Hogyan tovább Boston?

A „Dinasztiák” című bloggot elolvasva reagálni szerettem volna a végén feltett kérdésre. A hozzászólásom viszont annyira hosszúra sikeredett, hogy kénytelen voltam saját bejegyzést írni.

Együtt tudják tartani a nagy triót?

Amikor meghallom, mindig furcsa mosolyra görbül a szám, és igazából nem is értem, hogy ez miért kérdés? Még legalább két évig (2009/2010-es szezonig) a nagy hármas együtt marad, ugyanis Ray Allen szerződése csak akkor jár le. Az első lejáró a triumvirátusból. Nem hinném, hogy bármelyiküket is idő előtt elcserélnék, főleg azok után nem, hogy idén bajnoki címet kapartak össze a városnak.

Maradnak-e a kiegészítő emberek?

Ez sokkal aktuálisabb és legalább annyira fontos kérdés, mint az előző. A döntő alatt érezhető volt a két csapat padjai közötti különbség. A Celtics kiegészítő emberei fel tudtak nőni a feladathoz, és készen álltak bármikor pótolni a gyengén teljesítő, vagy éppen sérülés miatt oldalvonal mögé kényszerült sztárjátékosokat. Mindig előlépett egy „új” arc, aki lendületben tartotta, vagy éppen felvillanyozta a robogó kelta alakulatot. Véleményem szerint igen nehéz feladat elé néz Danny Ainge idén nyáron, ugyanis több játékosát is grabancánál fogva kell majd visszarángatni a kispadra. Ráadásul úgy, hogy a pénztárcájába nem tud túl mélyen belenyúlni a nagy hármas fizetése (jövőre 60 millió) valamint a fizetési sapka által felállított korlát miatt (idén 55millió). Ha egy csapat túllépi a fizetési sapkát, minden 1 millió dollár után ugyanannyi luxusadót kell fizetnie. Gyakorlatilag minden kiegészítő játékosuk kétszer annyit keres majd jövőre, mint amennyi a neve mellett hivatalosan olvasható. Ez szűkmarkúságra intheti a bostoni vezetőséget.

Kiket nem lehet megtartani?

PJ Brown: Miután az all-star hétvégét követően visszakönyörögték a profi ligába és elérték, amit el akartak érni, Brown biztosan nem fog jövőre újra harcba szállni. Megtette, amit megköveteltek tőle, maradéktalanul elvégezte feladatát, aminek eredményeként egy bajnoki címmel gazdagodott. Ennél szebb visszavonulást álmodni se lehetne.

Sam Cassell: A szájtépéséről jól ismert Cassell is csak a gyűrű miatt érkezett. Amikor viszont lehetőséget kapott, rövid időn belül igyekezett minél jobban megszórni az ellenfelek kosarát. Bizonyos időszakokban nagy hasznára volt csapatának, viszont még javában küzdöttek a bajnoki címért, amikor ő már teljesen máshol járt. Több helyen is lenyilatkozta, hogy jövőre hol folytatná szívesen pályafutását. Nyugodtan kijelenthető hogy nem szándékozik maradni.

James Posey: Nem egy meccset nyert meg a keltáknak. Hihetetlen védőmunkát végzett az ellenfelek legjobb emberein, kicsit olyan hatást keltve, mint Bruce Bowen. Nagyon lelkes volt, és a piszkos munka elvégzése mellett még arra is futotta erejéből, hogy a fontos pillanatokban menetrendszerűen villantson egy-egy triplát. Posey már bejelentette, hogy ki fog lépni a szerződéséből (player option) és lemond arról a 3,4 millió dollárról, ami jövőre a markát ütötte volna. Biztosra vehető, hogy az idei teljesítménye alapján akad majd olyan csapat, ahol legalább kétszeresével dobják meg.

Eddie House: Bárhol is játszik imádják. Példaértékű lelkesedése Jerome Williams-i szinteket karcol. Sokkal érettebb játékot mutatott idén, mint amit karrierje elején megszokhattunk tőle. Már nem csak egy egyoldalú dobógép. Betör, passzol, irányít, védekezik és minden labdáért vetődik. Ameddig Rondo a bokáját jegelte, House adott új lendületet a leereszteni készülő csapatnak. Szerződése idén lejárt. Véleményem szerint rengeteg kérője akad majd, akiket a Boston nem fog tudni túllicitálni. Az ugribugri kisember sem mai gyerek. A gyűrűje megvan, most már időszerű lenne pénzt keresnie.

Hogyan tovább?

Fontos lesz a távozók után hagyott tátongó űrt használható emberekkel betölteni. A szabadügynök piacon nem fognak túl sokat mozgolódni, így számukra a legegyszerűbb módja a feltöltésnek a játékosbörze lehet. A Bostonnak azonban az idei drafton csak egy első kör végi használható pick-je van, amivel el kell hozniuk a lehető legjobb játékost. Ha ezzel megvannak, jövőbeni második körös jogokért, esetleg készpénzért vásárolniuk kéne a második kör elejéről is legalább 1 választási cetlit. A Portland gondolkodás nélkül partner lenne benne. Az idei draft lesz annyira mély, hogy a második forduló elején is bőven találnak majd kedvükre való újoncot.

Összegzés

Szinte biztos vagyok benne, hogy jövőre nem lesz címvédés. Az egyik ok a rossz anyagi helyzet, aminek következtében csak nagyon komoly böjtöt vonzó lépéseket tehetnek. A másik a bennük égő tűz halványodása lesz. A nagy hármast összerakták, és sikerült kordában tartani őket a közös cél, a gyűrű megszerzése érdekében. A gyűrűt megszerezték, a küldetés teljesítették. A jövő évi nyugodt szívvel prognosztizálható gyengébb teljesítmény magával fogja vonzani a nézeteltéréseket, illetve az egyénieskedéseket.

Hatalmas pozitívum azonban Garnett szerződésében az, hogy a következő idény után 8 millióval kevesebbet fog keresni, ami tökéletes helyrepofozási lehetőséget biztosít majd a vezetőség számára. Megtörténhet az erősítés (igazolások), valamint a kudarc (ha nem lesznek bajnokok) után újra lángra kaphat a bennük szunnyadó szikra. Nem elhanyagolható az sem, hogy Ray Allen szerződésének utolsó évét tölti majd Bostonban, ami mint tudjuk komoly hatással van a jó teljesítményre.

A Boston két év múlva újra a csúcson lehet, jövőre viszont ne lepődjünk meg azon, ha átadják valaki másnak a trónt.

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2008. 06. 19.