Mindenki szimpatizál a kistestvérrel, aki a nagyobbik mögött loholva erősen integet, és próbálja észrevetetni magát, de a nagy igyekezetben rendre orra bukik. Nagyjából ez jellemzi a kisebbik Los Angeles-i franchise-t is, amely fennállása óta még soha semmit nem tudott nyerni, az NBA draftokon viszont annál aktívabban próbál kincset találni. Nézzük hát legutóbbi csiszolatlan gyémántjukat, a vajkezével és gyilkos betöréseivel mára már stabil kezdőként pattogtató újoncukat.

Eric Gordon – Los Angeles Clippers
16,1 pont,  2,8 gólpassz,  2,6 lepattanó

Az Eric Gordonnal való ismerkedés előtt célszerű pár mondatban összefoglalni apja zsákutcába futott karrierjét is, hiszen ez kihatással volt a jelenleg Clippers mezben pattogtató tehetség szakmai terelgetésére.

Az idősebbik Gordon szolid, de annyira nem eget rengető középiskolás pályafutása után egy nem túl nagynevű egyetemen, gyenge konferenciában játszott nagyon jól. Két egymást követő évben mindössze egyetlen szavazattal csúszott le a konferencia MVP díjról, és mind a kétszer az a Jerome Kersey előzte meg, aki később 17 évet töltött a profi ligában. Érzékeny seb volt ez az NBA világába beköszönni nem tudó Gordon lelkén, de olyan értékes tapasztalatokat velejárója is volt, amit elsőszülött fiának később átadhatott.

A kis Gordon nagyon sok sportot kipróbált, 4 éves korában hagyományos "európai" focival kezdte, aztán nagyon sokáig úszott, de egy pillanatig sem volt kérdéses számára, hogy kosaras lesz. Amikor csak tehette suli után átrohant az utca másik oldalára, és az ott található Közösségi Központ kosárpályáin töltötte szabadidejét.

Apja nagyjából 10 éves korában kezdett komolyan foglalkozni vele. Gyakran jártak ki a pályára együtt és edzettek, a tehetséges kissrác azonban nem dobhatott. Csak a labdavezetést, passzolást, a ziccereket és természetesen a játék alapjait gyakorolhatta.

"Ha sokkal többet foglalkoztam volna a labdavezetéssel és a játék apró részleteivel valószínűleg az NBA-ből vonultam volna vissza, ugyanis nagyon atlétikus voltam és jól dobtam." – indokolta a kicsit egyoldalú edzést az apa.

Eric egy pillanatig se vonta kérdőre apját, teljesen megbízott benne és felnézett rá. Természetéből adódóan is szívesen edzett és gyakorolt sokat, ráadásul, amikor az apja nem volt jelen gyakorolhatta a dobásokat is. Miután a komolyan vett edzéseknek köszönhetően mérföldekkel korosztálya előtt járt, nem pazarolta arra idejét, hogy osztálytársait bucira verje, inkább az idősebbek társaságát kereste.

Szerény természetének köszönhetően, a rivaldafényt is sikerült elkerülnie addig, ameddig a játéka és a számok a kamerákat vonzani nem kezdték. A 2006-os év volt a fordulópont. Egészen addig az OJ Mayo őrület varázsolta el a médiát, de aztán a nyári táboroknak és Mayo bukdácsolásának köszönhetően a hivatalos középiskolás ranglista élén hatalmas kavarodás után, három név is megelőzte a 14 éves kora óta ott porosodó szupertehetséget. Az egyik közülük Gordon.

Ez a ranglista kavarodás valósággal sokkolta a köztudatot, és a következő nagy szupersztárt megelőző játékosokat az egekig magasztalták. Volt olyan játékosmegfigyelő, aki odáig elment, hogy az elmúlt 34 évben nem látott olyan jó kinti dobót, mint Eric Gordon.

A hatalmas népszerűségnek és az e mögött megbúvó jó teljesítménynek köszönhetően az egyetemek is bombázni kezdték az ifjú reménységet. Volt miből válogatnia, de úgy tűnt, hogy vagy az Duke vagy az Illinois egyetem ösztöndíját fogadja majd el. Ekkor még csak kósza gondolatként szerepelt az Indiana egyetem, amely végül a nagyot nevető harmadik lett.

Miután az Illinois campusa mindössze 2 órányi autókázásra volt szülővárosától, és akkoriban Deron Williams illetve Luther Head is első körös NBA választott lett az egyetem ugródeszkájáról, Eric ebbe az irányba kacsintva szóban elkötelezte magát az egyetem felé. A hír hallatára kitört a Gordon láz. Fanatikus rajongok százai ültek autóba és utaztak át a szomszéd államba, hogy élőben csodálhassák jövendőbeli sztárjátékosukat. Teltházas középiskolás meccseken villogott, és teljesen lenyűgözte az a rajongás, amit a hazai szurkolóktól ilyen szinten soha nem kapott meg.

Ez az álomállapot azonban nem tartott sokáig. Amikor Gordon megszegve adott szavát visszatáncolt az egyetem ösztöndíjától ezzel visszavonva elkötelezését az Illinois felé, egyenesen gyűlölködésbe fordult át. Egy extra lapáttal erre rádolgozott azzal, hogy bejelentette, hogy az azonos konferenciában szereplő Indiana egyetemen fog kosarazni.

Ennek a meglepő döntésnek a gyökerei a jelenleg Millwaukee Bucks segédedzőjeként dolgozó, akkoriban elsősorban botrányairól híres Kelvin Sampsonhoz vezettek vissza. Sampson edző elismert szakember volt, csak éppen nem a legtisztább, legkorrektebb módon toborozta a középiskolás játékosokat. Mondhatni a protokollt nem tartotta be, a szabályokra fittyet hányva mindent elkövetett a kiszemelt játékos megszerzéséért.

Gordon meggyőzése érdekében több joker lapot is bedobott. Felajánlotta, hogy alkalmazni fogja az apja egykori egyetemi edzőjét segédedzőként, valamint folyamatosan bombáztat üzeneteivel, amelyek a kiszivárgott információk szerint a város hősének állították be Eric-et, aki majd a legnagyobbak közé emeli középszerű kosárcsapatukat.

A döntés hatására a két egyetem között újra lángra kapó gyűlölködés csak egy kis szikra volt ahhoz a futótűzhöz képest, ami végigsöpörve az országon mindenkit állásfoglalásra késztettek.

Egy riporter az Illinois egyetem egykori sztárjátékosát, Deron Williams-t is faggatni próbálta az ügyről, aki azonban csak annyit mondott: "Nem tudom ki ez a srác." – majd mosoly nélkül, komor arccal várta a következő kérdést. Nem voltak ennyire tartózkodóak és barátságosak azok a – vélhetően – illinoisi diákok, akik Gordont a myspace oldalán halálosan megfenyegették.

A történtek tükrében igazi egyetemi csemegének ígérkezett az Indiana egyetem Illinoisi vendégjátéka. Már a bemelegítés alatt vágni lehetett a levegőben a feszültséget, a tömött csarnok "csaló" illetve "hazug" skandálásoktól volt hangos, a bemutatkozás alatti fújjolás sem maradhatott el, sőt amikor Gordon az ellenfél irányítójával pacsizni akart a félpályán egy lökést kapott viszonzásul. A kétszeres hosszabbításos meccset ez a hangulat kísérte végig, de ahogy az ekkori papírforma szerint várható volt az Indiana egyetem győzedelmeskedni tudod. Igaz, nem elsősorban a 17 pontig jutó Gordonnak köszönhetően, ugyanis a közutálatnak örvendő játékos többnyire szenvedett a mezőnydobásokkal (3/13) és a labdára se tudott igazán vigyázni (7 eladott).

Első és egyben egyetlen egyetemi idényében Gordon többnyire jó teljesítményeket egymásra halmozva vezette csapatát a March Madness második köréig. Sokkal több nem volt bennük, és mivel a drogbotrányairól elhíresült csapatban Gordon nem igazán érezte az eltökéltséget (talán a helyét sem találta), úgy látta jónak, ha bejelentkezik a játékosbörzére.

Mivel az utóbbi években ő volt a draft három muskétása mellett D’Artagnan, így biztosra ment. Több ígéretet is kapott, és tudni lehetett, hogy az első 10 helyről még véletlenül se csúszhat ki. Az előzetes jóslatoknak megfelelően a dobóhátvéd poszton évek óta gyengélkedő Clippers le is csapott rá a hetedik választással.

Tisztában volt vele, hogy mit várnak tőle, ezért amint első bevetésén a nyári ligában pályára lépett agresszívan támadta a gyűrűt, és a vállára vette a csapatot. Helyenként önzőnek tűnt, de a Clippersben pont ezt várták. Egy magabiztos, sokoldalú és fáradhatatlan támadógépezetet.

Az alapszakasz kezdete után sem volt gond a vállalkozó kedvével. Bár nem minden esetben sült úgy a keze, ahogy kellett volna, de amikor rátalált a ritmusra megállíthatatlannak bizonyult. Lelkesedése, és energikus játéka üde színfoltja volt a kispadnak.

A csapatnak viszont nem ment, folyamatosan futkostak bele a kínosabbnál-kínosabb zakókba. A bukdácsolás azonban olyan lépésre kényszeríttették a vezetőséget, amellyel ajtót nyitottak Gordon előtt. Tim Thomas és Cutino Mobley elcserélése után sokkal több játéklehetőséget kapott, és állandó tagja volt a kezdőcsapatnak. Ő ezért keményen meg is dolgozott, mindössze három hónap leforgása alatt pontátlaga a novemberi 8 pontról, decemberben 14-re, majd januárban 22-re ugrott (havi lebontás) és egy új újoncrekordot jelentő 41 pontos produkcióval is megtapsoltatta a hűséges rajongókat.

Annak ellenére, hogy a testi paraméterei nem éppen ideálisak a kettes poszton való villogáshoz, Eric vajkezének, gyilkos cseleinek és az ezzel párosított agresszív, bátor játékának köszönhetően beverekedte magát a legjobbak közé, oda ahova apja kudarca után szánták.

Szerző: Szabó Levente

Dátum: 2009. 04. 26.