A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.

Jelenlegi mérleg: 20-14

Kezdőcsapat: Kyle Lowry/Kevin Martin/Chandler Parsons/Luis Scola/Samuel Dalembert

Mi történt idáig?

Az idénykezdet előtti, David Stern vétójának „köszönhetően” csúnyára sikeredett Lakers-Rockets-Hornets „csere-fiaskó” után azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a 2011-2012-es csonka szezon egyik kellemes meglepetéscsapata a Houston Rockets. Valószínűleg kevesen gondolták volna róluk ugyanis, hogy a félidőben magabiztos, 20-14-es mérleggel állomásoznak majd a brutálisan erős nyugati konferencia rájátszást érő 6. helyén.

Persze nem így indult a dolog… Az első tíz meccs után (3-7) igencsak kongtak a Yao Ming tavaly nyári visszavonulása után szupersztár nélkül maradt rakétaváros vészharangjai, és bizony az akkori össze-vissza rotációban (rendre 12-13 ember meccsenként) az új edző, a 2011 májusában menesztett Rick Adelman helyére érkező, fantasztikus bostoni magasember-, és sikeres kommentátori múlttal rendelkező Kevin McHale is elveszni látszott.

Nem beszélve arról, hogy a majdnem’ cserében érintett két kezdőjátékost, Kevin Martint és Luis Scolát is érezhetően megviselték azért a történtek, hiszen mindkettejük teljesítménye roppant mód ingadozott (ingadozik…), és a szurkolók által korábban istenített Daryl Morey státusza is igencsak megkérdőjeleződött, többen már a fejét követelték, valljuk be, félig-meddig jogosan. (csak zárójelben jegyzem meg: e téren nem javított a helyzetén a New Yorkban azóta szupersztárrá avanzsáló Jeremy Lin elengedése sem, bár ez nyilván az egész szakmai stáb közös betlije…)

Szóval ebben a fejetlenségben kellett gyorsan rendet vágnia az új seprűnek, ami tekintve, hogy előszezon ezúttal nem volt, bizony nem ígérkezett könnyű feladatnak. A „kócs” szerencséjére azonban éppen kapóra jött egy, a roppant nehéz kezdeti sorsolás után viszonylagosan könnyebbnek mondható szakasz, így a rotáció vállalhatóra szűkítésével egyidejűleg elkezdtek jönni a győzelmek is. A győzelmeknél pedig tudjuk, hogy nem létezik jobb összekovácsoló erő, ezért nem csoda, hogy a szép csendben egészen hét győzelmesre duzzadó sorozat végére a Rockets hirtelenjében ott kopogtatott a playoff-helyeken, ráadásul már az előzetesen megígért védekezésből is meg-megcsillogtatva valamit, időnként egészen szellemes támadójátékkal.

A sikerben persze meglehetősen komoly szerepet játszott Kyle Lowry All Star-formája, és az, hogy Samuel Dalembert a kezdőcsapatban végre megtalálta számításait, mégis a legnagyobb meglepetést mindenkinek egy második körös újonc, az előzetesen talán McHale kivételével mindenki által lesajnált Chandler Parsons okozta. Ez a fiú ugyanis nem csupán egy rookie-tól joggal elvárható csupaszív játékkal rukkolt elő, hanem amellett, hogy estéről-estére a statlapját rendre megtöltve elvégezte a piszkos munkát, szinte minden összefoglalóba jutatott magáról még egy monster-zsákolást is. Vagyis egyszerre lett az edző (kettestől négyesig bárki őrzését rá lehet bízni), valamint a szurkolók kedvence is. Mi ez, ha nem hollywoodi sikersztori?

Mi lesz ezután?

Hiába a várakozásokon felüli teljesítmény, a Rockets izgő-mozgó GM-jét, Daryl Morey-t ismerve mégis egyértelmű, hogy a rakéták játékosai közül senki sem alhat teljesen nyugodtan (talán egyedül Kyle Lowry, de azért nagyobb összeget még az ő maradására sem mernék tenni…), és szinte borítékolható, hogy március 15. után a jelenlegi keret tagjai közül akad majd olyan, aki már nem Rockets-mezt húz fel esténként.

Az All Star-szinthez közelítő teljesítménye miatt Kyle Lowry papíron az érinthetetlen kategóriába tartozik, persze tudjuk, hogy „van az a pénz, amitől korpásodik az ember haja…”, vagyis egy legitim szupersztárért talán még őt is odaadná az elmúlt két évben kétségbeesetten „frencsájz-pléyert” vadászó Morey. Mindenesetre az ő elcserélésének viszonylag kicsi az esélye, a többiek (főképp a piacon értékesebbnek számító Martin-Scola páros, valamint a „meg-nem-hosszabbított szerződésűek” táborát gyarapító Jordan Hill-Terence Williams-Hasheem Thabeet trió) viszont alighanem nem teszik rosszul, ha lélekben néha el-eljátszanak egy esetleges költözés gondolatával. Előbbi kettő nevét ugyanis a mai napig emlegetik a hétről-hétre fel-felmelegített, és különféle őrültebbnél-őrültebb verziókban visszaköszönő Pau Gasol cserében (valaki a Rockets szakmai stábjából nyilvánvalóan szerelmes a spanyol játékába…), utóbbiak pedig nem is a teljesítményük, hanem lejáró szerződéseik miatt lehetnek kelendőek a többi csapat számára.

Az mindenesetre egyértelműen látszik most már, hogy McHale komolyan gondolta a szezon előtt, hogy cél a rájátszásba jutás, ezért amennyiben cserére kerül sor, annak sokkal inkább az erősítés, mintsem a takarítás lesz a célja, jelen pillanatban ugyanis a rengeteg lejárót figyelembe véve kiválóak a csapat nyári kilátásai.

Csereötlet

Rockets adja: Kevin Martin
Minnesota adja: Michael Beasley és Darko Milicic

A Houston részéről Beasley problémás múltja miatt kétségtelenül van a dologban némi kockázat, ám idén testközelből éppen a Toyota Center nézői győződhettek meg a leginkább afelől, ebben a srácban igenis motoszkál valami szupersztár-potenciál. A Rocketsnek pedig éppen egy ilyen, vezérszerepre is alkalmas hármasra volna már jó ideje szüksége, itt van hát a lehetőség egy próbára, hiszen azzal alighanem Beasley is tisztában van, túl sok lehetősége már nem lesz a bizonyításra, Houston viszont éppen tökéletes állomás lenne számára a kiteljesedésre.

Kevin Martin pedig a szezon eleji balul elsült Gasol-csere, valamint a szabályváltoztatások miatt láthatóan gyakorta szenved a pályán, és nem tudja már olyan konzisztensen hozni a 20+ pontokat, mint tavaly, de talán most még nem értéken alul cserélhető, ráadásul Courtney Lee személyében ott toporog mögötte egy bármikor kezdőbe dobható sokoldalú kettes.

Ugyanakkor Milicic személye sem elhanyagolható szempont a cserében, hiszen a Pekovic berobbanása előtt a szezont egészen biztatóan kezdő egykori második pick talán élete legmegbízhatóbb formájában volna, ha kellő játéklehetőséghez jutna. Samuel Dalemberttel felváltva Houstonban minden bizonnyal több perchez jutna, s ketten végre megoldhatnák a texasiak centergondjait.

A Minnesota részéről alighanem magyarázatra sem szorul, amolyan „no-brainer” a dolog, hiszen Martinnal kiegészülve már nyugodtan kijelenthető, hogy egy csapásra a contender kategóriába lépnének, ráadásul a beilleszkedésével se nagyon akadnának gondok, hiszen ex-edzője (Sacramentóban és Houstonban is), Rick Adelman nem titkoltan tárt karokkal várja.

Beasley-t Wesley Johnson és Derrick Williams mellett úgyis viszonylag keveset használják, és év végén valószínűleg egyébként sem hosszabbítanának vele, Milicicre pedig a Kevin Love-Nikola Pekovic duó mögött nincs igazán szükség.

Szerző: Keskeny Tamás

Dátum: 2012. 02. 28.