Playoff esélylatolgatásunk kilencedik részében a Celtics-76ers párharcot vesszük górcső alá.

– Az alapszakaszban: Celtics-76ers 1-2

– Várható kezdőcsapatok:

– Celtics: Rondo-Bradley-Pierce-Bass-Garnett

– 76ers: Holiday-Turner-Iguodala-Brand-Hawes

Mindkét csapat kemény, szoros meccseken ugyan, de megérdemelten jutott tovább az első körös ellenfelén, egyaránt 4-2-es összesítéssel. A Celtics az első fordulóban az Atlanta Hawks gárdáját búcsúztatta, pedig a sólymok pályaelőnnyel ugorhattak neki a párharcnak, ráadásul a Bostont komoly sérülések is hátráltatták: Bradley váll-, Pierce térd-, Allen pedig bokaproblémákkal küszködött, ráadásul Rajon Rondo is kivett egy szabadnapot kényszerűségből, miután az első meccsen megfeledkezett arról a szabályról, hogy a játékvezetőket nem illik lökdösni. A Celtics erejét jól mutatja, hogy a felsoroltak ellenére is magabiztosan hozták a párharcot. (Természetesen hozzá kell tenni, hogy a Hawks méltó ellenfél volt). Nyilvánvaló, hogy a Celtics ereje továbbra is a rutinban, az összeszokottságban rejlik, meg kell azonban említeni, hogy Kevin Garnett az első körben a hírek szerint legalább 5, egyesek szerint 10 évet fiatalodott, és a legfőbb letéteményese volt annak, hogy a Celtics nyaralni küldte az Atlantát. Persze nem szabad megfeledkezni a vasember Pierce-ről sem, aki csak büntetőkből ért el állandóan kétszámjegyű pontot az Atlanta ellen.

A 76ers a papíron sokkal erősebbnek gondolt Bulls ellen győzedelmeskedett úgy, hogy a Chicago már az első meccsen elvesztette Derrick Rose-t. Ezzel az esélyek és a két csapat közti különbségek kiegyenlítődtek, amit remekül használt ki a Sixers, pláne akkor, amikor Noah-nak is el kellett köszönnie a rájátszástól. A Sixers 9 éve nem járt a rájátszás második körében, úgyhogy hatalmas volt az ünneplés a hatodik mérkőzés után, amelyet heroikus küzdelemben csíptek meg a magukat igazán nehezen adó Bulls ellen. Bár néha már úgy tűnt, hogy a csapatok tényleg bedeszkázták a gyűrűket (40% körül dobott a Bulls és a Sixers is), azért valaki mindig átsegítette a holtponton a Philadelphiát. Meg kell említeni Jrue Holiday-t, aki hatalmasat fejlődött a playoffra, Evan Turnert, aki ugyan Holiday-nál némileg hullámzóbb volt, de aki ezt a továbbjutást a háttérben meghúzódva megvalósította, az Andre Iguodala volt, aki két jó félidőt engedélyezett Luol Dengnek, azon kívül pedig rengeteget segített a kissé (nagyon) impotens philadelphiai magasembereknek a palánk alatt, a támadásokat jól szervezte, ha arra került a sor, az utolsó, hatodik meccsen pedig saját korlátait átlépve, hidegvérrel értékesített két meccsdöntő büntetődobást.

Az alapszakaszban a két csapat háromszor találkozhatott egymással, némi meglepetésre a Sixers kétszer meglehetős fölénnyel diadalmaskodott, igaz, egyszer a Celtics is rendesen kimutatta a foga fehérjét. Doc Rivers nem is rejtette véka alá véleményét, amikor a Sixersről kérdezték; nemes egyszerűséggel „egy csapat gazellának” nevezte a Sixers játékosait. Rivers ezzel természetesen nem lebecsülni akarta a Philly legénységét, de jól rávilágított a párharc mindent eldöntő kérdésére: sikerül-e a Bostonnak megállítani a philadelphiai lerohanásokat?

A C’s nincs könnyű helyzetben, mert az egyik legatletikusabb, és a playoff legfiatalabb csapatával állnak szemben, ráadásul – ahogy már volt szó róla – többen komoly sérüléssel bajlódnak. A 76ers valószínűleg minden lehetőségét kihasználja majd arra, hogy elfárassza a bostoni „öregurakat”, ha ez sikerül nekik, akkor még az sem elképzelhetetlen, hogy 8. kiemelt létükre a keleti konferencia döntőjében találják magukat.
Ám ne szaladjunk ennyire előre, a párharc esélyese azért még a Boston maradt, amely éppen elég rutinnal rendelkezik ahhoz, hogy a fiatal Sixers lelkesedését letörjék, és megakadályozzák a lerohanásból szerzett pontokat. A Sixers felállt védelem ellen továbbra is szenved, mert nincs igazán karizmatikus támadó játékosuk, ha nem tudnak gyorsindításból pontokat szerezni, akkor a Celtics akár 5 meccsen is elintézheti a párharcot. Egyik csapat sem tartozik a jól lepattanózó alakulatok közé, de a bostoni magasok Garnett vezérletével azért valószínűleg némi előnyt szereznek majd e téren. Az összecsapó felek a liga legjobban védekező csapatai között vannak számon tartva, úgyhogy aligha számíthatunk 100-pontos meccsekre majd, pláne úgy, hogy a támadás igazából egyiküknek sem erőssége.

Fontos matchupok:

Rondo-Holiday: Rajon Rondo a liga egyik legjobb játékmestere, a legtöbb asszisztot ő adja és remekül mozgatja a Celtics csapatát, ráadásul a Hawks ellen néhány pontos távoli dobással is észrevétette magát. Nem árt azonban észrevenni, hogy a három Sixers elleni alapszakasz-meccsen hat pontot átlagolt, tehát Doug Collinsék tudnak valamit, amivel ha Rondo gólpasszait nem is, de pontszerzését erősen redukálják. Hogy ez a fegyver épp Jrue Holiday-e, az ki fog derülni a párharc során, habár könnyen lehet, hogy Evan Turner üldözi majd inkább Rondo-t, mivel úgy tűnik, labdás emberen jobban védekezik, mint Holiday. Holiday bár sokat javult a playoff első körére, nem lehet elvárni, hogy hatékonyságban, játékszervezésben utolérje a nála legalább egy szinttel feljebb lévő Rondo-t.

Bradley-Turner: Avery Bradley nem volt korábban sem a Celtics gólzsákja, de a playoff első körére támadó statisztikái nagyon csúnyán visszaestek, nem tudni, mennyit tud majd a közösbe tenni támadásban. Mindenesetre a jobb periméter védők között számon tartott fiatal játékos sokat segíthet abban, hogy a Sixers gyorsindításait megakadályozzák. Evan Turner egyelőre nagyon hullámzó, idei dobószázalékát ő sem fogja kiállítani a vitrinbe, de ha most, csak periódusokra is megtalálja a ritmust, azzal nagyon sokat dobhat a Sixers szekerén. Turner szerepe a saját térfélen óriási lesz, remek lepattanózásának köszönhetően sokat segíthet majd a saját palánk alatt akkor, amikor Haweséknak éppen gyenge napja van (sokszor lesz ilyen).

Pierce-Iguodala: A bostoni vasember és a nem kevésbé kemény philadelphiai párharca valóságos csemegének ígérkezik, és több meccset is eldönthet majd az, hogy melyikük tud majd jobban érvényesülni. Pierce továbbra is a Celtics legjobb pontszerzője, aki rengeteg büntetőt harcol ki, hiába küzd komoly sérüléssel. Iguodala személyében azért emberére talált, mert bár a pennsylvaniai nem olyan sokoldalú dobó, a liga legjobb védői között van számon tartva. Pierce-nek nagyon sokat kell majd dolgoznia ahhoz, hogy üres helyzeteket találjon, és társai kitűnő együttműködése (zárásai) nélkül erre aligha lesz esélye. Iguodala (és a Sixers) akkor lehet nagy bajban, ha faultgondokba kerül. Egyébként AI2 a játék minden területén komoly húzóerőt ad majd a Sixersnek, védekezésben, lepattanózásban, lerohanásban egyaránt kulcsfontosságú lesz a játéka, de időnként felállt védelem ellen is alkotnia kell majd. Ha azt hozza, amit a Bulls ellen, a Philly-szurkolóknak nem lehet rossz szavuk Iguodala-ra.

Bass-Brand: A két, igen hasonló felépítésű játékos összecsapása nem valószínű, hogy komoly tényező lesz a párharc végkimenetele szempontjából: Bass valószínűleg hozza azt a középszerű játékot, amit eddig, persze néhány fontos tempóval mindig sokat lökhet a szekéren. Brand az első kör visszafogott játéka után fiatal ellenfelét talán kicsit jobban meg tudja majd dolgoztatni, és több pontot tud majd szerezni. Alapvetően Brand fontos láncszem a Sixers védekezésében, mindkét játékos hozzáállása példamutató, de aligha ők lesznek azok, akik előtérbe kerülnek majd.

Garnett-Hawes: A philadelphiai szurkolók számára első látásra valóságos rémálom lehet ez a matchup, hiszen a nagyon kemény, ráadásul kifejezetten jó formában lévő KG aligha fog kesztyűs kézzel bánni a fiatal és kissé tutyimutyi Sixers-centerrel. Garnett a Boston védekezésének kulcsa, rengeteg pontot kapnak, amint leül a kispadra, úgyhogy nagyon kell vigyáznia a faultokkal. Szintén komoly szerepe lehet abban, hogy a Celtics a lepattanócsatát uralni tudja, és a festékből is értékes pontokat szerezve törheti le a philadelphiai magasok ambícióit. Azért Hawes sem akárki, ha sikerül ritmusba hozni, középtávoli dobásaival kihúzhatja Garnettet a festékből, és ezzel jókora helyet teremthet a betörni igyekvő „kicsik” számára. Hawes a legutóbbi négy meccsén 15 pontot és 10 lepattanót átlagolt, de ezek a számok valószínűleg vissza fognak esni akkor, amikor Garnettel találja majd szemben magát. Akárhogy is, a két igen eltérő stílusú és képességű játékos párharca roppant érdekfeszítő lesz, de mindenképpen a bostoni felé billen a mérleg nyelve.

Cserepad: A Hawks ellen, talán az egy szem Ray Allent leszámítva meglehetősen gyengén muzsikáló bostoni kispad jobban teszi, ha összekapja magát, mert a cserepad az, ahol a Sixers óriásit hozhat a Celticsen. Lou Williams, az idei hatodik ember választás második helyezettje nem egy kellemetlen pillanatot fog majd okozni a Celticsnek, és várhatóan Thad Young is feljavul majd, miután elmondott néhány imát azért, mert végre sikerült megszabadulnia rémálmától, Taj Gibsontól. Kérdés, hogy a bostoni kispad mennyire tud majd futni a fiatal, philadelphiai második egységgel. Sok csapatnak beletört már a bicskája abba, hogy a Sixers cserepadját hatástalanítsa, és a Boston ellen is ők azok, akiktől komolyabb teljesítményre számíthatunk.

Végső soron a Celtics-Sixers nagyon érdekes, kőkemény összecsapás lesz, ahol két nagyon hasonló attitűddel pályára lépő, ugyanakkor más-más erősségekkel rendelkező gárda csap majd össze, és ahol talán az egyéni matchupoknak ezúttal kevesebb szerepük lesz, mint a kimondott csapatjátéknak. Végül fontos megjegyezni, hogy a Boston a legutóbbi 17 mérkőzéséből csak egyet vesztett el a Gardenben, tehát a pályaelőnynek várhatóan óriási szerepe lesz. Tipp: Celtics-Sixers 4-3.

Szerző: Takács Dávid

Dátum: 2012. 05. 13.