Jó szokásunkat megtartva ismét hozzálátunk, hogy összefoglaljuk az NBA csapatok kereteinek változását és az előttünk álló idényre vonatkozó kilátásokat.

CHICAGO BULLS
ahogy Takács Dávid látja

Érkezett: Jannero Pargo (New Orleans), James Johnson (draft, 1/16), Taj Gibson (draft, 1/26)
Távozott: Tim Thomas (Dallas), Ben Gordon (Detroit), Linton Johnson, DeMarcus Nelson, Anthony Roberson (?)

A tavalyi playoff egyik meglepetéscsapata a Boston Celticsszel szemben hét meccses sorozatban alulmaradó Chicago Bulls volt. A „bikák” ugyan óriási elánnal harcoltak a tavalyelőtti bajnok ellen, végül a rájátszás első körében búcsút kellett mondaniuk a szezonnak. Vajon az idei Bulls képes lehet-e túlszárnyalni a tavalyi bravúrt?

Kétségtelen, Ben Gordon távozása érzékeny veszteség lesz a Szeles Városbeliek támadójátékában. Gordon a liga egyik legveszélyesebb dobója, gyakorlatilag bárhonnan képes a gyűrűbe juttatni a labdát, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy érték már kritikák is csapatjátéka (pontosabban annak hiánya) miatt. Papíron az új érkezők a fiatal dobóhátvédet nem tudják pótolni, habár meg kell említeni, hogy az egyes és kettes poszton is bevethető remek kisember, Jannero Pargo olcsó leigazolása igen jó lépésnek tűnik.

Mindazonáltal a Bulls drukkerei több okból is bizakodhatnak a következő idényt illetően. Egyrészt a csapat voltaképpeni húzóembere, a tavalyi 1/1-es és év újonca Derrick Rose aligha érte el karrierje és tudása csúcsfokát. A rendkívül tehetséges, különösen a gyorsaságával és labdavezetésével, betöréseivel operáló irányító sokat dolgozott a nyáron, és igyekszik majd a védő oldalon is hatékonyabbá válni. Összességében az ő teljesítménye lehet a Chicago sikereinek kulcsa is.

Jó hír továbbá a szimpatizánsok számára, hogy hosszan tartó sérüléséből végre felépült Luol Deng. A meglehetősen atletikus és pontérzékeny kiscsatár Gordon távozása miatt még fontosabb láncszemmé léphet elő.

John Salmons tavaly került Illinois államba a Sacramento Kings csapatától, és elég hamar sikerült is beilleszkednie a társulatba. A kettes és hármas poszton egyaránt bevethető, sokoldalú Salmons amellett, hogy immáron megbízható kinti dobóvá és támadójátékossá érett, a védekező oldalon nem fog majd megijedni a legjobb dobóktól sem.

Kirk Hinrich egyelőre maradt a Bullsnál, és Rose távollétében irányíthatja majd a csapatot, illetve be-besegíthet majd a másik hátvédposzton is. Az alsó három poszton tehát több, mint kielégítő a helyzet, a magasembereket elnézve viszont picit ráncolhatják a homlokukat a rajongók. A Chicago, habár Chris Bosht és Carlos Boozert is célkeresztbe állította a nyáron, továbbra sem rendelkezik decens „naggyal”. A Salmonsszal együtt érkezett Brad Miller egykoron a liga legjobb centerei közé tartozott, ma már „csupán” hasznos kiegészítőember, akinek valószínűleg azért továbbra is lesznek figyelemreméltó estéi. Miller képzett és okos játékos, de nem egy domináns magas, akire a palánkok alatt a Bullsnak szüksége lenne. A fiatal Joakim Noah vele ellentétben igazi energiabomba, de nem elég ügyes ahhoz, hogy lekösse az ellenfél centereinek figyelmét. Hasonló játékos a szintén ifjú és nagyon jó fizikai tulajdonságokkal rendelkező Tyrus Thomas is, akinek azonban a hullámzó teljesítményekkel vannak problémái. A tehetséges Taj Gibsonnal az erőcsatár- és centerposzt kellő mélysége ugyan meglehet, és ne feledjük, Millert leszámítva mindannyian fiatalok és fejlődőképesek, a fogaskerekekbe azért kerülhetnek majd homokszemek is.

Ha a Chicago Bullsnak sikerül elkerülnie a rájátszás első körében a Boston-Cleveland-Orlando hármast, jó esélye lehet rá, hogy a konferencia-elődöntőben találja magát, ellenkező esetben azonban nem valószínű, hogy túlélik a jócskán megerősödött keleti hadak támadását.

Várható kezdőcsapat: Derrick Rose-John Salmons-Luol Deng-Tyrus Thomas-Joakim Noah

CLEVELAND CAVALIERS
ahogy Molnár Ádám látja

Érkezett:Shaquille O’Neal (Phoenix), Anthony Parker (Toronto), Jamario Moon (Miami), Leon Powe (Boston), Danny Green (draft, 2/16)
Távozott: Joe Smith (Atlanta), Sasha Pavlovic (Minnesota), Ben Wallace (Detroit), Tarence Kinsey

Az NBA íróasztalánál serénykedő hivatalnokok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a ligát újra olyan marketingcsúcsra repítsék, mint amilyet utoljára Michael Jordannel másztak meg. Az ikon adott, LeBron James miatt átírják a szabálykönyveket, már csak az hiányzik, hogy a Király a trónjára ülhessen.

Tavaly az úthenger Dwight Howard személyében taposta őket laposra, idén nyáron Jamesről – ha nem is nyilatkozott ilyesmit – sütött az elégedetlenség, nem nagyon volt kibékülve azzal, hogy estéről-estére egymaga verjen meg teljes csapatokat, még ha olykor Mo Williams, vagy Ilgauskas segítségére is volt. A Cavaliers menedzsmentjének nyélbe kellett ütnie egy üzletet, ami után reális elvárás a vágyott aranygyűrűk megszerzése és ezáltal LBJ 2010-es szerződéshosszabbítása. Megtörtént. A tehervonat berobogott Ohió fővárosába, hogy még egyszer, karrierje vége előtt harcba induljon a bajnoki címért. Shaquille O’Neal rozsdásodó dominanciája talán elég lesz, hogy Kobe Bryant és Dwyane Wade után LeBron Jamest is bezsákolja a győztesek kalapjába.

O’Neal mellett nem szabad elfeledkeznünk a további erősítésekről sem, hiszen Anthony Parker az uborkaszezon talán legalulértékeltebb költözésének számít, mégis, óriási terhet vehet le ő is James válláról. A veterán mesterlövész távolról halálos, precíz és kőkemény védekezése nagyon szépen illeszkedik a gárda elképzeléseibe. Hogy a még mindig rengeteg lehetőséget rejtő Jamario Moon-Leon Powe párost hogy használja majd a kócs, az kérdéses, de a második ötösben sem lesznek ezentúl lyukak. Ezzel az állománnyal muszáj lesz meggyűrűzniük a csapatot. Ha sikerül, akkor a királyság intézménye jónéhány évre garantáltnak látszik. Ha nem, akkor jövő nyártól a Cavaliers hosszú időre ismét lehúzhatja a rolót…

Várható kezdőcsapat: Mo Williams-Anthony Parker-LeBron James-Anderson Varejao-Shaquille O’Neal

DETROIT PISTONS
ahogy Futó Csaba látja

Érkezett: Ben Wallace (Phoenix), Charlie Villanueva (Milwaukee), Ben Gordon (Chicago), Austin Daye (draft, 1/15), Jonas Jerebko (draft, 2/39), DeJuan Summers (draft, 2/35), Chucky Atkins (OKC)
Távozott: Allen Iverson (Memphis), Amir Johnson (Toronto), Arron Afflalo (Denver), Antonio McDyess (San Antonio), Rasheed Wallace (Boston), Walter Hermann (Saski Baskonia, spanyol), Walter Sharpe (Milwaukee)

Nehéz mit mondani egy sikerekhez szokott Detroit-szurkolónak egy ilyen hányatott szezon után, mint a 2008-2009-es évad – a PO ugyan megvolt, de a Clevelandet gyakorlatilag csak formában tartotta az együttes a második körre. A csapat motorjának számító, Michiganben hatalmas elismerésre szert tevő Chauncey Billupsot Allen Iverson váltotta a Dugattyúsoknál még 2008-ban, ezzel pedig a vártnál jóval nagyobb változások következtek be – szétesett a csapat. Ugyan A.I. törekvései megsüvegelendőek, de mégis azt kell kiemelni itteni ténykedéséből, hogy a házon belül gerjesztett kisebb-nagyobb vitáknak hála megtudtuk, igenis vannak használható fiatalok, valamint padon is találhatóak hasznos emberek (Rodney Stuckey, Will Bynum).

Na de ne révedjünk teljesen a múltba, túl vagyunk azóta egy drafton (Rome wasn’t built in a Daye) és egy nyári átigazolási szezonon. Big Ben visszatért, ezzel lepattanók terén előrébb léphet a csapat, Kwame Brown ugyanis csak a szezon vége felé mutatott valamicskét a palánkok alatt ezen a téren. Charlie Villanueva révén a magasemberek közösbe dobott pontjai emelkedhetnek, Chris Wilcox-szal pedig csak tovább erősödött az offensive line. A nagy igazolás, nevezetesen Ben Gordon érkezése azonban kissé érdekes annak ismeretében, hogy Richard „Rip” Hamilton is Detroitban maradt, könnyen lehet, hogy visszatérő momentum lesz az Iverson-szindróma… Maceo Baston személyében egy igazi vizes fiút is köszönthetünk köreinkben, Chucky Atkins leigazolása pedig jó húzás volt, egy rutinos irányító sosem hátrány.

Jonas Jerebko, DeJuan Summers és Deron Washington is jó húzásnak mondható, azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy a 15. draftcetlivel választott Austin Daye igazi fekete ló, ráadásul Tayshaun Prince személyében már volt/van hasonló kosárlabdázó a csapatban, aki ráadásul az elmúlt években a liga egyik legjobb védekező játékosává nőtte ki magát.

A távozók között ott találjuk a már-már falkavezérnek számító Sheedet, valamint az „örökifjú” McDyesst és a padról olykor-olykor fontos pontokat szerző Walter Hermannt. Mellettük egy félcsapatnyi fiatallal is „megrövidült” a Detroit.

Az edzői székben is történtek változások, a többnyire rossz tréneri kvalitásait fitogtató Michael Curry-t az asszisztensi szerepkörhöz szokott John Kuester váltotta, miközben Avery Johnsonok szabadon rohangáltak a piacon…

Egy szó mint száz, a Detroit esélyeit nehéz lenne megtippelni, ha összeérik a csapat, a rájátszásra odaérhet, ahol első évben a tisztes helytállás lehet a cél.

Várható kezdőcsapat: Rodney Stuckey-Rip Hamilton-Tayshaun Prince-Charlie Villanueva-Ben Wallace

INDIANA PACERS
ahogy Szabó Levente látja

Érkezett: Earl Watson (Oklahoma), Dahntay Jones (Denver), Solomon Jones (Atlanta), Tyler Hansbrough (draft, 1/13), AJ Price (draft, 2/52)
Távozott: Marquis Daniels (Boston), Jarrett Jack (Toronto), Rasho Nesterovic (Toronto), Jamaal Tinsley (kivásárolva)

A Pacers titkos favoritként mindig ott szerepel a Playoff elcsípésére esélyes egyletek között, de már évek óta nem sikerült eljutniuk az ígéret földjére. Kegyetlen dolog ez. Főleg akkor, amikor a csapat játéka nem elkeserítő, sőt egyenesen izgalmasnak nevezhető. A játékosállomány erős, sokoldalú és bármely csapattal képes felvenni a versenyt. Persze az a kis plusz valahogy mindig hiányzik, és amikor a sérülések is tizedelik a keretet, akkor ez hatványozottan előjön.

Tavaly annak ellenére is sikerült majdnem rájátszásos helyet kicsikarniuk (9. keleten), hogy egyik legjobb játékosuk, a már-már All-Star szinten pattogtató Mike Dunleavy a szezon nagy részét az oldalvonalról nézte végig. A Dunleavy hiányában elért jó eredményhez szükség volt Danny Granger előrelépésére, aki úgy váltott át jó játékosból, klasszis játékossá, mint ahogy annakidején a homo sapiens maga mögött hagyta a neandervölgyi embert. Granger az elmúlt évek során talán minden idők egyik legnagyobb fejlődését mutatta, amit az NBA-ben egy játékostól láthattunk, és legalább annyira megérdemelten került be az All-Star keretbe, mint amennyire kiérdemelte a legtöbbet fejlődött játékos címet. Káprázatos játékával viszont még jobban leárnyékolta az amúgy is alulértékelt Troy Murphy-t, aki a liga harmadik legjobb tripladobójaként és második legjobb lepattanozójaként sokak szemében, még mindig csak egy túlfizetett jókezű magasember, pedig a Pacers (leendő) sikereinek egyik kulcsfigurája.

Az újoncok is ígéretes játékot mutattak a szezon második felében. Brandon Rush alkalmankénti villanásaival egyértelművé tette, hogy van benne kakaó, és hosszú távon akár kezdőként is figyelembe jöhet, míg Roy Hibbert is sokkal agresszívabb és hatékonyabb volt, mint amit tőle előzetesen vártunk. Egy olyan csapatnál, ahol igazából nincs hiányposzt (már amennyire bízhatunk benne, hogy TJ Ford egészséges tud maradni), viszonylag egyszerű a nyári akcióprogram. Mélyíteni kell a csapatot, amennyire csak lehet. Ezt a feladatot tökéletesen megoldották, hiszen Jarrett Jack és Jamaal Tinsley távozását a csereirányítóként többször bizonyító, és sokat megélt Earl Watsonnal ellensúlyozták, és a biztonság kedvéért, a draft második körében elhozták a Uconn egyetem kiválóságát, AJ Price-t is, akit sokan a draft egyik nagy lopásaként tartanak számon.

A draft másik nagy lopása ugyancsak az Indiana nevéhez fűződhet, ugyanis az első körben az egyetemi bajnokság legrutinosabb, legkeményebb és leghajtósabb harcosát is elhozták Tyler Hansbrough személyében. A Psyho becenévre hallgató játékos, már a nyári ligában is felszántotta a parkettát, és készen áll, hogy minden olyan csapatnak orra alá borsot törjön, aki nem kért belőle a drafton.

A Denverben bizonyított, elsősorban védekezésben és hajtásban jeleskedő Dahntay Jones egy olyan plusz tényezőt jelent majd a padon, amely a hosszú szezon során biztosan be fog érni.

A lapok kevergetése okosan történt meg. Azonban még nem szabad előre inni a medve bőrére. Amennyiben mindenki egészséges tud maradni, és az új szerzemények tudják majd azt hozni, ami tőlük elvárható, az Indiana Pacers megtapogathatja az ígéret földjét.

Várható kezdőcsapat: TJ Ford-Brandon Rush-Danny Granger-Troy Murphy-Roy Hibbert

MILWAUKEE BUCKS
ahogy Takács Dávid látja

Érkezett: Brandon Jennings (draft, 1/10), Jodie Meeks (draft, 2/41), Ersan Ilyasova, Hakim Warrick (Memphis), Carlos Delfino (Toronto), Kurt Thomas (San Antonio), Walter Sharpe (Denver), Roko Ukic (Toronto)
Távozott: Ramon Sessions (Minnesota), Charlie Villanueva (Detroit), Malik Allen (Denver), Richard Jefferson (San Antonio), Sonny Weems (Toronto Raptors), Bruce Bowen, Salim Stoudamire

Miután a Milwaukee Bucks csapata tavaly sem érte el a rájátszást, sőt, a liga egyik leggyengébb gárdájának mutatkozott, a vezetők úgy döntöttek, ideje a nyáron elkezdeni a „nagytakarítást”.

Ennek ékes példája az volt, hogy – igen meglepő módon – elpasszolták a Michael Redd távollétében a csapat első számú húzóemberének számító Richard Jeffersont. A rajongók a csere láttán (hallatán) kissé talán összehúzhatják a szemöldöküket, hiszen egy ilyen fiatal, húszpontos játékosért illett volna némi értéket is kapni. A Bucks ellenben beérte lejáró, illetve részlegesen garantált szerződésekkel (Bowen, Oberto), bár azt azért hozzá kell tenni, Kurt Thomas még mindig használható játékos. Ezzel azonban a csapat kulcsembereinek emigrációja nem ért véget: Charlie Villanueva a Detroittól visszautasíthatatlan ajánlatot kapott (7 millió dollár évente), a holtidény végén pedig Ramon Sessions szerződtetésének végére is pont került, őt a Minnesota Timberwolvesnak sikerült elcsábítania. Három ilyen hasznos és tehetséges játékos távozása semmiképpen sem ígér jót a rajongók számára.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Bucks végrehajtott néhány figyelemreméltó mozgást is a nyáron. A balhés és nagyszájú Brandon Jennings draftolása nagy „steal” lehet, és ő lehet az a játékos, aki kicsit megmozgatja az állóvizet Milwaukee-ban, színt visz a csapat játékába- persze, akár fordítva is elsülhet az ügylet. Carlos Delfino remek kiegészítőember; nem ő fogja húzni a Bucks szekerét, de remek kezét könnyen kamatoztathatja majd a Scott Skiles vezette Bucks. Roko Ukic tehetséges irányító, és néhány év múlva akár fontos láncszeme is lehet majd a „Szarvasoknak”, jelenleg azonban harmadik számú irányító a státusza. A csapat magasemberállománya is bővült két értékes játékossal: Ersan Ilyasovával és a Memphis Grizzliestől érkezett Hakim Warrickkal. Utóbbi olcsó szerződtetése különösen jó húzásnak tűnik, Warrick ambíciózus, remek fizikai adottságokkal rendelkező játékos, aki jó százalékkal dolgozik a mezőnyből (49%).

Persze a Bucks korábbi gyengécske teljesítményére mentségül szolgálhat, hogy nehéz is úgy igazán jó eredményeket elérni, ha a csapat primer pontgyárosa és húzóembere folyamatosan harcképtelen; márpedig Michael Redd az utóbbi három évben folyton sérülésekkel bajlódott. Az NBA egyik legfinomabb kezű dobójának számító hátvéd tavaly is csupán 33 mérkőzésen tudott pályára lépni, igaz, ezeken sikerült is 20 pontot átlagolnia. A Bucks-szimpatizánsok csak reménykedhetnek, hogy Redd végre komolyabb sérülés nélkül átvészeli a szezont.

Andrew Bogut, a korábbi 1/1-es is kénytelen volt kihagyni az előző idény nagy részét, közben azonban dupla-duplás átlagokat produkált. Bogut sokoldalú játéka, és egyre megbízhatóbb teljesítménye lassan-lassan kelet topcenterei közé predesztinálja a játékost. Mbah a Moute főleg a védekezésével kitűnő csatár, aki valószínűleg a következő szezonban is élvezi majd Skiles edző bizalmát. Ha – elsősorban támadásban – tovább fejlődik, a jövő Milwaukee-jának is fontos játékosa lehet. A megerősödött keleti parton – valljuk be – nem túl acélosnak számító csapatot a lejáró szerződésű Luke Ridnour irányíthatja majd (természetesen Jennings mellett).

Bár lesznek szép pillanatai a Bucksnak, és érdekes lesz nyomon követni, hogy a szabadszájú Jennings hogyan illeszkedik be a csapatba, és mennyire fogják szívlelni egymást a keménykezű Skiles mesterrel, valamint borítékolható, hogy Redd mindent meg fog tenni renoméjának visszaállítása érdekében, összességében kijelenthető, hogy a csapat esélyei a rájátszásra nagyon csekélyek. Az újjáépítés ugyanakkor a jövő nyáron tovább folytatódhat, de csak akkor lehet gyors eredménye, ha valahogy sikerül megszabadulni a borzalmas szerződésű Dan Gadzurictól.

Várható kezdőcsapat: Brandon Jennings-Michael Redd-Carlos Delfino-Hakim Warrick-Andrew Bogut

Szerző: NBA1.hu

Dátum: 2009. 10. 28.