1. Chris Paul (NO/Oklahoma City Hornets): a darazsak kasuk elvesztése után Paul vezetésével indultak új otthont keresni. A honfoglalás nem zökkenőmentes, de az ideiglenes táborhelyül szolgáló oklahomai síkság bevált; a Hornets élvezi a kosárlabdára kiéhezett közönség szolidaritását, és a nagyérdemű máris szívébe zárta a tehetséges és hajtós fiatal ármádiát. Az iversoni testparaméterekkel büszkélkedő hátvéd játszott percben (35,8), dobott pontban (16,4), labdaszerzésben (2,22) és a kiosztott zsugák (7,9) kategóriájában egyaránt vezet az újoncok között. Mindamellett, hogy hétről- hétre az ő neve mögött olvashatjuk a legsokoldalúbb statisztikai számadatokat, tagja az idei világbajnokságra, és a két év múlva esedékes pekingi nyári olimpiára készülő amerikai válogatottnak is.
2. Andrew Bogut (Milwaukee Bucks): a csorda vágtat, Milwaukee bizakodik. A játékosbörze 1/1-e ígéretes talentum, a vezérhím Redd mellett életben tartja a reményt a még látványos sikerekkel kecsegtető wisconsini jövőt illetően. A vadászok (Detroit, Miami, Cleveland) igaz már most tetemes előnyre tettek szert, de Bogut hangyaszorgalommal gyűjtögeti pontjait és a gyűrűről lecsorgó labdákat, miközben meccseket eldöntő kosarat szerez, vagy épp sapkát oszt ki. Paul mellett a legtöbbször kezdőként pályára lépő újonc.
3. Charlie Villanueva (Toronto Raptors): ha még nem is olyan félelmes karmokkal, de támad a legifjabb őshüllő. A kanadaiak három újoncot tartanak a rosteren (Villanueva mellett Dávid Kornél volt csapattársa, a spanyol Calderon, és Oklahomából a vasgyúró Joey Graham), a Connecticut zöldfülűje pedig már most több prédát ejtett, mint a tavalyi börze csődje, a brazil Araujo. Termete ellenére nagy sebbel-lobbal közlekedik a palánkok között, nem érzi magát idegenül a festékben sem, ráadásul a triplákat is bátran szórja. Ugyan többnyire eddig csak csereként lépett pályára, de a padról beszállva gyakran tudott maradandót alkotni.
4. Deron Williams (Utah Jazz): meglengette a karmesteri pálcát és a hamiskás kórus elkezdte jobban olvasni a partitúrát, de kérdés, hogy ez mennyire Williams „maestro” érdeme. A szólisták kitűnőek, de az orosz, horvát, török és amerikai muzsikusok még nem alkotnak egységes kart. Williamst a draft legjobb klasszikus irányítójának tartották, de egyelőre akadnak gondjai az NBA-re való átállással, a magas cé még várat magára. Novemberi sziporkázását csak márciusban tudta megismételni, ami hozzájárult csapata téli bizonytalankodásához.
5. Raymond Felton (Charlotte Bobcats): Felton NCAA bajnoki címmel a zsebében keresett és talált új, az eddigieknél grandiózusabb kihívást. Vérszomjas hiúzok helyett doromboló kismacskákra emlékeztető játékkal szerénykednek immár hétről-hétre Bernie Bickerstaff tanítványai, de megjegyzendő, hogy csapatát példátlan sérüléshullám tizedeli. Felton „élvezi” az ebből fakadó előnyt, és immáron kezdőként nyújt egyre elfogadhatóbb teljesítményt. Az elsőévesek közül az ő nevével kezdődik az egy meccsen elért legtöbb dobott pont rangsora is (31 egység a Phoenix ellen).
6. Channing Frye (NY Knicks): Marbury első tiszt keze alatt lelkes kadétként próbálta segíteni a New York-i bárka kormányzását, de az gyorsan zátonyra futott. Brown kapitányt az egyik legtapasztaltabb tengeri medveként tisztelik az NBA végtelen tengerén, de az öreg tengerész iránytűje is megbolondult… viszontagságos kaland lesz ez, akár gyors hajótöréssel. A Larry apó-féle rotáció alkalmazása nem Frye malmára hajtja a vizet, akinek szép és pontos dobásai, mozgékonysága és profi hozzáállása üde színfoltot jelent a Knicksnél. Bár a palánk alatti játékban bőven van mit fejlődnie, ő az utolsó, akit a New York idei szörnyű vesszőfutásáért hibáztatni lehet.
7. Sarunas Jasikevicius (Indiana Pacers): a litván Lietuvos Rytas, a szlovén Olimpija Ljubljana, a spanyol Barcelona és az izraeli Maccabi egykori tüzére alapos kiképzést kapott európai körútján. ’Saras’ most Amerika meghódítását vette célba, ahol eddig egyre magasodó akadályokkal találta szembe magát. A Maryland egyetem egykori irányítója személyében a legjobb büntető- és hárompontos százalékkal rendelkező újoncot tisztelhetjük, bár a 32 éves Jasikevicius csak technikailag tekinthető elsőévesnek, a litván válogatott és több európai élcsapat harcedzett játékmesterét irányítóját talán nem is igazán helytálló újoncként kezelni. A Washington ellen élete első (és bizton állítható: nem utolsó) dupla-dupláját érte el (14 pont, 11 zsuga).
8. Salim Stoudamire (Atlanta Hawks): a Hawks ugyan már régen mélyrepülést végez, de Stoudamire korántsem egy szárnyaszegett sólyom benyomását kelti; előnytelen második körös draft pozíciója ellenére eddig minden várakozást felülmúló teljesítménnyel rukkolt ki, amit megspékelt a Hornets–nek vágott 30 pontos produkciójával is. Az Arizona újonca igazi nehéztüzér (89% a vonalról és 38% a hárompontoson túlról), aki eddig produktívabb, mint csapattársa, a második helyen draftolt Marvin Williams.
9. Jose Calderon (Toronto Raptors): a spanyol hidalgó hat évet húzott le a Tau Ceramica csapatában, amellyel tavaly egészen az Euroliga döntőéig masírozott (ott a Maccabi Tel-Aviv állta útját és fosztotta meg az európai kosárlabda legkívánatosabb címétől). Jasikeviciushoz hasonlóan megannyi euroligás ütközettel a tarsolyában igyekszik tapasztalatát erénnyé kovácsolni. Legemlékezetesebb mérkőzése talán a január 22-i volt a Staples Centerben: páholyból nézhette a Kobe- show-t…
10. Luther Head (Houston Rockets): a Top10 utolsó, még kiadó helyéért történő versenyfutás jelenleg a Houston elsőévesének kedvez, ennek ellenére könnyen a széljegyzeten találhatja magát, ha nem gyújtja be időben a rakétákat. McGrady árnyékában jóllehet kevesebb fény éri, hiszen az ex-gólkirály visszatérte többek között két nullpontos „teljesítményre” kárhoztatta januárban a fiatal játékost, ráadásul a februári is igen döcögősre sikeredett.
Akik még „versenyben” vannak:
Danny Granger mindeddig várakozáson felül teljesít; a döcögő indianapolisi szekeret igásként húzza, mindezt úgy, hogy a leggyorsabban sikerült feledtetnie harmatos novemberi mutatóit egy-két kiugró, bravúros epizóddal.
Nate „Above the rim” Robinson a leküzdhetetlen magasságok meghódítása (lásd az idei zsákolóverseny) után a New York-i csenevész had felrázását vette célba Francisszel egyetemben.
Bár figyelemreméltó a ligát utcahosszal vezető Detroit ellen dobott szezoncsúcsa (27 pont), Ike Diogu egyelőre még idegen zsoldosként harcol a Warriors alakulatában.
Marvin Williams a draft második kiválasztottjaként 26 perc alatt 26 egységet termelt decemberben a Miami elleni találkozón; s e hónapban is erőteljes életjeleket sugároz az éterbe.
Jó ajánlólevéllel érkezett a 2005. évi NCAA bajnok North Carolina csapatának másik oszlopos tagja, Rashad McCants is, aki az egyetem minden idők 14. legeredményesebb kosaraként most már egyre inkább a minneapolisi fagy feloldásáért, illetve a Sprewell okozta tátongó űr betöltéséért felelős.
Szerző: Fekete István
Dátum: 2006. 03. 15. 9:24