San Antonio Spurs (58-24) – Cleveland Cavaliers (50-32)
Egymás ellen az alapszakaszban: Akarunk filozofálni teljesen lényegtelen, ebben a menetrendben már értéktelennek számító, tét nélküli alapszakaszmeccsekről? Még szép. Nagy következtetéseket ne vonjunk le, de figyelemre méltóak a Cavs győzelmei. Mumuskodásról ne beszéljünk, de a tény az tény: 0-2
Hátvédsor: Tony Parker, Michael Finley, Manu Ginobili vs. Larry Hughes, Sasha Pavlovic, Daniel Gibson. Túl erős, túl gyors, túl pontos a Spurs hátvédsora. Jó kezű, lelkes, ám rutintalan kisemberek vehetik fel a kesztyűt Clevelandből. Meglepetés, akaraterő, küzdőszellem. Ha e három erény minden meccsen ott fog csillogni a lovagok titánjainak szemében, érheti egy-két kellemetlen meglepetés Popovich mestert. Minden további nélkül, ha a San Antonio kisembereit nem sikerül a megszokottnál roszabb formába zökkenteni, akkor az idei döntő, igen gyors, egyben komolytalan lesz.
Csatársor: LeBron James a felhők fölé emelkedhet, Tim Duncan leginkább újabb könnyed levegőt vehet űrszondájában. Tapasztalat vagy tehetség? Az idei döntő lesz a legjobb példa arra, amit minden menedzser, edző és rajongó szeretne tudni. Döljünk hátra, és élvezzük a végkifejletet.
A pad: Törülközők, energia ital, suvickoló bekészítve! Induljon a hullámvasút a kulcsfontosságú bedobott triplák, és a szalmabábú módjára elrepülő játékosokkal a fedélzeten!
Összegzés: Két szelíd, ám annál eredményesebb csapat összecsap egy öldöklő, kemény döntőben. A Spurs birtokolja a pályaelőnyt, a 3 bajnoki címet és 8 játékost, akik 103 meccset töltöttek összesen a pályán az NBA döntők történetében. A Cavs? Van egy szárnyaló, robbanó, effektelő, leírhatatlan játákosa. Na meg jóadag reménye és akaratereje. Vajon Tim Duncan leporolja-e újra koronáját, vagy King James felül az NBA legtetejére? Vajon a Spurs négy alkalomból negyedszer is megnyeri a bajnokságot, vagy a végső küzdelemben zöldfülű Cavaliers elorrolja a címet? Megválaszolhatatlan, ám furfangos kérdések. A lényeg hamarosan elkezdi kibontakozását.
Szerző: Kun Zsolt
Dátum: 2007. 06. 05.