A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.

Jelenlegi mérleg: 4-28

Kezdőcsapat: DJ Augustin vagy Kemba Walker/Gerald Henderson vagy Kemba Walker/Corey Maggette/Boris Diaw/Bismack Biyombo

Mi történt idáig?

Az elmúlt évek örökös lemeze volt a Bobcatset elemző (de nem ismerő) szakírók körében, hogy a középszerűség nem vezet sehová. A sok kritikát megunva Michael Jordan nekilátott a sokat hangoztatott újjáépítéshez. Gerald Wallacet még az előző szezonban, Stephen Jacksont meg a draft napján cserélte el draftcetlikre. Ennek eredményeként a Bobcats kétszer is választhatott a lotteryben. A választások is az újraépítés szellemében, a “nagy kockázat, még nagyobb győzelem” mottó alatt születtek. Bismack Biyombo nem emberi testfelépítése és hihetetlen ütemérzéke megérte a kockázatot, bár az mindenki számára egyértelmű, hogy hosszú évek nehéz munkája kell ahhoz, hogy Biyombo elérje a kezdő center ideális képességeit. A másik választás is kockázatos volt, a mélynövésű és magát irányítónak is tituláló shooting guard Kemba Walker személyében. Walker igazi MJ kedvenc, önbizalma és vezéregyénisége tagadhatatlan, vonzza a szurkolókat, már csak az a kérdés, mennyire lesz hasznos a csapat eredményessége szempontjából. Azt többnyire mindenki biztosra vette, hogy Kemba sikeres lesz az NBA-ben is, egyénileg mindig szép statisztikákat fog produkálni (ezt meg is erősítette egy gyors tripla-duplával), a kérdés az, hogy a csapat emellett (vagy ennek ellenére) megnyeri-e a mérkőzéseket.

Természetesen az újraépítésből adódóan várható volt, hogy a csapat nem a rájátszás, hanem a draft felé kacsint, de a szurkolók bíztak abban, hogy a negatív mutatójú szezon könyörületesen és reménytkeltően megy végbe. Hát … az már biztos, hogy ez nem jött össze. A szezon első fele fájdalmas és megalázó volt.

Mindenki bízott abban, hogy egy-két veterán játékos elfogadható teljesítménnyel rukkol elő, de ezt nem tették meg. A szerződésének utolsó évében járó Boris Diawtól arra számítottunk, hogy megtáltosodva fogja hozni a sokoldalú játékát, de szegény odáig jutott, hogy néha cserepadra szorult. A sérülésből visszatért Tyrus Thomasnál mindenki azt várta, hogy nem csak a twitteren vág vissza a kritikusainak, hanem a pályán is, de végül csak olyan játékot mutatott, hogy már DJ White is beelőzte a kezdő erőcsatár posztért folytatott harcban. Corey Maggette-től a vezérszerepet várta, aki nem ismerte igazán pályafutását.

Azért pozitívum is volt a szezon első felében, de jó Bobcats szokás szerint minden örömhöz vegyült egy kis üröm. DJ Augustin is szabadügynök lesz a nyáron, meg is mutatta, hogy akár meg is tudja ütni az NBA kezdő szintet, de egy kisebb sérülés visszavetette játékát. Hasonló cipőben járt Gerald Henderson, aki kiváló szezont futott addig, amíg le nem sérült. Kemba Walker megmutatta, továbbra is nézők kedvence maradt harcias és villám gyors betöréseivel. Rendre szép számokat produkált a gyengécske Bobcats támadósorban, de irányítói és védekező képességéből nem sokat láthattunk. Biyombo a vártnál hamarabb volt bevethető, bár ez a Diaw/Diop/Mullens centersornál talán alapértelmezett megoldás, játéka már most reménykeltő. Persze attól még egy darabig nem kell félni, hogy a szó szoros értelmében nyakigláb barátunk folyamatos megadásra készteti majd az ellenfél védekezését. Nekem tetszett Byron Mullens is, aki a szezon eleji üde színfoltot adta védhetetlen távoli tempóival, de várható volt, hogy alibi védekezése és formahanyatlása elvezeti őt a gagyi cserék birodalmába (ahol egyébként Matt Carroll a király és Desagana Diop az udvari bolond). Pozitívum volt Reggie Williams is, akinél sírva röhögtünk amikor kétéves szerződést írt alá a műtőasztalon, végül aztán örültünk, amikor gyors felépülésének köszönhetően egy épkézláb cserejátékos érkezett az igencsak hézagos sg/sf posztra.

Mi lesz ezután?

Amilyen hosszú volt a mi történt idáig, olyan könnyen elintézhető a mi lesz ezután.

Ugyanez. Nézhetetlen meccsek, fantáziálgatás Kemba és Biyombo leendő NBA All-Star karrierjéről és a mérhetetlen fájdalom, amikor Diop és Carroll a pályára lép, valamint a patakokban csordogáló örömkönnyek, amikor 15 mérkőzés után végre győzünk és megalázzuk a Raptorst. Na meg a lázas várakozás a lotteryre és a draftra, illetve a remény, hogy a nagy analitikus, Rich Cho végre kigyógyítja MJ-t a anti-draftosisból. És a végső mentsvár: ha a liga valaha volt legrosszabb szezonját is futjuk, az eredmény mellett mindig lesz egy pici csillag, ami a csonka szezonra utal. És ugyebár csonka NBA szezon, nem szezon …

Csere A, B, C …

Bobcats adja bárki kivéve Kemba, Biyombo, Henderson
Bobcats kapja DRAFTCETLI

Szerző: Árvay Viktor

Dátum: 2012. 02. 24.