A tavalyi idény elején vette át a csapat irányítását mind edzői, mind igazgatói szerepkörben Stan Van Gundy és neki is látott a munkának. Első pillanattól kezdve látszódott, hogy a 2009-es döntőbe vezetett Orlando Magic mintájára akar Andre Drummond köré egy csapatot építeni – ahogy ezt tette anno a Dwight Howard nevével fémjelezte Orlandóval is -, ezért több kintről jól dobó játékost igazolt a piacról.
A legjelentősebb változás év közben volt, mikor Josh Smitht elküldte, mivel sem a személyisége, sem a játéka nem volt pozitív hatással a Pistonsra. Innentől hatalmas fellendülés volt, mivel az 5-23-as kezdés után a következő 16 mérkőzésből 12-t megnyert a Detroit, ám Brandon Jennings Achilles-szakadása megtörte a lendületet.
Az Oklahoma City Thunderből elkívánkozó és főszerepbe vágyó Reggie Jacksont megszerezte Van Gundy Kyle Singlerért és DJ Augustinért a cserehatáridő előtt. Jackson kicsit hullámzóan kezdett, de összességében nem mutatott rossz játékot, miután kezdett összeszokni a társakkal. Az idény végére habár a playoffról lemaradt az együttes és a mérlegük sem lett igazán fényes, 32 győzelem és 50 vereség, azért mutattak reménykedésre okot adó jeleket.
Mit csináltak a nyáron?
A nyár legnagyobb kérdése az volt, hogy Greg Monroe marad-e az együttesnél, legalábbis ezt hittük. A szabadügynök piac megnyitásakor Van Gundy kijelentette, hogy – mivel Drummonddal nem hatékonyak együtt a pályán – csereként számítana Monroe-ra, így borítékolható volt, hogy távozik az együttestől. A Milwaukee Bucks igazolta le kisebb meglepetésre, akik azért, hogy helyet csináljanak a center maximum szerződésének, elcserélték Zaza Pachuliát Dallasba és Ersan Ilyasovát Detroitba.
Ilyasova pont az a játékos, aki Drummond mellé nagyon jó fit lesz: jól dob kintről és jól védekezik a magasemberek ellen. Mindössze két nem garantált szerződést adott érte Van Gundy, Caron Butler és Shawne Williams kontraktusát (mindkettőt el is küldte a Bucks).
Mivel a másik égető kérdés az volt, hogy a különféle veteránokkal betömködött hármas poszton ki fog szerepelni, ezért az 1/8-as választással Stanley Johnsont hozta el a drafton a csapat, aki nemcsak nagyon jó védő a posztján, hanem atletikus, gyors és jól is dob kintről (kicsit nőies dobómozdulata ellenére).
Az igazi erősítés azonban még csak ezután érkezett, mivel a Sunsban felrobban a Morris-bomba és az ikrek közül a gyengébbik, ám balhésabb játékost elpasszolta a csapat jóformán a semmiért (egy 2020-as második körös jogért, valamint Danny Granger és Reggie Bullock átvételéért cserébe). A Bad Boys imidzset képviselő játékos kiválóan beleiilik a Pistons rendszerébe és ha a balhéit mellőzni tudja, akkor óriási segítség lesz az együttesnek. Ő az a játékos, aki erős, magas, de szeret a tripla környékén kolbászolni és eldobni mindent, amit csak tud, ezzel helyet teremtve mind Drummond, mint a betörő társak előtt úgy, hogy védő oldalon sem eszik meg.
Néhány nagy szerencsejátékot is bevállalt a Pistons a végére, mivel Reggie Jackson 5 éves, 80 milliós szerződéshosszabbítását úgy lépték meg, hogy mindössze 17 meccsen lépett pályára. Úgy néz ki tehát, hogy SVG nagyon bízik a kezdő irányítójában és Brandon Jennings visszatérése után is csak kispados lesz. Aron Baynest és Joel Anthonyt is túlfizették, de kellenek a csere magasemberek, akik keményen tudnak védekezni a palánk alatt.
Mit várunk tőlük idén?
Azt várjuk idén a Pistonstól, hogy jobb játékot mutassanak, mint tavaly az idény egészét tekintve. A győzelmek száma vélhetően nőni fog, de az átütő erő még hiányzik a csapatból ahhoz, hogy komoly tényezők legyenek a Keleti főcsoportban, valószínűleg a 10-11. hely környékén végeznek.
Legjobb forgatókönyv:
A csapat magára talál és Drummond palánk alatti dominanciája mellé párosul az összeszedett nehéztüzérség ereje, igazi alapszakasz csapatként simán bejutnak a rájátszásba a 6-8. helyek valamelyikén és megszorongatják az első körös ellenfelüket.
Legrosszabb forgatókönyv:
Marcus Morris balhéi miatt Josh Smith módjára bomlasztja a csapategységet, míg Brandon Jennings kései visszatérésével egyik irányító sem fogja találni a helyét az együttesben és igazi franchise player hiányában a fontos mérkőzéseket rendre elbukja a csapat, így ismét 30 győzelem alatt zárják az idényt.
Korábbi csapatok