Mivel az idei draft sem ígérkezik gyengébbnek a tavalyinál, illő górcső alá venni néhány olyan játékost (és csapataikat), akik az egyetemi bajnokságban és/vagy a júniusi játékosbörzén fontos szerephez juthatnak.

Derrick Rose és a Memphis Tigers

Srácok, készüljetek, itt jön az új közönségkedvenc NBA-sztár!

Rose-hoz fogható atlétát nem gyakran látni, már úgy értem, NBA-szinten. Hallatlanul gyors, ruganyos és robbanékony, éles irányváltoztatásokkal, szédítő testcselekkel/crossoverekkel. Lerohanásnál halálos. Csattanósat zsákol. Kitűnő védő lehet belőle, jelenleg elsősorban labdalopásban veszélyes. Kifejezetten higgadt fickó. A bámulatos fizikai adottságok ellenére egyáltalán nem önző, szívesen passzol, van szeme hozzá. Ügyesen választja meg, mikor kell betörni és mikor tempót dobni. A palánk közelében szórja az akrobatikus ziccereket, mint ahogy messzire elpattanva szép fade-away dobásokat is könnyedén kiráz. A dobások jól kivezetettek, noha a dobmozdulaton van még mit csiszolni, mint ahogy Rose-on en block is van mit.

Még nem tud teljesen élni a fizikuma adta lehetőségekkel. Fizikálisan és mentalitásban Dwyane Wade-ban, mint hasonmásban semmi, de semmi túlzás nincs, viszont még nincs meg benne a mozgásnak az a simasága, hajlékonysága, ami már a harmadéves Wade-t lényegében foghatatlanná tette az egyetemen, majd 1-2 év múlva az NBA-ben is. Nagyon valószínű azonban, hogy ha még 2 évet eltöltene az NCAA-ben (amit nem fog), akkor Rose képes lenne ezt wade-i szinten elsajátítani. Könnyen lehet, hogy az NBA-ben ez hamarabb fog menni neki, tekintve, hogy az edzősködés a profik között lényegesen magasabb színvonalon áll. Rose-nak szüksége is lesz rá, mivel jelenlegi trénere, John Calipari elsősorban zseniális toborzóként van nyilvántartva (még Amare Stoudemire is ide kötelezte el magát, mielőtt 2002-ben jelentkezett a draftra.).

Taktikusként és az NBA-re való felkészítőként Calipari jóval kevésbé nagy név, ez utóbbira Dajuan Wagner, Sean Banks és Rodney Carney viszonylag friss példák. A jelenlegi Memphis játékosállománya remek, de felállt védelem elleni támadójátéka enyhén szólva nem szemkápráztató. Egy darabig passzolgatnak körbe-körbe, aztán vagy Rose vagy sokkal inkább Chris Douglas-Roberts megpróbálja megoldani. A sematikus támadásoknak köszönhetően Rose irányítójátékáról nincs mit beszélni, mivel lényegében nincs mit irányítania, meg nem is kiköpött irányító alkat, inkább a szívesen passzoló, pontgyáros hibridhátvéd szerepkör feküdhet neki legjobban az NBA-ben.

A Tigers mindemellett nagyon erős csapat, elöl a Kwame Brown/Jason Maxiell-keverék Joey Dorsey tombol, párja a kifinomultabb, de fizikailag csöndesebb Robert Dozier is bőven átlag fölött erőcsatár/center.A bivalyerős, agresszív Dorsey technikai hiányosságai dacára simán lehet elsőkörös, a 2. körös státuszát pedig szinte biztosra lehet venni. Hasonló reményeket táplálhat a Memphis legjobbja, Douglas-Roberts is, aki jól képzett, hatékony dobóhátvéd. Kinti-benti tempókból, betörésekből, palánk alatt post-upokból egyaránt eredményes, atlétaként sem utolsó.
A Memphis ellen senki meg ne próbáljon rohanni, mert abban verhetetlenek, még a két magasember is extrém gyors. A Final Fourba való bejutás a minimum tőlük, legitim bajnokesélyesek, de nem a tavalyi Floridához mérhetően.

Hasheem Thabeet és a UConn

Thabeetet felejtsük is el gyorsan, mint idei draftolandót, nagy-nagy butaságot csinálna, ha kijönne a draftra. Igazi nagy lakli kamasz, gyermeteg arckifejezéssel, testfelépítéssel, helyezkedési és összpontosítási hibákkal. Még két év az egyik legjobb egyetemi edző, Jim Calhoun kezében és nem zárható ki, hogy lottery pick lesz, de amíg egy 219 cm magas center csak a fejére eső lepattanókat szedi le, feleakkora emberek is kilökdösik palánk alól és havonta egyszer zsákol, akkor kár az NBA-ről álmodozni. Az NBA-csapatok ma már nem annyira fetisizálják a centereket. Azok az idők elmúltak. (Bár Patrick O’Bryant máshogy gondolta és igaza lett, de a Warriorsnak most csak 1/20 körüli pickje lesz…)

A Connecticut mint csapat, azonban rengeteget fejlődött tavaly óta, és mostanra nagyjából kiheverni látszanak a Rudy Gay, Marcus Williams, Hilton Armstrong, Josh Boone-négyes 2006-os távozása okozta szörnyű vérveszteséget. A hátvédsorban Jerome Dyson az erő és a lendület, az agyvérzése, majd eltiltása miatt két évet is kihagyó AJ Price az ész, de Price-ban is van annyi erő és dinamika, amit a sallangmentes irányítójátékához adva akár még valamelyik NBA-csapatnak is megtetszhet legkésőbb a 2. körben. A csapat talán legígéretesebb projektje a csupaszív, nyakigláb másodéves Stanley Robinson, aki egy napon remek kiegészítő ember lehet a profik között, amolyan „Renaldo Balkman plusz támadójáték” kivitelben.

A UConn-t nagy hiba lenne lebecsülni, valószínűleg bekerülnek a March Madnessre, és az első körökben okozhatnak meglepetést valamelyik nagyágyúnak.

Tyler Smith és a Tennessee

A Volunteers már tavaly is veszélyes csapat volt (az alapszakaszban megverték a Floridát is), de idén az NCAA-ben ritkán látható mértékben erősödtek átigazolások révén.

Nem csak az Iowa egyetem korábbi mindenese, az atlétizálásban, passzolásban és labdalopásban/védekezésben is otthonosan mozgó Tyler Smith jött át hozzájuk (miután édesapja daganatos betegsége miatt az Iowa elengedte), hanem a korábbi középiskolás All-Star, de az Arizona csapatában megragadni nem tudó JP. Prince is. A memphisi illetőségű Prince (Tayshaun Prince unokaöccse) tehát lényegében hazajött, miután a bölcsességfoga kihúzását követően olyan súlyos fertőzést kapott, hogy hosszú hetekre kómába esett. Prince-nek újra kellett tanulnia járni és beszélni, de Tennessee-ben olyannyira új erőre kapott, hogy nemrégiben a cserepadról tucatszámra szerzett pontjainak köszönhetően a SEC főcsoportban a hét játékosának választották. Prince bő két méteres magassága mellett is elvileg irányítónak volt elkönyvelve, de mostani szerepköre inkább betörős/tempózós dobóhátvéd.

A karizmatikus Bruce Pearl edző keze alatt tehát még jobb csapat csapat formálódik, noha legjobbjuk, Chris Lofton egyelőre haloványabb teljesítményt nyújt. Ha Smith tempódobása stabilizálódna, akkor már idén megszilárdulhatna elsőkörös draftstátusza és valamiféle sokoldalúbb Travis Outlaw-szerepkörben erős NBA-csapatnak is hasznára válhatna. Ezzel egyidejűleg a Tennessee-nek a legjobb négy közé kerülés sem lenne túl vad álom, de többre azért merész gondolniuk, mert sem komoly lepattanózójuk, sem igazi palánk alatti támadójátékuk nincs.

Dátum: 2008. 01. 01.