Távozott: Rodney White

Régen nem látott csendes és békés utószezont zárt a Warriors, szinte teljesen egészében a tavalyi csapattal vágnak neki az új idénynek.
Kifejezetten jól sikerült drafton vannak túl, megszerezték az NCAA egyik legerősebb konferenciáját (PAC-10) terrorizáló Ike Diogut, a 2. körben a hosszú hónapokig a top10-be várt Chris Taftot, valamint a középiskolás hátvédet, Monta Ellist. Üröm az örömben, hogy Diogu nemrégiben eltörte az ujját, míg a két utóbbi játékos könnyen az NBDL-ben találhatja magát.
A Golden State azonban épp elég fiatal tehetséget gyűjtött össze az utóbbi évtized bukdácsolásának eredményeképpen, hogy a frissen draftoltak nélkül is eredményes legyen. Mike Montogomery csapata egyre inkább a Suns-féle dobós-rohanós játékot kezdte preferálni, amiben a két szuperatléta hátvéd, Jason Richardson és Mickael Pietrus, valamint a sokoldalú Dunleavy kedvére brillírozhat. Elöl a jókezű Troy Murphy gyűjtheti tucatjával a pattanókat, míg Adonal Foyle kedvére blokkolhatja azokat a vakmerőket, akik megpróbálnak az általa védett gyűrűbe zsákolni. A nyári ligában jól szereplő Andris Biedrins mindkettejük segítségére lehet, annál is inkább, mert Foyle megint nincs teljesen rendben.
A tehetséges csikócsapat tavaszi fellángolásához Baron Davis érkezése adta a szikrát, és ha a csinos Rumcájsz-szakállt növesztő irányító egészséges marad, akkor április végén is láthat még meccset az erre oly régen hiába áhítozó oaklandi közönség.

Kezdőcsapat: Baron Davis / Jason Richardson / Mike Dunleavy / Troy Murphy / Adonal Foyle

Távozott: Bobby Simmons (Milwaukee), Marko Jaric (Minnesota), Lionel Chalmers (Minnesota), Mikki Moore (Seattle), Kerry Kittles

Még évente sem illik ilyesfajta cikkben ismételni, de Sterlingék okos manőverezéssel elérték, hogy ezúttal is ugyanúgy kezdődjön a róluk szóló beharangozó, mint tavaly: klasszikus Clippers-utószezont zárt a kisebbik Los Angeles-i csapat.
A drafton sikerült azt a zöldfülű Korolevet választaniuk, akinek az összes újonc (kivéve az Európában maradó Vazquezt – hiába van akkora ostobaság, amit még a Clippers sem tud überelni) közül a legkevesebb esélye van arra, hogy első pár évében valamit letegyen az asztalra. Majd a túl vaskos ajánlatot kapó Simmonst nem mással, mint az „elődjénél” jóval egyoldalúbb és idősebb Mobleyval pótolják, nem sokkal kevesebbért. Nehéz hibáztatni őket azonban azért a tranzakcióért, amelyben a vergődő Jaricot Cassellre cserélték, aki még vénségére is jobb irányító, mint a szerb valaha is lesz. Elmondható védelmükre az is, hogy Mobley és Cassell egyaránt nagy hasznukra lehet abban, ami tavaly a Clippers egyik leggyengébb pontja volt, nevezetesen a kinti dobások. Ugyanakkor Cassell nem éppen csendes alázatról híres attitűdje apróbb pokolgépként ketyeg az öltözőben, a detonáció gyorsan bekövetkezhet, ha a dolgok rosszabbra fordulnak. Szegény embert az ág is húzza alapon Livingston máris kidőlt egy hónapra.
Mindent egybevetve az éleződő nyugati versenyfutásban Brandék esélyei inkább romlottak, mint javultak a rájátszásra, és a tavalyi eredményt is nehéz lesz megismételniük.

Kezdőcsapat: Sam Cassell / Cuttino Mobley / Corey Maggette / Elton Brand / Chris Kaman

Távozott: Caron Butler (Washington), Chucky Atkins (Washington), Brian Grant (Phoenix), Vlade Divac (visszavonult)

Visszatért Phil Jackson.
Ezzel nagyjából véget is ért a jó hírek felsorolása az arany-lila hívek számára.
Jöjjenek a rosszak: továbbra sincs irányító és center, a cserepad is harmatos. Rövidebben: Kobe Bryanten és Phil Jacksonon kívül a Lakersnek nincs semmije. Még rövidebben: csapata sincs.
A fenti, túl borúlátó felsorolásból szándékosan maradt ki Lamar Odom, a nagyon tehetséges csatárt ugyanis kissé értékén alul használja a Lakers. Ez Jackson érkeztével megváltozhat, noha a mágus sohasem számított a legrafináltabb játékterveket kiötlő edzők közé, sokkal inkább a pszichológus-motivátor-diplomata hármas szerepkörben tündökölt. Lélekbúvári képességeiről letisztogathatja a rozsdát Odom korántsem gránitkemény lelkén, amelyen néhány érzékeny karcolást már ejthetett a Bryant mellett eltöltött egy év.
Folyamatos reflektorfényben lévő csapathoz képest szokatlanul bátran cserélt és draftolt a Lakers, az eredmény egy „régi” és egy „új” középiskolás lett Kwame Brown és Andrew Bynum személyében. Miután az elsőszámú kiszemelt Antonio Daniels Washingtonba írt alá, a Lakers lelkesen kezdett turkálni a Houston-féle amnesztiaszabály miatt felszabaduló játékoskupacban, de csak azt konstatálhatták, hogy Derek Anderson és Doug Christie is inkább Texasba költözött. Így maradt nekik végül az egykori legjobb 6.ember Aaron McKie, aki egyelőre korábbi önmaga egészen halovány lenyomatának látszik.
Mitch Kupchak menedzser egész nyári tevékenységét annak figyelembevételével végezte, hogy 2007-re elegendő helyük legyen a fizetési sapka alatt ahhoz, hogy Yao Minget vagy Amare Stoudemire-t az angyalok városába édesgethessék. Noha a terv azóta már kútbaesett (mindkét fiatal hosszabbított jelenlegi csapatával), ésszerűnek látszik már most gondolni a jövőre. A jelennel kapcsolatosan ugyanis több a baljós ómen, mint a biztató jel. Jobban szükségük lesz Phil Jacksonra, mint valaha.

Kezdőcsapat: Smush Parker / Kobe Bryant / Lamar Odom / Kwame Brown / Chris Mihm

Távozott: Joe Johnson (Atlanta), Quentin Richardson (New York), Steven Hunter (Philadelphia), Walter McCarty (LA Clippers), Jake Voskuhl (Charlotte), Bo Outlaw (Orlando)

A Suns tavalyi csodaszép menetelését a Spurs állította meg, „udvariatlan” határozottsággal. Így nem meglepő, hogy a csapat fazonigazításakor az arizonai vezetőség szeme előtt az lebegett, hogy ezúttal ne San Antonióban legyen a végállomás.
Ennek jegyében küldték a tripladobások bohókás szerelmesét, Quentin Richardsont New Yorkba a zord tekintetű Kurt Thomasért, aki akár még Tim Duncant is többé-kevésbé megfékezheti. Így került a Sunsba a védekezőspecialista Raja Bell, lelassítandó azt a Manu Ginobilit, aki tavaly szörnyű mészárlást hajtott végre a Suns védői között. Joe Johnson távozása nyilván nem volt bekalkulálva, de a több poszton is bevethető Diaw megszerzésével talán enyhíthető a veszteség.
Aztán október közepén beütött a krach: Amare Stoudemire térdében hajszálrepedéses törést találtak, ami legalább 4 hónapos kihagyással járó műtétet vont maga után. Ezzel a Suns idei bajnoki reményei nagyjából el is szálltak, hacsak valami csoda folytán az erőcsatár még a play-off előtt teljesen fel nem épül. Erre azonban a szakértők szerint nincs túl sok esély, a Suns-drukkerek megtépázott idegeit kímélendő eltekintünk a hasonló sérülést szenvedő sztárok felsorolásától. Pedig Stoudemire tavaly már kiérdemelte a „Minden idők legrobbanékonyabb domináns erőcsatára” titulust és a legjobb úton haladt afelé, hogy újabb címeket és trófeákat megszerezve örökre beírja magát az NBA történelemkönyvébe.
Nagy hibát követ el azonban az, aki ezek után lebecsüli a Sunst. Még mndig náluk játszik ugyanis a tavalyi MVP és ott rohangászik az NBA legfáradhatatlanabb ezermestere. Az előszezon meg is mutatta, hogy Nash nem felejtett el passzolni és dobni, Bell és az Indianától érkezett James Jones pedig johnsoni egykedvűséggel és hatékonysággal dobálja a triplákat. Noha Thomas egyelőre még keresgéli New Yorkban hagyott tempódobását, palánk alatti keménységére nagy szükség lesz.
Ha a Phoenix el is vesztette fő csapásmérő erejét, az eszét és a szívét nem. A gyorsan beilleszkedő új fiúkkal együtt ez könnyen elég lehet a rájátszásra. Minden további, a Suns jövőjét érintő kérdésre a válasz Stoudemire térdében van.

Kezdőcsapat: Steve Nash/ Raja Bell / James Jones / Shawn Marion / Kurt Thomas

Távozott: Cuttino Mobley (LA Clippers), Bobby Jackson (Memphis), Maurice Evans (Detroit), Greg Ostertag (Utah), Darius Songalia (Chicago), Eddie House (Phoenix), Matt Barnes

Idén nyáron is volt sürgés-forgás Sacramentóban, folytatódott az ezredforduló nagy Kingsének szétporlása és az új együttes összekalapálása.
Mobleynak lejárt a próbaideje, Ostertagnak a szavatossága, míg Bobby Jackson a Divac-Christie-Webber trió nyomdokaiba lépve kényszerült búcsút mondani egykori nagy sikerei helyszínének. A legnagyobb erősítésnek Shareef Abdur-Rahim számít, akit először a Nets kért fel keringőzni, majd a táncparkett közepén magárahagyott, a Kings pedig lecsapott az erőcsatárra. Noha nélkülözi az ifjú Webber nyers fizikai erejét és sokoldalúságát, Abdur-Rahim a vérmesebb sacramentói drukkereket nagy elődjére emlékeztetheti, elsősorban kifinomult támadórepertoárjának okán. És még a térde is jobb…, bár New Jersey-ben nem egészen így gondolták. Miután Mobley a tripladobáláson kívül (igaz, azt jól csinálta) nem tett hozzá sokat a csapatjátékhoz, a Kings megpróbált a fénykorában lévő Christie-hez jobban hasonlító játékost szerezni a helyére. Ilyen lehet a Memphisből érkező, ügyes, de zavaros fejű Bonzi Wells, valamint (idővel) a vékonydongájú mindenes, a frissen draftolt Francisco Garcia. A másodéves Kevin Martin az NCAA után a nyári ligában is igazolta, hogy jól áll neki a pontszerzés, lassan az NBA-ben is eljöhet az ő ideje. A két fiatal lehetőséghez juthat az utóbbi időben kissé enervált Stojakovic mögött is, akinek idén csipkednie kell majd magát, hiszen jövő nyáron pályafutása utolsó nagy szerződését szeretné majd aláírni. Egyes pletykák szerint nem feltétlenül Sacramentóban…
A kispad többi része sem mutat rosszul, Bibby cseréjeként a megbízható Jason Hart ügyködik majd, középen Kenny Thomas, Williamson és Skinner bevethető.
A közelmúltban Rick Adelman munkáját is érték kritikák, a liga egyik legjobban fizetett edzője most elhallgattathatja a kétkedőket, hiszen bőven akad dolga a fiataloknak és az újonnan érkezetteknek a Bibby-Peja-Brad Miller tengelyhez való illesztésével. Ha sikeres lesz, a Kings újra beleszólhat a nagyok dolgába. Ha nem, folytatódik a visszacsúszás.

Kezdőcsapat: : Mike Bibby / Bonzi Wells / Peja Stojakovic / Shareef Abdur-Rahim / Brad Miller