A szezonfelező táján és az átigazolási határidő (március 15.) közeledtével érdemes számot vetni azzal, hogy az idei szezon során a csapatok mit értek el, mire számíthatnak a továbbiakban és milyen irányban haladnak.

Jelenlegi mérleg: 18-17

Kezdőcsapat: Ty Lawson/Aaron Afflalo/Danilo Gallinari/Nené Hilario/Tyimofej Mozgov

Mi történt idáig?

A gárda fényesen bizonyít minden év eleji jóslást, amit velük kapcsolatban tettek. Azt mindenki tudta, látta, hogy JR Smith, Kenyon Martin és Wilson Chandler lelépése ellenére is a liga egyik legmélyebb kerete az övék. Azt is hozzátette azonban minden szakértő, hogy nincs olyan kosaras, aki képes előlépni azokban a helyzetekben, amikor nagy a tét és mindenképpen szükséges lenne egy-egy kosár vagy nagy játék. Ezzel év elején nem is volt gond, hiszen az európai kosárlabdára hajazó, sokpasszos játékkal habkönnyen hatoltak át a legtöbb védelmen. Úgy voltak messze a liga éllovasai a festékben szerzett pontokat tekintve, hogy magasembereik ponttermése maximum átlagosnak volt mondható, a periméter játékosok azonban általában ziccerig játszották a támadásokat, ennek megfelelően nagy kezdést produkáltak év elején, amíg a keret viszonylag teljesnek volt mondható. Egy 6-2-es szezonnyitó sorozatra ráhúztak egy 8-3-as etapot és ezzel 19 meccs után 14-5-ös mérlegükkel az Oklahoma City Thunder mögött másodikak voltak a nyugati főcsoportban. Ebben a szakaszban egyértelműen a liga egyik, ha nem a legjobb támadócsapata voltak, sosem lehetett tudni, honnan, kitől érkezik majd a kiugró teljesítmény és volt 10 játékos, akik bármikor képesek voltak két számjegyű ponttermésre.

Ahogy sűrűsödött azonban a program, úgy fogyott el George Karl edző legénysége. Január közepén, de főleg végén elképesztő sérüléshullám sújtotta őket, Danilo Gallinari lábtörése pedig végleg megpecsételte sorsukat. Az olasz kiscsatár a keret talán egyetlen olyan tagja, akiben megvan a vezérré válás lehetősége, és amíg ő volt, addig volt tartása a csapatnak, mióta nincs, óriási mélyrepülésbe kezdett a coloradói alakulat. „A kiskakast” úgy várják vissza, mint a messiást, nem is csoda ez, nézve a februári 4-10-et és azt, hogy a Nuggets már nincsen PO helyen!

Az, hogy ennyire Gallinarira vannak utalva, már sokat elárul a többiek teljesítményéről. A másik fiatal – akivel év elején úgy számoltak, hogy akár a Nuggets vezetője is lehet – Ty Lawson idén szinte semmit nem lépett előre, márpedig jelenlegi szintjén ő még nem kezdő szintű irányító egy komoly csapatban. A baj az, hogy mögötte egy igazi csapategység-gyilkos, André Miller van, aki jobb képességekkel megáldott karmester, csak sajnos az egója… A veterán irányító már nem bírta ki szerződése utolsó évét csendben, gyakorlatilag minden héten azt hallani, hogy ő nem csere akar lenni, hogy ő többet érdemel, hogy ő nem mentorkodik Lawsonnak. A jó hír az, hogy lejáró, tehát már alig pár hónapig kell élvezniük a társaságát. Gallinari és Lawson mellett a harmadik húzóembernek Nené Hilarionak kellene lennie (főleg mivel évi 13 milliót tesz zsebre), de a brazil magasember egész évben lábsérüléssel bajlódik, Karl szerint játékosa idén már nem is lesz 100%-os, márpedig ilyen állapotban Nené maximum egy jó kiegészítő ember szerepét tudja vállalni, nem többet.

A többiek 1-1 alkalommal tudnak lendíteni az összképen, de egyikük sem képes arra, hogy huzamosabb ideig cipelje a hátán a gárdát. Al Harrington a szezon első hónapjában Karl szerint a csapat MVP-je volt, azóta ő is rendesen visszaesett a tőle megszokott szintre és a szokásos, kiegyensúlyozatlan játékát hozza – egyszer jó, utána kétszer nem. Aaron Afflalo sérülésekkel is bajlódott, de teljesítménye eddig csalódás, nem szolgálja meg új szerződését. A télen szinte ingyen szerzett Rudy Fernandez – Corey Brewer párosnak voltak már óriási meccsei, de tőlük ez a maximum, nagy csodát és folyamatos 12-15 pontokat várni fölösleges. Tyimofej Mozgov szinte egy időben sérült meg Galloval és a bő keret miatt amikor játszott, akkor sem volt annyi lehetősége, hogy nagyot alkothasson. Chris Andersen mára odajutott, hogy kijátszotta magát a rotációból még a súlyos sérüléshullám ellenére is és szinte bármiért elcserélnék, ami él, mozog és rövidebb szerződése van, mint Birdmannek. A magasembereknél talán Kosta Koufos az, akiben kellemesen lehetett csalódni. Ő alig ragadt meg az NBA-ben, de idén volt jó pár találkozó, amikor görög válogatottban mutatott formáját idézte, szerződéshosszabbítással honorálták ezt a vezetők.

Van még egy érdekes kérdés a Denvernél, ez pedig Wilson Chandler esete. Mivel csapata kiesett a kínai bajnokság további küzdelmeiből, így a kiscsatár már játékra készen áll Amerikában. Az szinte biztos, hogy egy évre nem ír alá a Denverrel, ezt Masai Ujiri nem akarja, hiszen úgy a nyáron szabadon igazolhatóvá válna bárki számára. Ezért holnapig vagy megegyezik egy másik csapattal, amit három nap alatt meccselnie kell a Nuggetsnek vagy több éves szerződést köt a coloradóiakkal vagy idén egyáltalán nem játszik és nyáron jobb esélyekkel indul a piacon, mivel több csapat lesz sapka alatt, akiknek szükségük lehet rá. Ha ő is lelépne, akkor ő lenne a tavalyi gárda harmadik alapembere, aki ingyen távozna. Ezt nézve a mérleg nem is olyan rossz, csak a koncepció hiányzik…

Mi lesz ezután?

El kell döntenie a vezetőségnek, milyen irányban haladnak tovább. Az első kérdés Chandler szerződtetése. Amennyiben ez megtörténik, úgy szinte biztosan csere lesz, hiszen ő és Gallinari azonos poszton játszanak. Kényszerből mindketten képesek feljebb lépni 1-gyel, de ez csak kényszer, nem az ideális állapot. Ott van még a kérdés, hogy ezzel a kerettel lehet-e bármi komolyat elérni. A sapka alatti területet szinte teljesen felhasználták Gallinari és Koufos szerződtetésével, igazi vezetőjük pedig továbbra sincs (az olaszban csak bízhatnak egyelőre) és Nené mellett sincs senki a palánkok alatt, aki a brazil hiányosságait tudná ellensúlyozni (Mozgov egyelőre még csak egy projekt, nem több). Szimpatikus keret a Nuggetsé, de látva más nyugati csapatokat, ez a játékosállomány egy második körnél nem jobb, nem is lesz jobb a következő években sem, és a második kanyar is csak akkor elérhető reálisan, ha szerencsésen kapnak ellenfelet az első körben. Egy rebuild el kellene nagyon a megfelelő játékosok köré, de nagy valószínűséggel a tulajdonosi körben ez fel sem merül most, látva hogy év elején mennyire ment a szekér, mikor többé-kevésbé egészséges volt a keret.

Ha nem is most, de a nyáron biztosan lesz csere, mert teljesen be fogják táblázni a fizetéseiket (egy év múlva Mozgov és Lawson szerződéshosszabbítása esedékes, onnantól kezdve a Nuggetsnek nem lesz költőpénze erősíteni). Mivel a most hosszabbított magjukat és a fiatal irányítójukat (Gallinari, Nené, Afflalo, Lawson) nem fogják elcserélni, ezért mindenképpen egy kemény, védekezni hajlandó és tudó centert kellene szerezni Nené mellé, ha már erre a garnitúrára akarnak minél erősebb keretet építeni. Ilyen középjátékosból nem sok szaladgál a ligában, de egyet éppen hirdetnek.

Csere

Nuggets adja: Tyimofej Mozgov, André Miller, Jordan Hamilton, 2012 top 5 védett DEN 1st (2013: egyáltalán nem védett) to MIL
Bucks adja: Andrew Bogut to DEN

A Bucksnál robbantani kell, az a keret olyannyira középszerű, hogy az értelmező kéziszótárban ők vannak a szó magyarázataként, Bogut pedig a sokadik sérülésével elérte, hogy már nem tartják elcserélhetetlennek. Az újjáépülés legjobb útja a fiatalok, lejáró szerződések és draftjogok benyelése. Miller egy újabb rákos daganat lenne Jackson mellett, de teljesen mindegy, hogy a következő másfél hónapban mennyire szennyezi a környezetet, a Milwaukee-nak nem lehetnek rövidtávú céljai. Mozgov egy tehetséges center, aki a Bucksnál nagyon sok időt és labdát kaphatna a fejlődésre, csak úgy, mint a tavalyi draft nagy lecsúszója, Jordan Hamilton. A pick azért védett, mert Bogut idén jó eséllyel már nem játszik, márpedig a Denvernek egy lottery-n bemákolt top draftjogot nem biztos, hogy megér pluszban a sérülékeny center. Megérné akkor is, csak akkor más kondíciók mellett kellene cserélni.

A Nuggetsnek észre kell vennie, hogy a legjobb elérhető center messze Bogut. Másrészt abban lehet bízni, hogy az ő sérülései nem krónikusak, nem egy testrészére sérül rá évek óta, hanem folyamatosan mással van gondja, ez a pechsorozat pedig egyszer megszakadhat. Nené visszamehetne erőcsatárnak, ami eredetileg is a posztja és egészségesen Boguttal brutális párost alkothatnának, olyat, ami a nyugati főcsoportban is legit és nagyobb álmokhoz is megfelelő. A fiatalok mellett ez a palánk alatti kettős és az ő rutinjuk nagyon jól jöhetne.

Szerző: Tóth Attila

Dátum: 2012. 02. 29.