Az idei játékoskínálatból Lester Hudson illik talán legjobban a láthatatlan gyémántok sorozatba. Annak ellenére, hogy olyat művel, amire csak kivételes tehetségek képesek, senki nem beszél róla. Aki látja játszani, annak állát a padlóról kell felvakarni, a mock draftok és azok készítő mégsem foglalkoznak vele.
Ez az első éve az NCAA-ben. A UT Martint erősíti, ahova ugyanolyan ismeretlenül érkezett, mint ezekben a hetekben a draftra, most mégis az egyetem legfényesebb csillaga. Az idei szezon előtt az egyetemen tartottak egy csapatvacsorát, amelyre hivatalos volt minden fejes, a játékosok és edző. Egy beszámoló szerint az egyetem sportigazgatója Joe Lofaro asztalánál nagyon vegyesen ültek, nemcsak edzők, hanem játékosok is. Lofaro egy csapatnévsort tolt a mellette ülő fiatalember elé, és arra kérte bökjön rá arra a névre, aki szerinte a legjobb játékosuk. A srác ujja egy szempillantás alatt Lester Hudson nevén pihent. Lofaro csodálkozva és érdeklődve kérdezett rá, hogy miért gondolja így. „Ez a srác mindent tud.” – mondta a fiatalember – „Dobni, cselezni, védekezni. Nézze majd meg.” Egy dolgot felejtett csak el megemlíteni. Ő Lester Hudson.
A vacsorát követő harmadik meccsen Lofaro tátott szájjal nézte. Hudson 25pontja és 11 lepattanója mellett kiosztott 10 gólpasszt is és 10 labdát csent el az ellenféltől. Ezzel a teljesítménnyel történelmet írt. Ő az egyetemi bajnokság egyetlen férfi játékosa, akinek sikerült quadruple double-t elérnie. Idén a meccsei 78%-án dobott 20pontot, vagy annál többet, és hátvéd létére 8 lepattanót átlagolt meccsenként. Csapatának minden egyes statisztikai sorában ő állt az élen, még dobásblokkolásban is!
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért nem hallottunk róla korábban, hol rejtegették? Nem rejtegették, csak az élet napsütötte része elkerülte Hudsont, aminek következtében egyik árokból a másikba zuhanva nehezen tudta volna észrevétetni magát.
A memphiszi utcák legendás streetball játékosa, az egyik legnagyobb olyan tehetség, akinek elkallódását előre (talán túl korán) elsiratták a környékbeliek. Nagyon rossz körülmények között nevelkedett. Egyik rokontól a másikhoz költözve tengette középiskolás napjait. Az iskolakerülés nagymestere volt, aki ha éppen arra tévedt, akkor se az órák miatt tette. Otthonosabban mozgott a bandák és a drogok világában, mint a történelmi évszámok vagy a száraz matek képletek között. Rossz tanulmányi átlaga miatt évet ismételt.
Harmadévesként viszont annak ellenére, hogy mindössze 1 éve barátkozott csak a kosárlabda teremváltozatával, már meghatározó játékosa volt az iskola csapatának. Edzője próbálta a szárnyai alá véve jó úton tartani, de nem volt túl könnyű feladata. Főleg akkor nem, amikor a bukás miatt 19 évesen utolsó középiskolás évébe lépő Hudson, a szabályok értelmében (kora miatt) nem játszhatott a kosárcsapatban. Edzésekre se járt, legtöbb idejét az utcai kosárpályákon töltötte. A lógások és a sarokba hessegetett iskola viszont év végén egy sikertelen érettségi formájában kellemetlenül visszaköszöntek. Miután nem sikerült teljesítenie a kötelezőt, kosaras karrierjének következő szintre lépését koporsóba dobta.
Edzője ezt nem nézte tétlenül. Nem hagyhatta, hogy a legnagyobb tehetség, akivel valaha találkozott ilyen korán befejezze aktív pályafutását. Beszélt egykori alma materével, a Southwest Tennessee Community College (STCC) vezetőségével, hogy adjanak egy esélyt a srácnak, legalább vessenek egy pillantást rá. Lester Hudsont meghívták egy próbaedzésre.
„Első perctől kezdve más dimenziókban pörgött” – emlékezett vissza az egyik edző – „Senki nem tudta vele felvenni a versenyt. Káprázatos volt.”
Egy hétre rá már költözhetett is a campusba. Persze mielőtt megkezdte volna főiskolás tanulmányait volt egy kis középiskolás sara. Az érettségit első STCC-s félévében bepótolta, és az ezzel szerzett lendület elég volt arra, hogy átlagos tanulmányi eredményeket tudjon felmutatni az itt eltöltött két éve alatt. Ez tökéletesen elég volt arra, hogy ne tiltsák el a kosárlabdától. Ahhoz viszont kevés volt, hogy megszerezze a diplomát. Több NCAA csapat (egyetem) is érdeklődött iránta, de szinte kivétel nélkül minden kérő visszalépett, amikor kiderült, hogy a záróvizsgája nem sikerült.
Egyetlen egyetemet nem rettentett el ez a tény, a UT Martint. Ők is csak azért várták tárt karokkal, mert a segédedzőjük Jason James már közel hat éve figyelte a memphiszi fenegyereket. Teljesen bele volt esve a játékába, és saját bevallása szerint tudta hogy a liga legjobb játékosát hozza a csapathoz. Mivel azonban Hudson nem szerezte meg a JUCO-s diplomát, ugyanazon a procedúrán kellett átesnie, mint az egyetemet váltó játékosoknak. Egy évig a nézőtérről szemlélhette a csapata meccseit. Nem töltötte viszont henyéléssel ezt az időszakot. Magántanárok foglalkoztak vele, és igyekeztek a kosárcsapat jövendőbeli sztárját felzárkóztatni az egyetemi szinthez. Egy év hosszú idő volt, ami után Hudson tűkön ülve várta azt a pillanatot, hogy az NCAA legfelsőbb osztályába pályára léphessen.
A történet itt visszakanyarodik a fent említett vacsorához, amikor még a sportigazgató sem ismerte fel. Majd a bemutatkozó meccséhez, ahol egyből a Derrick Rose-al felálló, nemrég döntőt játszó Memphis otthonában vendégeskedve 35ponttal terhelte a hazaiak gyűrűjét. A második meccsén 31 pontjával győzelemhez vezette csapatát, majd következett az NCAA történelemkönyvébe külön fejezetként jegyzett meccse, a quadruple-double est.
A szezon végére már NBA scoutok csodálták játékát a lelátón és egyre több újság érdeklődött az ismeretlen sztárjátékosról. Hudson álmainak kapujában állva térképezi fel esélyeit. Nagyon okosan mérlegelve a lehetőségeit úgy jelentkezett be az idei draftra, hogy nem fogadott ügynököt. Hivatalosan Junior, tehát még egy évre visszatérhet egyetemi csapatához. Amennyiben viszont az NBA csapatoknál tett látogatásokon (privát edzés) elkápráztatja valamelyik menedzsert vagy edzőt, könnyen megeshet, hogy akár első körös ígéretet is kaphat.
A többször is szemétben áztatott, majd kétségbeesetten kikotort kosaras karrierjével a zsebében Hudson, története még nem ért véget. Egy új fejezet kezdetének küszöbén áll, amelynek mi is kíváncsian várjuk a folytatását.
Szerző: Szabó Levente
Dátum: 2008. 05. 28.