Elérkeztünk a dobogó legalsó fokához, ahol egy ismerős személy újabb hőstettét élhetjük újra át.

3. 2002 – Robert Horry meccsnyerő triplája a konferenciadöntő negyedik mérkőzésén

Big Shot Bob ismét üresen maradt

Robert Horry. A név, ami mindenkinek mond valamit. Hétszeres NBA bajnok. Will Smith hasonmása. Az ember, aki mindig jó helyen volt. Többszörös értelemben is.

Valakinek végig kéne mennie Horry összes rájátszás meccsén, kivagdosni az összes nagy dobását, és csinálni egy 10 perces mixet valamilyen Led Zeppelin vagy Aerosmith számmal a háttérben, hogy még drámaibb legyen. Ki ne élvezné? Fogadni mernék, az embernek volt legalább 20 hatalmas dobása az évek során. Komolyan.

Mit is csinált? Ha jellemeznünk kéne, nem a 360 fokos zsákolásairól, vagy az And One cseleiről ismert. A védelemben remekül segítette társait, a magasakkal elizmozott, az alacsonyakkal felvette a harcot gyorsaságával. Nem érdekelték a labdaérintések és a statisztikák – ez tette igazán különlegessé.

Talán ez a legfontosabb dolog. Ha rossz meccse volt, senkinek nem tűnt fel. Ha jó meccse volt, mennybe szállt. Egy jópofa becenévvel, 50 millió dollárt keresve, 7 bajnoki aranygyűrűt megnyerve vonult vissza úgy, hogy bárkinek is valaha baja lett volna vele.

Horry megértette saját képességeit és ez tette ilyen jóvá. Egy olyan ember volt, mint egy pókerező, aki órák hosszat ül az asztalnál a zsetonjaival, nem bízott semmit a véletlenre, majd lecsapott és nagyot kaszált.

Ha megszerzed az egyik hatalmas meccsét is és azt mondod hasonlóan szakértő haverodnak, hogy megvan az Horry meccs, garantáltan vissza fog kérdezni: Melyik?

Kevés híresebb rájátszás csata zajlott le az évtizedben, mint 2002-ben a Los Angeles Lakers és a Sacramento Kings között. A rengeteg megkérdőjelezhető ítélet, a Lakers feltámadása és továbbjutása, szegény Kings összezuhanása… Mind-mind emlékezetesek.

Ha Horry nem dobja be a meccsmentő buzzert a negyedik találkozón, valószínűleg a Lakers nem nyerte volna meg harmadik bajnoki gyűrűjét zsinórban. Továbbegyek, nem úgy emlékeznénk a Sacramento Kingsre, mint a szerencsétlen csapatra, akiknek majdnem sikerült. Ám Horry ott volt.

Bryant és O’Neal kihagyott dobásai után ismét a kezében kötött ki a labda. És az ember megint teljesen üresen volt. Mint mindig, a legjobb helyen.

Hatalmas köszönet Bill Simmonsnak, hogy szinte csak fordítanom kellett.

Szerző: Kun Zsolt

Dátum: 2009. 12. 29.