Missing image

Beharangozó 2006/07 Északnyugati csoport

 
DENVER NUGGETS
Érkezett:Jamal Sampson (Sacramento), Joe Smith (Milwaukee), J.R. Smith (Chicago)

Távozott:Greg Buckner (Dallas), Francisco Elson (San Antonio), Ruben Patterson (Milwaukee)

A leköszönő GM, Kiki Vandeweghe munkásságát néhány remek húzás, és egy-két igencsak megkérdőjelezhető döntés fémjelzi.
Ahhoz, hogy teljes perspektívájában szemlélhessük igazolásait, elsőként Kenyon Martin szerződtetésének megítélésében kellene dűlőre jutnunk. Mivel a nyáron senki nem mutatott komoly érdeklődést az érkezése óta hullámzóan teljesítő, illetve a szezon végén gyakorlatilag mindenkivel összebalhézó erőcsatár iránt, a vezetőség úgy döntött, hogy még inkább megerősíti a papíron kifejezetten erős, a valóságban azonban meglehetősen törékeny palánk alatti kontingenst. Első lépésként röghöz kötötték az elmúlt szezont néhány perc híján teljesen kihagyó Nenét, aki a rehabilitáció unalmas napjait a jelek szerint egy kifogástalan strici-séró növesztésével próbálta átvészelni. Második lépésként pedig megszerezték azt a Joe Smith-t, aki ugyan már csak árnyéka egykori önmagának, ellenben maga is rendkívül sérülékeny. A vezetőség a maradék erőforrásokat a kettes poszton évek óta tátongó lyuk befoltozására fordította. J.R. Smith leigazolása valóban csak foltozásnak tűnik, hiszen nem az a tőrőlmetszett trojkafenomén.
A csapat vezére ismét csak a világbajnokságon kifogástalanul teljesítő Anthony lesz. Ezzel a kerettel (különösen, ha a sérülések elkerülik őket) a Denver komoly gond nélkül nyeri meg divízióját, de az új szabályok szerint a kiemeléseknél ez már csak a negyedik helyhez lesz elegendő. A rájátszás második köre ebben az idényben is túl nagy falat.

Várható kezdőcsapat: Andre Miller / J.R. Smith / Carmelo Anthony / Kenyon Martin / Marcus Camby

MINNESOTA TIMBERWOLVES
Érkezett:Vin Baker (Betty Ford Center), Randy Foye (Villanova, draft 1/7), Mike James (Toronto), Craig Smith (Boston College, draft 2/36)

Távozott:Marcus Banks (Phoenix), Ronald Dupree (Detroit)

Miután bejelentették, hogy idén a Minnesota hivatalos csapatindulója Garnett biológiai órájának egyre hangosodó ketyegése lesz, én sem tehetek mást, mint hogy górcső alá veszem a korszak egyik legzseniálisabb játékosa köré gyűjtött alakulat aktuális állapotát.
Miután Kevin McHale a szezon végén fogadta a parádésan sikerült Jaric-Cassell cserét értékelő tömeg jókívánságait, előbb hozott egy pohár vizet hevesen csukló édesanyjának, majd hozzáfogott az irányítói poszt megerősítéséhez. A felmentő sereg Mike James és Randy Foye személyében érkezett meg. Noha James nem klasszikus irányító, bármikor képes arra, hogy megterhelje 20-30 ponttal az ellenfél gyűrűjét. Foye valahol az egyes és a kettes poszt közötti vékony határmezsgyén egyensúlyoz. Ha Casey edzőtől elég bizalmat kap, akár az Év Újonca címért is versenyben lehet.
A fent említett, valóban ígéretes duó megkaparintásán kívül csak rossz hírek érkeztek a Target Centerből. Előbb az örök gézengúz Eddie Griffin került szánalmas helyzetbe a volán mögött, amikor illuminált állapotban átrendezte néhány parkoló autó karosszériáját. Bizonytalan úttartására természetesen van ésszerű magyarázat, ugyanis a jó Griffin épp pornófilmet nézett és hogy is mondjam, éppen tele volt a keze… Aztán a tavalyi évad során időnként kifejezetten ígéretes játékos jeleit mutató Rashad McCants térde mondta fel a szolgálatot legalább négy hónapra. Végül, de nem utolsósorban McHale leigazolta azt a Vin Bakert, akiről azt hittük, hogy már tényleg minden esélyét eljátszotta. Szerződtetésének egyetlen pozitív hozadéka az lehet, hogy végre lesz valaki, aki visszahívja Griffint egy körre.
Egy szó mint száz, amíg néhány éve még ezrek ajánlották fel volna veséjüket és lépüket, ha Garnették túljutnak a rájátszás első körén, idén már akkor is örömtüzek gyúlnának a hideg minnesotai éjszakában, ha a T’Wolves egyáltalán túlélné az alapszakaszt.
A farkasok már KG hattyúdalát vonyítják.

Várható kezdőcsapat:Mike James / Ricky Davis / Trenton Hassell / Kevin Garnett / Mark Blount

PORTLAND TRAIL BLAZERS
Érkezett:LaMarcus Aldridge (Texas, draft 1/2), Dan Dickau (Boston), Zendon Hamilton, Raef LaFrentz (Boston), Jamaal Magloire (Milwaukee), Sergio Rodriguez (Estudiantes Madrid, 1/27), Brandon Roy (Washington, draft 1/6), Ime Udoka

Távozott:Steve Blake (Milwaukee), Ha Seung-Jin (Milwaukee), Viktor Khryapa (Chicago), Theo Ratliff (Boston), Brian Skinner (Milwaukee), Sebastian Telfair (Boston)

“Hát ez eddig fos, de ha összeáll, akár szar is lehet belőle.” (A Trail Blazers új mottója)
És tényleg! Noha a csapat két év alatt gyakorlatilag teljesen kicserélődött, Darius Miles és Zach Randolph Sebők Vilmost megszégyenítő hírneve és hozzáállása továbbra is mázsás súllyal húzza vissza a gárdát a Bob Whitshit nevével fémjelzett JailBlazers érába. Megfelelő ajánlat esetén (mondjuk három zacskó Frutti, és két doboz lyukas koton) az új GM, Steve Patterson minden bizonnyal örömmel mondana le róluk.
Körülöttük, illetve inkább őket leszámítva azonban ígéretes csapat épül.
Míg a két Top 10-es újonc közül a kezdőként számításba vett Roy hamar a liga legfelkapottabb újoncai között találhatja magát, addig Aldridge Randolph mögött kevésbé fog reflektorfénybe kerülni, ami talán nem is akkora baj, hiszen a játékára ráfér még egy kis csiszolás, a habitusára pedig még inkább, hogy végre megérezze a vér szagát.
Érdemi erősítést jelent még a balul sikerült, Milwaukee-ban tett kitérő után Nyugatra költöző Magloire és talán a “spanyol csokoládé”, Sergio Rodriguez is, akiről a világbajnokságon percek alatt kiderült, hogy egészen kivételes képességek birtokosa.
Mindez azonban optimális esetben is csak arra lesz elegendő, hogy a szezon végén szerencsétlen oregoniak azon izguljanak, hogy vajon tényleg övék lesz-e a legrosszabb mérleg, mert sokak szerint már most Greg Oden a Trail Blazers legjobb játékosa.

Várható kezdőcsapat:Jarrett Jack / Brandon Roy / Darius Miles / Zach Randolph / Joel Przybilla

SEATTLE SUPERSONICS
Érkezett:Mickaël Gelabale (Real Madrid, draft 2/48, 2005), Milt Palacio (Toronto), Saer Sene (Szenegál, draft 1/10)

Távozott: Mikki Moore (New Jersey)

Ha az ember elnézi a Sonics játékoskeretét, néhány pillanatra akár még izgalmi állapotba is kerülhet, hogy milyen jó kis csapat ez. Aztán bekapcsolódik egy mérkőzésbe, majd amikor könnyesre röhögte magát a jó Robert Swift NDK-s ifjúsági filmekbe illő fizimiskáján (ezzel azért két negyed testvérek között is elmegy), rá kell jönnie, hogy ez a csapat gyakorlatilag szerethetetlen.
Pedig jómunkásemberek pattogtatnak Seattle-ben jó pénzért, de valahogy az az ember érzése, hogy a gárda húzóemberei egytől-egyig megélhetési sportolók, akik csak a szerződésük lejártát megelőző évben hajlandók valami kis plusszal is előrukkolni. Mivel azonban ebben a szezonban nincs ilyen játékos, élénk fantázia és sok sör kell ahhoz, hogy elhiggyük, hogy a középszerű Bob Hill által dirigált csapat igazán oda fogja magát tenni.
Pedig ahogy írtam, a keret kifejezetten ígéretes. Az Allen-Lewis-Wilcox tengelyt fentről két korrekt játékmester, Ridnour és Earl “Kockafej” Watson segíti; a palánk alatti piszkos munkáért pedig a már említett Swiften kívül Petro, Dirty Fortson és a pompás belgiumi karriert maga mögött tudó szenegáli Sene felel.
Ha a fejekben sikerül rendet tenni, a rájátszásig eljuthatnak. Ennyi. Nekem ettől még Seattle-ről továbbra is a Pearl Jam ugrik be majd egy jó ideig…

Várható kezdőcsapat: Luke Ridnour / Ray Allen / Rashard Lewis / Chris Wilcox / Robert Swift

UTAH JAZZ
Érkezett:Rafael Araujo (Toronto), Ronnie Brewer (Arkansas, draft 1/14), Dee Brown (Illinois, 1/46), Derek Fisher (Golden State), Hiram Fuller, Paul Millsap (Louisiana Tech, draft 1/47), Roger Powell

Távozott:Devin Brown, Kris Humphries (Toronto), Keith McLeod (Golden State), Andre Owens (Golden State), Greg Ostertag (visszavonult), Robert Whaley (Toronto)

Feketébe öltözött a nyáron egy napra Salt Lake City. Ezen a napon délben egy percre megállt az élet. Ezen a napon lányok százai fogadtak egy életre szüzességet. Ezen a napon ifjak ezrei ígérték az eskük esküjével, hogy többet nem nyúlnak magukhoz. Ettől a naptól minden más perspektívába került. Küzdök a betűkkel, ezeket a sorokat is a nejem gépeli: Greg Ostertag visszavonult. A fenti tragikus momentumot leszámítva a Jazz nyarát leginkább a “sok hűhó semmiért” kifejezéssel lehetne jellemezni.
A távozók vélhetően pont senkinek nem fognak hiányozni, az érkezők nevének hallatán sem merült fel, hogy a mormon város “államformát” váltson és onnantól anarchoszindikalista kéjköztársaságként folytassa mindennapjait. Kétségtelen, Ronnie Brewerben van kakaó, és az évek óta a formáját kereső Giricek mögött akár komoly szerephez is juthat, de azt minden, kosárlabdához értő utah-i tudja, hogy a csapat szereplése a már meglévő játékosok egészségén múlik.
Ha a papíron félelmetes orosz-alaszkai-török triónak sikerülne legalább 70-75 mérkőzésen pályára lépnie, az immár másodéves Deron Williams irányításával akár még arra is képesek lehetnének, hogy megszorongassák a Denvert. Ha viszont valamelyikőjük hosszabb (de akár csak rövidebb) időre lesérül, a Jazz vékonka cserepadja idén sem lesz képes ellensúlyozni hiányukat. A sérüléseket is belekalkulálva nagy versenyfutásban lesznek a nyolcadik helyért, amelyet – talán pont a Sonics orra előtt – meg is fognak csípni, de azzal a lendülettel ki is fognak pottyanni az első körben.

Várható kezdőcsapat: Deron Williams / Gordan Giricek / Andrej Kirilenko / Carlos Boozer / Mehmet Okur

Szerző: Tőrös Balázs

Dátum: 2006. 10. 26. 21:07:01