Újoncleső I. – Mario Chalmers

A rájátszás felé közeledve, magunk mögött tudva a szezon nagy részét érdemes és egyben szokás is összegezni, értékelni vagy éppen kiemelni a jó teljesítményeket úgy csapat, mint egyéni szinten.

Egy picit szűkítve a kört egy blogsorozat erejéig azokat az újoncokat emelném ki, akik véleményem szerint megérdemlik a figyelmet, és azt, hogy megismerjük kosaras múltjukat. 

Mario Chalmers – Miami Heat
10,0 pont, 4,8 gólpassz, 2,8 lepattanó, 1,9 szerzett labda

Mario ChalmersA tavalyi draft egyik nagy zuhanója volt, akinek mélyrepülését értetlenül szemlélve egyenesen felháborítónak tartottam, amikor csak a második körben talált gazdára. Nagyszerű játékosról van ugyanis szó, aki egyetemi bajnokként, a Final Four legértékesebb játékosa díjjal a zsebében jelentkezett be a börzére. Egy olyan irányító, akinek vajkezénél csak a rendkívül jó és pimasz védekezése híresebb. Egy kincs, akit a csapatok nem szerettek volna észrevenni, a 2008-as börze nagy lopása.

Pedig Mario "Super Mario" Chalmers mindent megtett, amit megtehetett. Egész szezon alatt magabiztosan vezette a Kansas Jayhawkst a döntő felé, ahol az utolsó másodpercben elkövetett hosszabbítást kiharcoló triplájának és a ráadásbeli hasznos játékának köszönhetően sikerült 10 év után újra a csúcsra juttatnia a hosszú és szép múltra visszatekintő egyetemet.

Pályafutása során sok utolsó másodperces dobást hintett el, de a 2008-as NCAA bajnoki cím sorsát közvetve eldöntő tripla a védjegyévé vált, és minden bizonnyal számára is örökre emlékezetes marad.

Az alaszkai születésű hátvéd a tűztől elég távol, nem egy kosárlabdájáról híres államban látta meg a napvilágot (bár Alaszka indította útjára Boozert is). A közvetlen környezete viszont élt-halt a kosárlabdáért. Szülei hosszú évekig aktívan űzték ezt a sportot, amiből kifolyólag szakmai szemmel terelgették igen tehetséges gyereküket. 

Az atyai intelmek alól nem igazán tudott kibújni, ugyanis középiskolás karrierjét abban az iskolában tudta le ahol az apja volt a kosárlabdaedző. Az idősebbik Chalmers nem kivételezett és nem is kímélte fiát, aminek eredménye többek között az volt, hogy Mariot egymás után háromszor választották meg az állam legjobb játékosának (korábban arról a területről ez csak Trajan Langdonnak sikerült), és két bajnoki címhez vezette iskoláját. Természetesen a középiskolás All-Starra, a McDonald’s All-Americanra is meghívták, ahol a második félidőben dobott 17 pontjával megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy a 2005-ös végzősök között ki az első számú kisember.

Mint a legtöbb fiatal tehetséges hátvéd, Chalmers is kapcsolatba került az ekkor még Lute Olson vezette Arizona Wildcats-al, de végül a Kansas egyetemen landolt, ahol abban az évben szorgosan gyűjtögették a legfényesebb jövő előtt álló fiatalokat. Elég nagy tömörülés volt emiatt szinte minden poszton, amiből adódóan a pad végén is egykori középiskolás sztárok lengették szorgosan a törölközőket.

Mario ChalmersNeki azonban nem kellett túl sokat várnia arra, hogy első számú irányítóként számítsanak rá. A szezon eleji meccseken ugyan még csak a padról kocogott be, de szorgos játéka egy pár jól sikerült összecsapást követően egyszerűen követelte a kezdő perceket.

Hamar kiderült, hogy Mario az a fajta játékos, aki ameddig támadó térfélen káprázatos villanásokra képes, addig a másik oldalon az ellenfelek kulcsembereinek dolgát borzalmasan meg tudja nehezíteni. Kiváló védő lévén labdaszerzési rekordjait már ekkor építeni kezdte, amivel hamar kivívta magának a csapaton belül, illetve az ellenfelek körében is a tiszteletet.

Sokan Rajon Rondohoz hasonlították, ugyanis az egykori Kentucky játékos egyetemi karrierje alatt hasonlóan jó alkatú, szemfüles védő volt, és játékfelfogásuk is sok területen hajazott egymásra. Ez a hasonlat mindenképpen előnyére vált akkor, amikor Rondo a Bostont bajnoki címhez segítette, főleg úgy, hogy a rosszmájúak még azt is hozzátették, hogy Rondoval ellentétben Chalmers még dobni is tud.

A Kansas egyetemen eltöltött három éve alatt tehetséges gyerekből felnőtt kosaras férfivá érett. Játéka sokkal érettebb, magabiztosabb és szinte teljesen sallangmentes lett. Az egykoron szüntelenül cikázó játékos, aki a lerohanásoknál is előszeretettel torpant meg a triplavonalnál és vállalt kockázatos dobásokat, egyre többször állt meg, hogy nyugalomra intse társait. Elkezdte szervezni a játékot, és egy örökmozgó fogaskerékhez hasonlóan folyamatosan mozgásban tartotta a csapatot.

Chalmers játékának egyetemi szinten történő pofásabbra faragása, és az ezzel szorosan összefüggő nagyszerű eredmények (különböző díjak, bajnoki cím) egyre jobban elhomályosultak tavaly nyáron a draft éjszakáján. Hiába fektette csapatával két vállra az 1/1-es Derrick Rose-al felálló Memphist, és hiába választották a 2008-as Final Four legértékesebb játékosának, a csapatok egyszerűen elnéztek felette.

Olyannyira nem vették számításba, hogy a második körben a Minnesota is csak kötelességből választotta, a még bent maradt legjobb elvét alkalmazva. Ezt az a tény támasztja alá, hogy még azon az éjszakáján továbbpasszolták Miamiba, némi készpénzért és két darab semmitmondó 2009-es második körös jogért cserébe.

Mario ChalmersA Heat vezetősége nagyot húzott. Elenyésző ellenértékért igazoltak hiányposztjukra egy fényes jövő előtt álló játékost. A média egyből felkapta a témát. Több ízben is nagyító alatt elemezték, majd értékelték a csapat draftját. Már ekkor mindenki úgy beszélt Chalmersről, mint a második kör legnagyobb kincséről.

A kezdeti ragyogást azonban egy gyorsan jött botrány hamar fakítani kezdte. Történt ugyanis, hogy Mario az újoncoknak tartandó "mi az, amit a liga elvár tőled, avagy hogyan viselkedj profiként" egy hetes gyorstalpaló alatt, ex-csapattársával Darrell Arthurral és leendő csapattársával Michael Beasley-vel(bár Beasley hivatalosan nem volt ott, neve tisztázása után a cikkek csak egy harmadik játékost említettek) közösen úgy gondolták, hogy meg kell ünnepelniük profivá válásukat, amit nem a legmegfelelőbb módon tettek. Szobájukban teljesen amatőr módon buktak le némi marihuána és lányok társaságában, amikor a füstöt érzékelve bekapcsolt a tűzriasztó. A retorzió nem maradhatott el, hazaküldték őket a táborból, a nyakuk fölött lebegő pénzbüntetéssel, az eltiltás lehetőségével valamint azzal a kitétellel, hogy egy év múlva újra részt kell venniük az oktatáson.

Chalmers bal lábbal lépett a ligába, de a gyors pofon hamar észhez térítette. Az előszezonnak úgy ugorhatott neki, hogy komoly esélye volt az irányító poszton gyengélkedő Heat kezdőjébe verekedni magát. Az edzői stáb sakkozgatott vele és a tavalyi borzalmas szezon második felében egészen jól játszó Chris Quinn-el, de a szezonrajtra az újoncot tolták a frontvonalra, amit egy 17 pont 8 lepattanó 7 gólpasszos első osztályú teljesítménnyel hálált meg.

Voltak hullámzások a teljesítményében, néha fent néha lent, ahogy ilyenkor szokás, de a szezon előrehaladtával egyre magabiztosabban, és otthonosabban játszott. Ha kellett háttérben maradva szorgos hangyaként végezte a piszkos munkát, de amikor úgy adódott igazi húzóemberré tudott előlépni.

A hátsó ajtón érkezve, nem a legnagyobb rivaldafényben, nem a legnagyobb felhajtás mellett toppant be a profik közé, de mégis letette már a névjegyét.

NBA, where Chalmers happens!

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2009. 04. 03.