Egy-egy új NBA szurkoló tehetetlenül állhat, ha szeretne kedvenc csapatot választani. Ott van a sok szép stadion, a szépen megrajzolt címerek, a világító mezek, a sztárjátékosok… Megannyi dolog, ami miatt beleszerethetünk egy csapatba. Így például megtetszhet számunkra egy csapat történelme is.
Habár manapság mindenféle sztárduóra rákiabálják a dinasztia szó, tisztázzunk valamit. A dinasztia egy olyanfajta csapatszerkezet, ahol akár sztárok kicserélésével is sikerül évekig a magasban maradni. Hogy magas alatt mit értek? Mondjuk a bajnoki gyűrűket. Az NBA történetének rengeteg nagy csapata volt, voltak rendkívül sikeres alakulatok, de akadtak olyanok, akik esetleg nem várt módon kerültek a döntőbe. Nézzük végig, hogyan is alakultak a kezdetektől napjainkig a különböző dinasztiák megalakulásai és hanyatlásai.
1947-1956: A kezdeti évek és a Minneapolis Lakers
Nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy a Lakers tudhatja magáénak az első igazi jól megszervezett franchise-t. Bár az NBA döntő a korban sehol nem volt fontos (talán még Minneapolisban sem), említsük meg, hogy Lakers 6 év alatt 5 bajnoki gyűrűt könyvelhetett el.
1957-1969: A kelták ragyogása
Nincs mese. Ha valaki meg szeretné magyarázni a dinasztia szót, annak a Celtics korbéli menetelését mindenképpen bele kell szőnie. 13 év alatt 12 alkalommal jutottak döntőbe, ebből 11-et meg is nyertek. Nyolcat sorozatban. Bill Russel pedig sztár lett. Ő és a Wilt Chamberlain közötti hatalmas rivalizálás évekig elnyúl. Chamberlain ’64-ben a San Francisco Warriors oldalán maradt alul a zöldek ellen, egy évvel később már Philadelphiában roppant össze a bostoni gárdától. ’69-ben megtört a jég az Elgin Baylorral és Jerry Westtel felturbózott (már Los Angeles) Lakers gárdához csatlakozott Wilt. Mindenidők egyik legizgalmasabb döntőjén, 7 meccsen ismét a Celtics diadalmaskodott, ám innentől kezdve már dinasztiájuk hanyatlását követhetjük szemmel.
1970-1979: A változatosság harmóniája
Ebben a bravúros időszakban 8 különböző csapat is nyert, a legtöbbet a Knicks és a Celtics (2-2). ’70-es döntőben láthattuk az első igazi kosárlabda csodadobást, a harmadik találkozón Jerry West a félpályán túlról értékesítette kosarát a dudaszó pillanatában, s mivel akkor még nem létezett triplavonal, „csak” hosszabítást harcolt ki a Knicks ellen. Hét meccsen a Lakers ismét elbukott, ám 2 évvel később végre sikerült megszerezni a gyűrűket, először a Minneapolisos idők óta. ’75-ben a Golden State Warriors kiütötte a favoritnak tartott Washington Bulletset, egy évvel később a Paul Westphallal felszerelkezett szárnyaló Phoenix Suns maradt alul a Boston ellen. Álljon itt mindenidők egyik legjobb találkozója, az ötödik találkozót háromszoros hosszabítás után a Celtics nyerte 128-126-ra, két nappal később pedig begyűjthették 13. bajnoki aranygyűrűjüket. Az utolsó években három csapat is ünnepelhette első bajnoki címét, a Washington Bullets mellett befutott a Portland Trail Blazers és a Seattle SuperSonics is.
1980-1990: A nagy Celtics-Lakers rivalizálás
Tizenegy év, két hatalmas dinasztia, nyolc bajnoki gyűrű. A Sixers ’83-as és a Pistons ’89-es és ’90-es győzelmén kívül csak a Boston és Los Angeles szurkolók örülhettek. A hatalmas mai napig élő ellenségeskedés két játékos megjelenésével kezdődött, akik már az egyetemen sem tudtak nyugton maradni. A ’79-es NCAA döntőben a Magic Johnson vezette Michigan State legyőzte a Larry Bird által vezetett Indiana State-et. Mindenidők legnagyobb egyetemi meccsét az amerikai tévénézők 38 százaléka nézte aznap este. A ’80-as döntőben emlékezzünk meg a hatodik találkozóról. Kareem Abdul-Jabbar sérülés miatt nem játszhatott, helyette a zöldfűlű irányító centerezett, 42 pontjával egymaga nyerte meg a gyűrűket. Az egy évvel későbbi Celtics diadal után megérkezett a Philadelphia 76ers. A többek között Moses Malone-nal és Julius Ervinggel felszerelkezett csapat összesen egyszer vesztett az egész rájátszás során, így a Lakerst is laza 4-0-nal küldték vakációzni a döntőben. ’84-ben sor került az első Lakers-Celtics döntőre 1969 óta, Bird és Johnson szemtől-szembe. Hét meccsen a Celtics diadalmaskodott, ám jövőre ugyanebben a párosításban már a Los Angeles-i gárda örülhetett. 1986-ban a Celtics legyőzte a Rockets csapatát, Bid megkapta második döntő MVP címét, hogy aztán ’87-ben ismét alulmaradjon a Lakers ellen. 1988-ban és 89-ben megérkeztek a detroiti rossz fiúk, először még hét meccsen a Lakers diadalmaskodott, ám egy évvel később már az autóvárosiak dicsekedhettek, négy mérkőzés után maguk alá gyűrve az arany-lilákat.
1991-1998: A bikák uralma
Habár meg lehetne emlékezni Hakeem Olajuwon és a Rockets 2 bajnoki címéről is, a kosárlabda meghatározó csillaga, nevezetesen Michael Jordan felemelkedését talán könnyebb szívvel lehet leírni. 1991-ben sikerült az első diadal, csak úgy, ahogy a Detroitnak is, a Lakerst kellett elagyabugyálni. ’92-ben megérkezett Clyde Drexler és a Blazers, de pont úgy maradtak alul, mint egy évvel később Charles Barkley és a Suns. Ezzel a Bulls lett a harmadik csapat az NBA történetében (na vajon kik után…?), akik elérték azt a bizonyos three-peatet. MJ első visszavonulása után üresedés keletkezett, ezt pedig a már emlegetett Houston Rockets tömködte be. Kétszer is. Jordan visszatért, egy évvel később pedig megcsinálta a történelem legemlékezetesebb alapszakaszát (72-10). A Seattle Supersonics nem jelentett problémát, ahogy utána kétszer a Utah Jazz sem. A Chicago Bulls egy fogalom lett, Jordan hatszoros döntő MVP-ként mindenidők egyik legjobb játékosa, Phil Jackson sikeredző, Dennis Rodman és Scottie Pippen pedig a világ minden táján elismert egyéniség.
1999-napjainkig: A Lakers és a Spurs dominanciája
1999 óta, vagy Tim Duncan, vagy Shaquille O’Neal ott volt az NBA döntőjében. Idén nem. A ’99-es lockout rövidített szezonban a sarkantyúsok mindenidők egyik legjobb védekezésével verték meg a New York Knickset. A Knicks 79.8 pontot átlagolt a döntőben. 2000-ben megérkezett Shaq és Kobe Bryant és sem a Pacers, sem a Sixers, sem pedig a Nets nem álhatott az útjukba. 2003-ban a Nets ezúttal is a kapuban fordulhatott vissza, ezúttal a Spurs álta útjukat. A záró találkozón Duncan 2 blokkolásra volt az NBA döntők történetének első quadruple-duplájához, 22 ponttal, 20 lepattanóval, 10 gólpasszal és 8 sapkával zárt. 2004-ben a Lakers a veterán Gary Payton és Karl Malone segítségével a döntőig menetelt, ám ott meglepetésre kapitulált a Pistons betonvédelme ellen. 2005-ben ’87 óta először találkozott egymással a korábbi két győztes, a 7 meccses szériában a Spurs nyert, talán leginkább az ötödik találkozó elhozásának köszönhetően, ahol az utolsó percekben és a hosszabításban Robert Horry volt az úr. 2006-ban két újoncdöntőző csapott össze a Miami és a Dallas személyében. A már a Heatben pattogtató Shaq és a fiatal Dwyane Wade vezérletével a floridaiak 6 meccs után ültek a trónra. 2007-ben ismét egy fiatal titán vezette csapatát döntőbe keletről, nevezetesen LeBron James és a Cleveland Cavaliersről van szó. A lelkes dinamika viszont alulmaradt az éves tapasztalattal, ismét jött a Spurs. És megérkeztünk. 2008-ban a 6. találkozót a Boston Celtics nyerte 131-92-re, mindenidők legnagyobb arányú döntőbeli sikerével. Elhódították a csapat történetének 17. bajnoki címét.
Az álomtrió már egy év után elérte célját, ezért senki nem tudhatja, mit hoz majd nekik a következő pár év. A Spurs öregszik, a Lakers pedig 2002 óta csak két elbukott döntőt könyvelhetett el. Új dinasztia alakulóban?
Szerző: Kun Zsolt
Dátum: 2008. 06. 18.