Csak egy kis érdekesség… mert, mi jut nekünk innen? Csak az ötletelés, fantáziálás a „nagyok” dolgairól.

A pénz kereskedelemben használatos fizetőeszköz. A hatékonyság akkor magas, ha kevesebb ráfordítással több kibocsátást tudunk produkálni, illetve ha a magasabb teljesítményt kevesebb ráfordítással érjük el.
Az NBA csapatok menedzserei is erre törekednek, amikor a tulajdonosok pénzét költik. Minél olcsóbban, ügyes húzásokkal nagy sikereket elérni. Ebben rendkívül fontos rész a játékosok megfelelő megfizetése (ez persze nem mindenkinek sikerül, ugye Isiah?…). A liga próbál határokat szabni a költekezésnek: fizetési sapka, luxusadó. Előbbit idén 55,63 millió dollárara állapították meg Sternék, ha ezt átlépi a csapat, akkor a szabályok megkötik a kezét a drágább játékosigazolásokkal kapcsolatban.
Az alábbiakban megpróbáltam ezen határon belül, a jelenlegi fizetéseket tekintve, ám az újoncszerződéseket nem felhasználva egy valószínűsíthetően bajnokcsapatot összeállítani. Ergo az alulfizetett (ám persze még így is eléggé jól kereső…) játékosokból raktam össze egy olyan csapatot, amely szerintem júniusban könnyedén hazacipelné a Larry O’Brien-trófeát.

Kezdőötös: (zárójelben az idényben kapott összfizetése):

Jose Calderon (2,47 millió $)
Az edzők álma. Hibátlanul mozgatja a csapatot. Megbecsüli a labdát, tisztában van képességeivel és a csapaton belül betöltött szerepkörével. Az európai kisemberekre jellemzően veszélyes a pálya bármely pontjáról. És adna indokot a szezon előtt Spanyolországban turnézni, ahol időkéréseknél sokkal több a látnivaló, mint Amerikában.

Ron Artest (7,80 millió $)
Minden csapatba kell egy rosszfiú. Akitől az ellenfél fél, és a másik csapat szurkolóit kirázza a hideg, ha rá gondolnak. Artest ilyen. Minden képessége adott ahhoz, hogy tekintélye legyen a pályán. Megvan benne az a bizonyos „killer instinct”, aminek hatása feltüzeli a társakat és legyőzhetetlen hőst csinál belőle a közönsége előtt. Ő az, aki mellett nem lehet könnyű kosarat szerezni. Az elmúlt évek gyakorlása során a támadóarzenálját is játékstílusára formálta, így néha teljesen megállíthatatlan.

LeBron James (13,04 millió $)
Ő lenne a klub arca. Fölösleges lenne felsorolni, hogy a játék mely elemeiben kitűnő, mert szinte tökéletes és még mindig csak 23 éves. Ha minőségibb társak lettek volna mellette, akkor már bajnok lenne. Kosárlabdázásra született, és az útját egyengető egyének sztárnak nevelték, és ő nem vallott szégyent. Talán ez a legnagyobb erénye. Nem mellesleg üzletileg is óriási fogás. Ha nem rágná a körmét, igazi példakép lenne.

Udonis Haslem (6,05 millió $)
Udominator egy igazi igásló szorgalmával játszik. Küzd, vetődik a gazdátlan labdákért. Haslem képes alárendelni magát a csapatérdeknek, nem akar mindenáron pontot szerezni. És mivel senki sem tökéletes, így biztos lenne jó pár lecsorgó labda, amit képességeinek és akaraterejének köszönhetően ő gyűjtene be és váltana pontokra.

Yao Ming (13,76 millió $)
Hány ember is él Kínában? Több, mint 1,3 milliárd. Ez körülbelül 1,3 milliárdszor több, mint ahányszor mi szépen láttuk Yaót mosolyogni. És mégis! A kínai óriás 2002-es NBA-be kerülése óta hihetetlen népszerűségnek örvend a világ legnépesebb országában, így piaci értéke szinte felbecsülhetetlen. Ez mind szép és jó, de jól is játszik? Igen. A kezdeti nehézségek után egyre inkább kezdi átvenni a liga stílusát és immáron nem érdemtelenül lesz a Nyugati All-Star csapat kezdőcentere. Szép centermozdulatok, finom csukló, átlagon felüli kondíció és labdakezelés, egyre agresszívabb és még Shaqnek is sámli kell, ha dicsérés céljából meg akarja simogatni a kínai fejét.

Cserepad:

Charlie Bell (3,10 millió $)
Sokoldalú kisember. Támadásban veszélyes, védekezésben is megkeseríti ellenfele életét. Charlie tervei közt ősszel még a Görögországban való kosarazás is szerepelt, ám egyes források szerint miután egyik szabad délutánján utánanézett az interneten lehetséges ellenfeleinek, meglátta Szofoklisz Szkorcianitisz képét és azt mondta: „Te jó ég! Milyen kultúra lehet ez? Senki se fog Bell-husit enni!”. Így írta alá az első kezébe kerülő szerződést, és maradt az USA-ban.

Eddie House (1,50 millió $)
House tulajdonképpen nem sok mindent tud, ő csak dob. Egy remek cserejátékos, de ő csak dob. Egy alulméretezett dobóhátvéd, ezért ő csak dob. Irányítói képességei nem túl fényesek, így ő csak dob. Csak átlagos atléta, emiatt ő csak dob. Egyetlen feladata: pontszerzés, és ő csak dob. És csak dob. Csak dob. Dob…

Grant Hill (1,83 millió $)
Mr. Stílus ilyen olcsón? Valószínűleg egyet fizet kettőt kap akciót fogott ki Grant a bokaműtéteknél, ha beérte ennyivel. Hill robbanékonysága megkopott, de a játékintelligenciája továbbra is magasfokú. A sikerre éhes Hill lenne a sztár a padról, a 6. ember.

Kelenna Azubuike (0,68 millió $)
A londoni születésű Azubuike képes volt felküzdeni magát a liga egyik fiókcsapatából a Golden State Warriors rotációjába. Ez mindent elmond elszántságáról. Akaraterejénél már csak súlypontemelkedése nagyobb, így a lerohanásoknál látványos befejezőember.

Jamario Moon (0,42 millió $)
A csöndes alázós srác a padról. Moon bejönne, átzsákolna valakit, adna pár megszégyenítő sapkát, közben a fotósok megcsinálnák a poszternekvaló képeket az ajándékboltba.

Brandon Bass (0,77 millió $)
„Figyelj Brandon, ha üresen megkapod a gyűrű alatt, akkor zsákold be, és visszafelé üvöltözz nagyokat és verd a melled. Ha esetleg blokkolnál, akkor utána nyomj pár fekvőt és feszítsd a bicepszedet. Menni fog?”

Luis Scola (2,91 millió $)
Bamba fej, förtelmes angol kiejtés, és ő az egyik legjobb nem-amerikai magasember. Igen…érezzük, hogy Báder Marcira nem minden kitétel felel meg. Nem úgy, mint az argentin válogatott húzóemberére, Luis Scolára! Az NBA-n kívüli kosárvilágot már meghódította a remekül támadó csatár, most megpróbálja az amerikai profi kosárligát fennhatósága alá helyezni.

Brian Skinner (1,10 millió $)
Skinner nem volt megelégedve szakálla hosszúságával, így pótlást kért. Az egyetlen probléma, hogy már csak Garfield-szőr volt raktáron. Így aztán a jó öreg Brian állán fekete-narancssárga pamacs díszeleg. Ez olyan félelmetes/nevetséges kinézetet kölcsönöz neki, hogy nagyon nehéz mellőle pontot szerezni.

Összegezve: Bajnokcsapat (55,44 millió $)

Ezekután a menedzseri székbe bárki beülhet, aki képes nyugodtan hátradőlni a karosszékben és elégedetten figyelni a megérdemelt sikereket.

Dátum: 2008. 01. 29.