Playoff esélylatolgatásunk tizenkettedik részében a Spurs-Clippers párharcot vesszük górcső alá.

Az alapszakaszban: Spurs – Clippers 2-1

Várható kezdőcsapatok:

Spurs: Parker-Green-Leonard-Diaw-Duncan

Clippers: Paul-Foye-Butler-Griffin-Jordan

A San Antonio ott folytatta, ahol az alapszakasz végén abbahagyta, sőt, a szerény ambíciókkal kiálló Utah Jazz ellen a rájátszásban elvárt harcosság, keménység, odaadás nélkül is könnyedén jutottak be a második körbe. Velük szemben a Clippers az első kör legnehezebb sorozatán van túl, egyelőre nem tudni milyen áldozatok árán (Chris Paul és Blake Griffin is sérüléssel játszott a 7. mérkőzésen), az viszont 100%-os biztonsággal kijelenhető, hogy hullafáradtan és győzelem ittasan érkeztek vasárnap kora este San Antonioba.

Az, hogy a texasiakon mennyire és milyen sokáig látszik meg majd a rozsda, a túl sok pihenő, nem lehet megmondani. Az viszont kijelenthető, hogy a fáradtság, különösen egy ilyen sűrű menetrend esetén, ahol Los Angelesben back-to-back vár a csapatokra, fontos tényező lehet. Nem szabad szó nélkül hagyni azt sem, hogy egy olyan ligában, melyben a decemberi rohamtempójú edzőtábor óta a csapatok többsége csak mímelte az edzéseket, mennyire sokat jelenthet 7 teljes szünnap. Az edzők többsége beismerte az idény során, hogy faragtak a playbookon, egy ilyen ajándék hét azonban megteremti a lehetőséget olyan különböző támadási és védekezési megismerésére és begyakorlására, amiket az ellenfél legfeljebb a korábbi idényekben láthatott.

Fontos párharcok:

Parker-Paul

A két legnagyobb sztár, a széria két legjobb játékosa, egymás ellen. Nagyjából 50%-ra teszem azt az arányt, amikor a két irányító valóban egymással szembe fog menni a pályán. Chris Paul kiváló védő és sérülten is helyt állt Mike Conley ellen a 7. mérkőzésen, de az okosabb húzás Parker lelassítására a mérkőzések jó részén Randy Foye és a padról jövő Eric Bledsoe lehet. Természetesen, ha a Clippers hátrányba kerül és be kell hozni a Mo Williams-Nick Young kettőst, Paul azonnal visszaveszi Parkert védekezésben.

A másik oldalon, bár Tony Parker idén magához képest vállalhatóan védekezik, semmi nem készteti Gregg Popovich-ot arra, hogy ne Danny Greent és Kawhi Leonardot küldje Paulra. Az irdatlan mennyiségű zárásokon egyrészt könnyebben áttöri magát az említett két ember, másrészt így Parkert is megkímélik attól, hogy 40 másodpercenként belenézzek Blake Griffin mellkasába.

Mindemellett, azok a percek, amikor Parker és Paul egymással néznek farkasszemet és egymás pontjaira válaszolnak (mert lesz ilyen), a párharc legjobb pillanatai lehetnek.

Green-Foye

Ha felütjük az Oxford English Dictionary legújabb változatát, a streaky címszó alatti illusztráción ezt a két játékost vélhetjük felismerni. Az üres triplák beverésén kívül egyéb feladatuk támadásban a megfelelő zárások adása lesz, labdával legfeljebb lerohanások alkalmával fogják leütni. Mint már fent említettem, kulcsszerep hárulhat rájuk védőoldalon és amelyikük kellően jól teljesíti feladatát, magyarul pályán tud maradni, komoly lökést adhat csapatának támadásban a pálya széthúzásával. Nem kettejük közvetett párharca dönt majd a továbbjutó személyéről, de ha Foye-nak nem megy a tripla és a padról kell tűzerőt hozni (Williams, Young), azokban a percekben jó eséllyel megszűnhet a Clippers a periméter védekezése.

Diaw-Griffin

Az alapszakasz során Tim Duncan nem sokszor találkozott Griffinnel. Ez változhat a rájátszásra és minden bizonnyal fog is, de Griffin egyelőre nem rendelkezik olyan finom kézzel a gyűrű közelében, hogy minden pillanatban egy 7 láb magas védőt kell ráküldeni. A másik szempont a már korábban említett pick&roll, mely ellen a fürgeségét vesztett Duncan már rég nem számít kiváló védőnek. Balgaság lenne azt feltételezni, hogy ha úgy adódik, nem fog Griffinen mind az öt Spurs magasember perceket kapni, ahogy arra is számíthat Blake, hogy jobbról, balról, elölről, hátulról jönni fognak a duplázások. A Spurs Al Jefferson ellen szinte minden támadásban váltogatta a védekezési sémát, erre számíthatunk itt is, vagyis hiába tudja a támadó játékos, hogy milyen helyzetben mi a helyes lépés, ha nem tudja előre, mi következik, a védekező csapat nyeri a párharcot.

Duncan-Jordan

Ahogy halad előre a párharc, úgy fog eltűnni Duncan frissessége. Az első néhány mérkőzésen még várható tőle esetleg egy régi önmagát idéző teljesítmény, de számára a fő feladat a védőlepattanók leszedése és a minél hamarabbi szabadítás lesz. Meg kell próbálnia semlegesíteni a Clippers dolgos magasait a tábla alatt és egyúttal fokozni a tempót, amit a Clippers szeretne a lehető legalacsonyabb fokozatban tartani.

Amennyiben a Spurs hátrányban játszik vagy Popovich megunja, hogy sorra kapkodja le a Clippers a támadólepattanókat, találkozni fogunk a hackeléssel. Egy olyan ellenféllel szemben, melynek magasai 52, 52,5, 37 (!) és 51 százalékkal dobják a büntetőket inkább az a csoda, hogy a Memphis részéről nem láttunk szándékos off-the-ball faultokat.

Cserepad, edzők

Nem túlzás azt állítani, hogy a sorsdöntő 7. mérkőzést a Clippers a második ötösének remek játékával hozta le és ennek nyomán várhatóak voltak azok a vélemények, melyek nem egyértelműen a Spurs padjának adják az előnyt. A különbség valóban kisebb lehet, mint hittük, de a San Antonio cseresora vitán felül a liga legjobbja, ha az LA valamelyik mérkőzésen partiban lesz velük, az annak lesz betudható, hogy Williams vagy Young nem fog tudni hibázni (ezt láttuk, amikor a Clippers az alapszakaszban Texasban nyerni tudott) és Reggie Evans kezéhez mágnesként ragadnak majd a lepattanók.

A rövid széria miatt kiváltképp fontos lesz, hogy melyik edző tud egyensúlyozni a legjobb emberei pihentetése és a pályán lévő másik ötöshöz való legjobb idomulás között. Látatlanban kijelenthető, hogy ez Gregg Popovich-nak jobban fog sikerülni.

Tipp: San Antonio Spurs – Los Angeles Clippers 4-1

Szerző: Márton Tamás

Dátum: 2012. 05. 15.