Ha Nietzschének igaza volt, akkor a legkeményebb ötvözetet kovácsolják a Hornets névvel ellátott franchise háza táján ezekben az időkben. Tavaly a liga legerősebb divíziójába sorolták a csapatot, olyan négyest kaptak társbérletbe, amelynek minden egyes tagja 2004-ben és 2005-ben is a rájátszásig menetelt. Az idény azzal a bejelentéssel indult, hogy a csapat egyik all-star játékosára az egész szezonban nem lehet számítani. 5 mérkőzés után lesérült a csapat legjobbja is, majd újabb 6 mérkőzés telt el, és az utolsó, all-star gálát látott játékos is hónapokig tartó sérülést szenvedett.
A Mashburn-Magloire-Davis trió az előző idényben hozzávetőlegesen 57 pontot, 20 lepattanót és 11 gólpasszt szorgoskodott össze meccsenként. Nincs az a mély keret, amely ekkora hiányt pótolni tudna.

Kötelező megemlíteni, hogy már Davis és Magloire alatt sem remekelt a csapat, 0-8-cal kezdve az idényt, ami önmagában negatív franchise-rekord (bár a nyolc vereségből négyet 5 vagy annál kevesebb ponttal vesztettek el). Nem az utolsó ilyen jellegű csúcsdöntés volt ez, amivel szembesülniük kellett a rajongóknak; 1-19-es szezonstartnál rosszabbat egy NBA-csapat sem tudott felmutatni, legfeljebb hasonlót (2003 őszén a Magic). A vezetés hamar felmérte, hogy a kulcsemberek kiesése, és a keret többi tagját is folyamatosan ostromló sérülések miatt még a tisztes helytállás sem lehet cél, így már a szezon negyedének elteltével kiakasztották a táblát: átépítés alatt!
Az alapokig való lebontás az akkor kezdő irányító, Darrell Armstrong elcserélésével kezdődött, akiért cserébe érkezett a Dallasban csak a lábát lógató Dan Dickau egy második körös draftjog társaságában. A következő kalapácsütések már egy fontos gerendát vettek kezelésbe: David Wesley, a Hornets-történelemkönyv több lapján is előkelő helyen szereplő hátvéd landolt rakétasebességgel egy másik texasi gárda, a Houston keretében, cserébe Jim Jacksonért és Boki Nachbarért. Jackson nem bírta profiként viselni a ligautolsóhoz való elcserélését, „jutalmul” a Phoenixbe mehetett egy Casey Jacobsent, Maciej Lampét és Jackson Vromant tartalmazó pakkért.
Közben felcsillant a remény, hogy az eddigi legrosszabb, 19-63-as szezonnál nem teljesít rosszabbat a Hornets, mivel januárra Davis felépült, és az év első hónapjában az addigi két győzelem mellé hatot sikerült hozzátenni. Az irányítón kívül a dobógép Lee Nailon, a tehetségét megvillantó Dan Dickau próbált estéről estére több pontot dobni, mint az ellenfelek. Az újjáéledő reményeket egy kanadai fellépés kerékbe törte, mert Baron Davis ismét lesérült, és ami még ennél is rosszabb volt, arról kezdett duruzsolni, hogy New Orleans számára börtön, és szabadulni szeretne az évi 12 millió dollár kosztpénzt biztosító büntetés-végrehajtási intézetből.
Ezzel a csapatvezetés elérkezettnek látta az időt a főfal kidöntéséhez, B-Diddyt és a fizetési sapkát komolyan terhelő bérét a Golden State Warriorsnak ajándékozta Speedy Claxtonért és Dale Davisért cserébe, utóbbi el sem látogatott New Orleansba, kívánságára rögtön kivásárolták a szerződéséből. Még ugyanezen a napon a szintén 10 millió felett kereső, de játékra képtelen Jamal Mashburn is szanálásra került, Rodney Rogersszel párban a Sixerstől Glenn Robinsont „kapta” értük a Hornets, akit szintén kivásárolt, hogy a történetben eddig még nem szereplő harmadik texasi gárdával, a San Antonióval nyerjen bajnoki címet.
A szezonban elért 18-64-es győzelem/vereség mutató szintén a legrosszabb a Hornets történetében, ami holtversenyben a 27-28. helyre volt elég az alapszakaszban.

Az előző építmény tudományos igényű szétverése közben feltűnt egy elem, amelyből komoly munkával és odafigyeléssel az új épület egyik éke lehet: az újonc J.R Smith-ről van szó. A hátvéd Wesley elcserélése után minden mérkőzésen kezdőként vonulhatott a parkettre, és a szezon végére a támadásokban az első számú opcióvá lépett elő. Ugyan a védekezésén és a dobószázalékán látszott, hogy a középiskolából érkezett a profik közé, de kezdőként pályára lépve 13 pontos átlagot produkált, és januárban, februárban valamint márciusban is a hónap újonca volt Nyugaton. Smith a legfiatalabb játékos, aki valaha Hornets-mezben pályára lépett, a Memphis ellen elkövetett 33 pontjánál többet pedig csak Ben Gordon tudott dobni az újoncok közül tavaly egy meccsen. A Denver ellen áprilisban egy negyed alatt dobott 19 pontjánál a Hornets történetében csak Baron Davis és David Wesley tudott eddig többet dobni (21-21 pont).
Az új alapok lerakása Chris Paul draftolásával folytatódott, akit a legbátrabb szakemberek Isiah Thomashoz hasonlítanak, de még a realisták is elképzelhetőnek tartják, hogy a következő tíz év egyik legjobb irányítója válhat belőle. A frissen felhúzott falak megerősítéséhez nagyon szerettek volna Bristow-ék egy komoly csatárt is megszerezni, azonban hiába fogadták kiváló vacsorával és limuzinnal Bobby Simmonst, ő a Bucks ajánlatára mondott igent.
Közben jó mesterember módjára Bristow művezető az építkezés során újrahasznosította (értsd: újraigazolta) a csapat hatodik emberét, Chris Andersent és Boki Nachbart, valamint egy eddig az NBA-viharaiban nem tesztelt kötőelemet is beszerzett Arvydas Macijauskas személyében.
A történetet ekkor egy kedvesnek nem mondható hölgy szakította félbe, aki a Hornets otthonául szolgáló New Orleansban komoly tereprendezést tartott, ami miatt a Lódarazsaknak (ideiglenesen?) tovább kellett állniuk Oklahoma Citybe. Katrina és következményei Allan Bristow egészségén is kifogtak, aki egy év menedzserkedés után átadta a stafétabotot Jeff Bowernek.
A homlokzat befejezése így rá maradt, és ő egy huszárvágással teljesen új irányt szabott a munkálatoknak: elcserélte Jamaal Magloire-t Desmond Masonre és egy elsőkörös 2006-os draftcédulára. Ezzel teljességgel egyértelművé vált: az átépítésre több időt szán a Hornets, mint egy szezon, és nem az a cél, hogy minél hamarabb szaporodjon a győzelmek száma, hanem az, hogy amikor majd beindul a szekér, akkor a legmagasabb csúcsok ostromlása se tűnjön lehetetlennek.

TÁVOZÓK

Casey Jacobsen: Macijauskast váltotta fel a spanyol Tau Ceramicánál.

Dan Dickau: egyértelmű volt, hogy Chris Paul draftolása és Speedy Claxton élő szerződése miatt a Hornetsben nem fog elég lehetőséget kapni a Legtöbbet Fejlődött Játékos címre is kandidáló irányító, de a Bostontól a lejárt szerződésű játékosért még kisajtolt egy másodikkörös draftjogot a Hornets.

Lee Nailon: mivel Nachbar fiatalabb és formálhatóbb, valamint egy kevéssel sokoldalúbb is, nem marasztalta senki sem. Philadelphiában kötött ki.

George Lynch: Az edző nem játszatta, ő kérte az elcserélését. Senki sem volt hajlandó érte áldozni, így gyorsan ki is rúgták.

Jamaal Magloire: Minden vágya, hogy szülővárosában pattogtasson, ami nem garancia arra nézve, hogy bármilyen kompenzáció ütötte volna a Hornets markát, amikor 2 év múlva a szerződése lejár. Végigudvarolták vele az egész ligát, Masonnél és egy nem védett draftjognál jobb ellenértéket nem kaptak érte.

ÉRKEZŐK

Chris Paul: talán a draft legjobb irányítója, a Scott-féle lerohanós játékra szabott kvalitásokkal. J.R. Smith az egyik legjobb barátja. A többiről majd mesél az NBA Action.

Brandon Bass: Karl Malone-szerű felsőtest, louisiana-i illetőség, erőcsatárhoz képest nem rossz dobó. Magloire lelépésével talán játékidőt is kaphat.

Arvydas Macijauskas: tavaly csak egy csapat dobott rosszabbul hárompontost az NBA-ben a Hornets-nél. A legjobb dobók elitjébe tartozó játékos e problémát hivatott orvosolni. Ám nem valószínű, hogy az NBA-ben elég lesz a vajkéz ahhoz, hogy dobóhelyzeteket alakítson ki a kettes posztra amúgy is alacsony játékos.

Rasual Butler: a Miami hatodik embere volt pontszerzésben. Nachbart szerette volna kiszorítani a kezdőből, Mason érkezése viszont keresztülhúzhatja a számításait.

Kirk Snyder: Butler mellett ő is tagja volt az NBA történetében lezajlott legnagyobb cserének, érte se adott ellenértéket a Hornets. Szívós hátvéd, aki nem mindig tiszteli a tekintélyt, nem véletlenül mondott le róla a Jazz.

Sean Banks: senki nem lepődött volna meg azon, ha a csatár a draft második körében gazdára talál. Nem így történt, a Hornets a nyári liga óta a keretben tartja, de saját bevallása szerint is túl gyors neki az, amit a csapat a pályán művel. Ha marad a keretben, a legesélyesebb ő lesz a D-ligára.

Desmond Mason: még egy röpködős hátvéd Smith mellett.. Nem mellesleg a mezőnyben a Hornets legjobb védője is lehet. Oklahoma Cityben nem sokan bánják, hogy Magloire-ért cserébe a helyi egyetem korábbi sztárját láthatják estéről estére.

Többre hivatott ez a csapat a tavalyinál? A Scott előtti, azaz 2004 májusát megelőző időkből összesen 2 játékos maradt hírmondónak a kaptárban (P.J. Brown, David West). Nem erősödött a keret, de remélhetőleg nem is annyira sérülékeny. Amennyiben Paul elkapja a ritmust, J.R. érettebb játékot mutat és a Butler-Nachbar-Macijauskas trió tudja szállítani a triplákat, akkor nem óriási elvárás 25 győzelem az átlagban 26 éves kerettől. Ennél komolyabb eredményben bízni már nem a realitás világába tartozik. A fiatalok fejlődése és a draftjogok viszont segíthetnek abban, hogy a franchise az lehessen, ami 2004 előtt volt: a rájátszás állandó résztvevője, immár Nyugaton.

Szerző: Urbán Attila

Dátum: 2005. 11. 06. 14:03