy oda, a kezdő ötösök névsorát már a részeredményekre pillantva kőbe lehetett vésni. Míg a hazai közönség előtt pályára lépő, lábujjsérüléséből épphogy felépülő Yao Ming az összes játékos közül a legtöbb szavazatot kapta, addig Shaquille O’Neal, a liga legdominánsabb játékosa az ifjú titán LeBron Jamesszel küzdött meg a keleti elsőségért. Az aktív kosarasok között nemrégiben pontrekordot (81) felállító Kobe Bryant részvétele is biztosra vehető, ahogy a tavalyi alapszakasz MVP (és nem mellékesen a 2005-ös denveri gála ügyességi versenyének a győztese), Steve Nash is beöltözik. Allen Iverson és a kezdőként idén debütáló Dwyane Wade a korábbi szavazások rekorderét, Vince Cartert (?), valamint a 2004-es döntő legértékesebbjét, Chauncey Billupst szorítják a kispadra. Tim Duncan és Kevin Garnett között roppant kiélezett verseny folyt, amelyben végül a Spurs sztárja kerekedett felül. Jermaine O’Neal sérülése miatt csupán a lelátóról nézheti a többiek produkcióját és a helyét a Chris Bosh, Vince Carter, Rasheed Wallace trióból választhatja majd ki Saunders edző. Természetesen T-Mac is kezdőként lép a parkettre. Nem szabad elfeledkezni a főműsort felvezető monumentális show-ról sem, amelynek első lépcsőfokaként a zöldfülűek legjobbjai mérkőzhetnek meg az NBA másodéves kiválóságaival. Arra mérget vehetünk, hogy a fiatalok zsákolóversennyé változtatják ezt a meccset is – garancia erre Andre Iguodala és Dwight Howard, valamint Charlie Villanueva és Nate Robinson neve. Az elsőévesek között feltűnik majd az Év Újonca-díj legfőbb várományosa, Chris Paul és az 1/1-es választott Andrew Bogut is. Szombaton a Shooting Stars verseny szórakoztatja először a nézőket, amelynek a liga jelenlegi sztárjai mellett legendák és WNBA-csillagok is résztvevői lesznek (a denveri győztes Team Phoenix már készül a második győzelemre). Az ezután következő versenyszámok tavalyi nyertesei is mind megpróbálják megvédeni a címüket, így Nash az ügyességi versenyben bizonyíthat – egyik ellenfele az a LeBron James lesz, aki visszamondta a zsákolóversenyen való indulást, Quentin Richardson is szembeszáll az öt régi/új kihívójával, végül az est fénypontjaként Josh Smith hajt rá újfent a zsákolóverseny trónjára, amelyre többek között a Knicks törpéje, Nate Robinson (ugye van még, aki emlékszik 1986-ra és egy pici, atlantai ugrógépre, aki könnyedén nyerte meg az akkori SlamDunk Contestet?), Mr. Gumiláb, André Iguodala és a liftszerű emelkedéséről híres Hakim Warrick is feni a fogát. Sokak legnagyobb sajnálatára a tavalyi zsákolóverseny udvari bolondjának kikiáltott Chris ”Birdman” Andersen nem fog rácáfolni a ’white men can’t jump’ (fehér ember nem tud ugrani) kitételre, köszönhetően a sorozatos űrrepüléseinek (közérthetőbben: drogtúráinak).
Az idei gála is bővelkedik tehát látványosságokban és a szórakoztatás olyan magas szintre lép, hogy 215 országban 103 tévétársaság közvetíti élőben a főműsort 44 nyelven. A helyszínen 52 nemzetközi tévétársaság, rádió és internetes oldal képviselői lesznek jelen. A média figyelmét már péntek este is lesz mivel lekötni, ugyanis H-Town és Cluch City fantázianév alatt összecsapnak olyan sztárok, mint Nelly, Ice Cube, Lil Bow Wow (kiegészülve Swin Cash-sel és Becky Hammonnal, a WNBA két kiválóságával). Az irányítást pedig Queen Latifah és az NBA legismertebb „felesége”, Eva Longoria végzik a kispadról. Már csak az a kérdés, hogy a vasárnapi meccs mindenki számára kielégítő élményt tud-e nyújtani, hiszen a sok rajongó mellett legalább annyi kétkedő megnyilvánulást is lehet hallani, miszerint ez lesz az elmúlt évek leglaposabb mérkőzése Kelet és Nyugat válogatottja között. Nem egészen két nap múlva kiderül, hogy kinek lesz igaza: a pesszimistának vagy az optimistának, annak, aki a magasemberekkel felálló Nyugat vagy aki a jóval dinamikusabb Kelet győzelmét várja, annak, aki rááldoz az idejéből vagy aki csak legyint a show-ra, annak, aki szép zsákolásokat vár vagy aki megelégszik magával a játék élményével. Egy biztos: aki nézi nem fog unatkozni…
Szerző: Molnár Ádám
Dátum: 2006. 02. 18. 10:29