A gálának vége, az átigazolási cirkusz lezajlott, jönnek a hétköznapok, a nyughatatlan lelkek azonban már jövőre gondolnak, és vigyázó szemeiket az egyetemi kosárlabda bajnokság felé irányítják, hisz vészesen közeledik a márciusi őrület. Nem tom’, ki, hogy van vele, de engem mindig csak annyira érdekeltek az NCAA mérkőzések, hogy lássam, kik az azok a játékosok, akik előbb vagy utóbb, de az NBA-ben is kisebb-nagyobb szerepet kaphatnak.
Ennek fényében gyűjtöttem össze „posztonként” (ez rugalmasan kezelendő) azokat az emberkéket, akikre érdemes figyelni, mert nagy valószínűség szerint ott lesznek (lehetnek) a 2010-es drafton.
[Használati útmutató: A végzős játékosok * lettek jelölve]
Az irányítók között található az 1/1-es cím elsőszámú várományosa John Wall személyében (képen). Játékát és egyetemi pályafutást sokan csak Derrick Roséhoz hasonlítják. Rose anno elsőévesként a memphisi tigrisekkel bejutott a bajnokság döntője, majd első választott lett a 2008-as drafton. Wallnak 2010-re ugyanezt a bombaerős Kentucky egyetem csapatával jósolják.
Hátvédtársa a szintén újonc Eric Bledsoe is ígéretes karmesternek tűnik, de ő talán marad még egy-két évet a Vadmacskáknál, ahol Calipari edző keze alatt még jobb játékossá válhat. Figyelembe véve a lehetséges irányító kínálatot, az sem elképzelhetetlen, hogy egy jó szezon után mégis megméretteti magát az idei drafton, ez esetben az érte feláldozott draftcetli sorszáma kisebb lehet a mezszámánál (24).
2009-ben rengeteg irányító méretette meg (és adta el) magát a játékosvásáron (alá draft), így 2010-ben várhatóan kevesebben próbálkoznak, és a többségük végzős lesz. Amerikában az a mondás járja, hogy aki irányítót szeretne annak: Wall or bust. Egyelőre úgy tűnik, hogy tényleg Wall lesz a „2010-es osztály” egyetlen magasra taksált játékmestere, de azért nem olyan rossz a helyzet. A jelenlegi állás szerint a villámgyors, harmadéves Kalin Lucas (Michigan State) és a zsebtorpedó (180 cm, 98 kg) Sherron Collins* (Kansas) is esélyes arra, hogy az első kör végén vagy a második elején kiválasztja egy olyan csapat, amely rutinos csereirányítót szeretne.
Egy sajátos csoportot alkotnak azok a karmesterek, akik bár elfogadható szinten kormányozzák a csapatukat, de a passzolás helyett inkább a pontgyártásban jeleskednek. A legkelendőbb játékosnak Jon Scheyer* (Duke) és Scottie Reynolds* (Villanova) tűnik, egy jó hajrával akár az elsőkör végére is odaérhetnek. Említésre méltó még Matt Bouldin* (Gonzaga) és Greivis Vasquez* (Maryland), bár nekik akár második kör is forró lehet. Érdekes módon mindannyian végzősök.
A többiek: Corey Fisher (Villanova), Abdul Gaddy (Washington), Armon Johnson (Nevada), Kemba Walker (UConn)
A mostanában divatos hibrid (kombó) hátvédek esetében egyelőre nehéz megtippelni, hogy irányítóként és/vagy hátvédként lesznek majd kelendőbbek.
A sor elejére Evan Turner (Ohio State) neve kívánkozik (képen). Dobóhátvédként Brandon Royhoz hasonlították, de a 201 cm magas harmadéves mostanában irányítót játszik, nem is akárhogyan (19 pont, 9.4 lepattanó, 5.8 gólpassz). A szezon elején volt egy súlyosnak tűnő sérülése, de látványosan hamar felépült. Az előrejelzések (mock) top5-be jósolják a sokoldalú (akár kiscsatárként is bevethető) Turnert.
Willie Warren (Oklahoma) egy jól képzett másodéves dobójátékos, de a hiányzó centik (193 cm magas, mint Mayo vagy Gordon) miatt megpróbáltak belőle irányítót faragni, egyelőre kevés sikerrel. Ha az idén jelentkezik, a top20-ban elkelhet, de, hogy az NBA-ben egyest vagy alulméretezett kettest fog játszani az még a jövő zenéje.
A többiek: Malcolm Lee (UCLA), Iman Shumpert (Georgia Tech), Alexey Shved (D.Moszkva), Terrico White (Mississippi)
A dobóhátvédek seregének csiszolatlan gyémántja Lance Stephenson (Cincinnati). Meglehetősen öntörvényű, de tehetségéről és játéktudásáról mindent elmond a beceneve: Born Ready, azaz Készen született. Újonc, ezért (is) a teljesítménye nagyon hullámzó még, jobban jár(na), ha maradna még egy évet az egyetemen, hogy csiszolja a játékát, és jövőre simán a top10-ben lehet. Ha viszont enged a dollárkötegek csábításának (a médiafelhajtás már most is nagy körülötte), de nem veszi komolyan magát, akár a második kör közepéig is zuhanhat.
Xavier Henry (Kansas, a képen) -újonc létére- viszont készen áll az NBA-re. Remek fizikai adottságok (198 cm, 100 kg), ponterős játék (a triplavonalon túlró is), érett gondolkodás. Mostanában egy picit csökkent a hatékonysága, de kétség sem férhet hozzá, hogy ott lesz a játékosbörzén, és nem kellesz sokáig várnia a hívó szóra, top14-es húzás lesz.
Warrenhez hasonló, de egy számmal kisebb „cipőben” jár Avery Bradley. Az alkatát (190 cm) tekintve inkább irányító, a játéka lapján azonban dobóhátvéd. Ez utóbbiként számítanak rá a Texas csapatában is. Jó „anyag”, atletikus, jól dob és védekezik, csak még nagyon nyers, de koránt sem biztos, hogy a következő szezonban is egyetemi szinten folytatódik a kerrierje. Ha profinak áll az első húszban elhangozhat a neve, az őt választó csapat meg majd eldönti, mit kezd vele.
A többiek: James Anderson (Oklahoma State), William Buford (Ohio State), Jerome Dyson* (UConn), Manny Harris (Michigan), Scotty Hopson (Tennessee), Elliot Williams (Memphis)
Folyt. köv.
Szerző: Farkas Dénes
Dátum: 2010. 02. 19.