Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! Egyre fogynak az emlékezetes jelenetek, jöjjön hát egy újabb.

8. 2005 – Robert Horry meccsnyerő hárompontosa a döntő ötödik mérkőzésén

A Detroit Pistons üresen hagyta a hóhért

Kosárlabda nézésem történetének során kevés nagyobb döntőt láttam a 2005-ösnél. Az út, ahogy a két csapat eljutott a döntőig. A teljesen kiegyenlített kezdőcsapatok, ahol nem egy nagy sztár, hanem inkább a csapatmunkáé az első szerep. Egy olyan párharc, ami a végsőkig kiélezett volt és ahol nem számított a hazai pálya.

2005-ben összecsapott az előző két év bajnoka.

Rasheed Wallace talán az NBA történetének legnagyobb hibáját követte el, mikor rárohant csapdázni Manu Ginobilire. Ismerős lehet a mondás, hogy mindig az a legveszélyesebb játékos ilyenkor, aki a labdát bepasszolja. Főleg akkor, ha a játékos minden idők egyik legjobb dobója kulcsszituációkban.

Robert Horry pedig lesújtott.

A San Antonio Spurs 36 ponttal nyerte két mérkőzését hazai pályán, ezért talán még meglepőbb, hogy a következő két meccset a Pistons hozta el összesen 48 ponttal. Mintha a felek csak arra vártak volna, hogy egy meccsen mindkettőjüknek kijöjjön a lépés, hogy ott eldőlhessen a döntő kimenetele.

A 2-3-2-es sorsolás révén az ötödik találkozóra is Detroitban került sor. A mérkőzés legnagyobb előnye 9 pont volt, az is a második negyedben. A mindig higgadt és jó döntéseket hozó Tim Duncant leradírozták Wallace-ék, emellett a büntetővonalról is rendkívül gyengén dobott. A Pistonsnál Chauncey Billups második döntő MVP címére készült, hiszen 34 pontjánál többet senki nem dobott.

A félidőben a csapatok 42-42-es döntetlennel álltak. Említsünk meg egy kulcs információt: Robert Horry 0 pont.

A második játékrészben Duncan tovább folytatta gyengélkedését, szokásos palánkos tempói, illetve közeli félhorgai rendre kipördültek. Ben és Rasheed Wallace összesen 8 blokkot osztott ki a találkozón, ugyan a meccs visszanézésénél nem számoltam, de megeszem a kalapom, ha ennek a felét nem Duncan kapta. A harmadik negyed záró momentumaként Horry egy hatalmas hármassal átvette a vezetést a Spursnek, a hullámvasút pedig elindult.

A negyedik negyedet egy újabb Horry hármas nyitotta. Big Shot Bob a negyed közepén újra betalált kintről, majd 2 perccel a meccs vége előtt egymaga vette kezébe az irányítást. Először 2 büntetővel egyenlített, majd Ginobili kihagyott ziccerének visszapöcizése után egy újabb hármassal csengetett be. 51 másodperccel a rendes játékidő vége előtt Billups egy betöréssel átvette a vezetést, majd Duncan egy bedobott büntetővel egyenlített. Billups rontott, Ginobili rontott, majd Duncan a palánk alól nem bírta visszatenni a támadó lepattanót, jöhetett a hosszabbítás. Ezt a dobást Tim Duncan tízből kilenc alkalommal bedobta volna.

Mint mondottam: nem az ő estéje volt.

A Pistons hamar 4 pontos előnyt kovácsolt, ám jött ismét Robert Horry és megszülte a rájátszás zsákolását Rip Hamilton felett.

Horry fájdalmas fejjel vette tudomásul a vállában jelentkező fájdalmat, a büntetőjét nem is tudta értékesíteni. Maradt a két pontos hátrány, ami 9 másodperccel a mérkőzés vége előtt két pontos hátrányban egy újabb ideális alkalom volt számára.

Robert Horry 21 pontot dobott csapata utolsó 32 pontjából. A legtöbb, amennyit egy ember a második félidőben dobott egy NBA döntőben, ha az első 24 percben 0 pont állt a neve mellett. „Ez az ember mindig teljesen üresen van.” – mondta egyszer Charles Barkley. Mindenki gondolhatja, hogy a cikksorozatban nem ez volt az utolsó alkalom, hogy összefutottunk vele.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2009. 12. 25.