4 év; 48 hónap; 1366 nap. Június 26-án pont ennyi ideje lesznek profik a 2003-as NBA draft kiválasztottjai. A 60 zöldfülű közül mára sokan a csapatuk és a liga meghatározó játékosai közé nőtték ki magunkat. A kooprodukcióban (Bence&Bence) készült áttekintés csoportokra bontva kivesézi az évfolyam eminenseit, a levegőváltozás után kivirágzott tehetségeket, az egyre fényesebben csillogó csiszolatlan gyémántokat és az elvárásoknak eleddig megfelelni képtelen ígéreteket.
A SZOMSZÉD KERTJE
Jó esetben hősünk már első állomáshelyén képes gyökeret ereszteni, de ha mégsem így volna, akkor muszáj odébbállni.
Darko Milicic Európában is ismeretlennek számított, de a workoutok mindenkit meggyőztek: itt van az az ember, aki 15 évre megoldhatja akármelyik csapat centerproblémáját. Az akkoriban melírozott fürtökkel hódító tizenéves legnagyobb pechjére egy megváltást nem váró csapathoz került. A Pistons hihetetlen szerencsével, egy több éve gyűrűző tranzakcióban a Grizzliestől szerzett draftcetlivel hozta el Milicicet a második helyen, hogy aztán a Gatoradés pult melletti utolsó székre béreljenek neki helyet két és fél szezonra. A megváltás a Magic képében jött, akik tavaly átvállalták a szerb nevelésének terheit a Detroit válláról. Darko jött, látott, és bár még nem győzött, azt legalább elérte, hogy az NBA Live 2007-ben az overallja 58 felett legyen.
Boris Diaw-Riffiod 21.-ként kelt el: az Atlanta Hawksnak kellett valaki, akinek nevén élcelődhetnek a helyi kommentátorok. Aztán elrepült két év, Boris elrepült előbb a világbajnokságra a francia válogatott színeiben, majd folytatta repkedését egész Phoenix szép városáig. Ugye nem kell részletezni az ügyet? Az egy nyár alatt szuperhősi erényekkel felvértezett bedobó (irányító-hátvéd-center) 13.3 pontos, 6.9 lepattanós és 6.2 gólpasszos átlagot rittyentett a STAT nélkül felálló Sunsban. Jutalma a zsíros szerződésen kívül egy „ Az év legtöbbet fejlődött játékosa” cím. Idén néha hajat meresztett indiszponált játékával, máskor meccset nyert – hiába, túl sokan akartak karriercsúcsot döngetni Arizónában.
Zaza Pachulia játékjogát 41 esetben továbbpasszolták, míg 42.-ként az Orlando Magic kegyeskedett szerződtetni a grúz centert. Ha volt egy kis esze, már a nyáron beszerzett magának pár névjegykártyát az USA keleti felének minden jelentősebb lakásügynökétől… Első idényében 59 meccsen bontogathatta a szárnyát a Magic kötelékében, majd csomagolt, és a Bucksnál bizonyította tehetségét (vagy inkább méreteit és szorgalmát, melyekkel ezen skilljének hiányát fogja egész karrierjében pótolni). Itt bő 6 pontot és 5 lepattanót hozott, ami egyenes utat jelentett neki a Hawks csikócsapatába. Immáron két éve számít az Atlanta kezdőcenterének, átlagai alapján pedig még jó pár évig lesz valamilyen szerepe a ligában. Egyszer tán a rájátszásban is kipróbálhatja magát…
TJ Ford-ra illik rá legkevésbé ez a skatulya, ami miatt mégis ráhúztam, az az, hogy új állomáshelyén sikerült igazán kibontakoznia. Első blikkre is tudni lehetett, hogy kifejezetten kellemes irányítóra akadt a Milwaukee Bucks, azonban a második szezonját egy az egyben ki kellett hagynia egy csúnya sérülés miatt. A szerződése szerinti harmadik, játékra még csak második évében 12.2 pont mellé 6.6 asszisztot termelt, de ez eltörpül amellett, amit új állomáshelyén alkotott. Vele (is) a fedélzeten a Toronto Raptors kutyaütő gárdából keleti élmenővé vált idén, ő maga 14 pontot és 7.9 gólpasszt jegyzett meccsente, kirobbanó gyorsasággal és finesszel téve csemegévé nem egy Raps-meccset. A határ? Nem ismeretes, de Nash és Kidd kiöregedése után Deron Williamsszel és Chris Paullal együtt neki lesz a legnagyobb esélye 10 feletti gólpassz átlagot hozni.
További díjazottak: Jason Kapono (Cavs-Bobcats-Heat) és Maurice Williams (Jazz – Bucks)
Az előszót írta: Sárdi Bence
Az első részt jegyezte: Mészáros Bence
Szerző: Mészáros Bence
Dátum: 2007. 06. 03.